A foci-vb argentin hőse és Mendilibar edző mentette meg a Sevilla szezonját
Csakúgy, mint a 2022-as világbajnokság fináléjában, ezúttal is Gonzalo Montiel tizenegyese döntötte el a trófea sorsát. Az Európa-liga döntőjébe jutó, és azt Budapesten az AS Roma ellen a szétlövés során megnyerő Sevilla sikerére három hónappal ezelőtt még semmi sem utalt. Azonban egy sikeres edzőváltás mindent megváltoztatott egy kudarcra ítélt szezon hajrájában.
null
Ez történt Budapesten
A budapesti Európa-liga-döntőbe két olyan csapat jutott be, melynek már csak ez az egy összecsapás menthette meg a szezonját. A több sebből vérző, a szezon közben kétszer is edzőt váltó spanyolok már csak ennek a meccsnek a megnyerésével érhettek oda a 2023-24-es évadra a nemzetközi klubszínpadra. Mivel a Serie A-ban a rómaiak a bajnokság másik 13 csapata előtt egy nagy lépéssel járó „első hetes” tagjai, így nekik az európai indulás már biztos volt, de persze egyáltalán nem mindegy, ez végül melyik sorozatban jön össze.
És itt jön a lényeg, hiszen az El-döntő megnyerésének talán a trófeánál is fontosabb tétje az volt, hogy melyik együttes indulhat az ősszel a Bajnokok Ligájában. Ez jóval nagyobb pénzdíjjal is jár, mint a második számú európai kupában egy mostanihoz hasonló menetelést véghez vinni.
Az igazat megvallva nehezen találhattunk olyan forgatókönyvet, amely szerint a Sevilla és az AS Roma fináléja magas színvonalú, élvezhető mérkőzést hozhatott volna. Sajnos igaza lett azoknak, akik hasonlóképp gondolkodtak. José Mourinho hozta a szokásos defenzív játékát, nem nagyon hagyta futballozni a csapatát, bár ennek ellenére az első félidőben fölényben voltak, az andalúziai gárda pedig nagyjából ennyit tud ebben a mostani idényben, igaz, az eddig szinte ismeretlen vezetőedző, José Luis Mendilibar a szünetben remekül szervezte át együttesét. A találkozó alakulását meghatározó taktikai lépésekről, edzői húzásokról ide kattintva olvashatsz bővebb elemzést!
A Puskás Aréna gyepén a legnagyobb világklasszis Paulo Dybala volt, ennek megfelelően az ő góljával szerzett vezetést az AS Roma. A második félidőben az egyetlen kivételt Roger Ibanez lehetősége szolgáltatta, aki tiszta helyzetben borzasztó rosszul találta el a labdát. Amikor ez megtörtént, akkor Gianluca Mancini öngóljának köszönhetően már 1–1 volt az állás, ami – mint utóbb kiderült – a végeredményt is jelentette.
A kétszer 15 perc hosszabbítás igencsak hosszúra nyúlt, így a tizenegyes-párbaj közel egy órával a 90 perces rendes játékidő után vette csak kezdetét. Az itt történtek szintén a világbajnokságot juttatták az eszünkbe. A sevillai kapuban az a Bono hozta két védéssel nyerő helyzetbe a Sevillát, aki Marokkó kapujában állva a nyolcaddöntő tizenegyes-párbajában lenullázta a spanyol lövőket. A mindent eldöntő tizenegyest pedig ugyanúgy Gonzalo Montiel rúgta be a kapuba, mint az Argentína–Franciaország döntőben.
Igaz, ehhez az is kellett, hogy az első, elrontott rúgását – a kapus idő előtti elmozdulása miatt – a bíró meg nem történtnek nyilvánítsa, és újra elvégeztesse vele azt.
Monchi elhibázott nyara
A Sevilla aligha lenne hétszeres Európa-liga-győztes a klub ikonikus sportigazgatója, Monchi nélkül, akit először 2000-ben neveztek ki ebbe a kulcspozícióba. Az együttes ekkor esett ki a másodosztályba, így rögtön egy teljes újjáépítést bíztak az akkor még zöldfülű szakemberre.
A Jesús Navashoz, Sergio Ramoshoz, Antonio Puertához és José Antonio Reyeshez hasonló akadémisták mellett az egész világra kiterjedt felderítői hálózatával olyan fiatal tehetségeket fedezett fel, mint Dani Alves, Ivan Rakitic, Adriano és Júlio Baptista. A római kalandja nem sikerült valami fényesre, így 2019 márciusában már ismét otthon találta magát.
Visszatérése utáni első teljes szezonjában rögtön újra meg is nyerték az Európa-ligát (2020), valamint 2019 és 2022 között egyértelműen a LaLiga negyedik legjobb csapata lett a Sevilla. Az edzői kispadra a négyhónapos Real Madridnál eltöltött időszaka után Julen Lopeteguit nézte ki, akivel ugyan nem játszott valami látványosan az együttes, de elképesztően hatékony volt a „kötelező” meccsein. Ennek volt köszönhető, hogy a 2020-21-es évadot például a klubrekordot jelentő 77 ponttal zárták.

A magas pontszámhoz erős védekezés párosult: a Monchi visszatérése utáni első három teljes szezonban 34, 33 és 30 volt a kapott gólok száma. Bono stabil teljesítményt nyújtott a kapuban, a Jesús Navas, Diego Carlos, Jules Koundé, Marcos Acuna védelem pedig a hatos poszton szereplő Fernandóval kiegészülve nem hagyott sok lehetőséget a kibontakozásra az ellenfelek támadóinak.
Most a Sevillával éppen ez történt. 2022 nyarán távozott mindkét belső védő, Koundé (Barcelona, 50 millió euró), illetve Diego Carlos is (Aston Villa, 31 millió euró), majd az látszott a szezon elején, hogy Karim Rekik és Tanguy Nianzou nem képes ugyanazon a színvonalon ellátni a feladatukat, mint az elődjeik.
Ráadásul több helyről is lehetett hallani – és a csapat játékán is ez látszott -, hogy Lopetegui és a futballistái között megfáradt a viszony. Október 5-én a 17. helyen állt a Sevilla a bajnokságban, amikor menesztették őt. A tűzoltásra Jorge Sampaolit nézték ki, de a 2016-17-es idény után a Ramón Sánchez Pizjuánba visszatérő edző nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A 17. fordulóban elérte a mélypontot a gárda, amikor az utolsó előtti, kieső helyre csúszott vissza. A BL-ben a Manchester City és a Borussia Dortmund is megelőzte őket a csoportban, így a 3. helyen zártak, ezzel pedig a legnagyobb vadászterületükön, az Európa-ligában folytathatták a tavasszal. A március végi válogatott szünetig a sevillaiak felkapaszkodtak a 14. helyig, miközben az El-ben sikerült erőt mutatniuk hazai pályán.
Sevillában előbb a PSV (3–0), majd a Fenerbache (2–0) ellen is jó játékkal rukkoltak elő a saját közönségük előtt, így az idegenbeli vereségek dacára is bejutottak a negyeddöntőbe. Azonban ott már nem Sampaoli ült a kispadon, hanem José Luis Mendilibar.
Mendilibar kinevezése volt a fordulópont
Talán a reménytelenség a legjobb kifejezés arra, hogy Mendilibarnak milyen helyzetben kellett átvennie a volánt a Copa América-győztes kollégájától. Nem elég, hogy a hazai kupában már rég nem voltak talpon és a bajnokságban is közelebb voltak a kieső zónához, mint Európához, az El-sorsolás sem alakult valami szerencsésen a számukra: mivel március 17-én a teljes ágrajzot kisorsolták, így tudvalévő volt, hogy a Manchester United után a Juventus/Sporting duó jöhet nekik a négy között, majd a fináléban szintén topligás csapat várhat majd rájuk.
Az Old Traffordon a 84. percig 2–0-s hátrányban voltak, de ekkor a United kisegítette őket két öngóllal. A visszavágón aztán olyan lehengerlő játékot mutattak be Sevillában, ami talán a szezon legjobb teljesítménye volt tőlük. Három–nullra nyertek úgy, hogy az angoloknak esélyük sem volt a továbbjutásra. A Juve ellen aztán Torinóban szinte végig vezettek, de Federico Gatti a 97. percben 1–1-re mentette nekik az első mérkőzést. A visszavágón a zebrák hat percig nyeregben is érezhették magukat, de Suso hamar egyenlített, majd a hosszabbításban Erik Lamela megszerezte a döntőbe jutást jelentő gólt.
Közben a LaLigában is nagy szezonmentő hadjáratba fogtak: a 27. és a 36. forduló között csupán a Gironától kaptak ki, miközben nyertek 6 meccset – ez csupán eggyel kevesebb, mint amennyit az első 26 fellépésükből be tudtak húzni… Ennek az „ébredésnek” köszönhetően az utolsó forduló előtt egyetlen pontra kerültek a Konferencia-liga-indulást érő 7. helyen álló Osasunától.
Youssef En-Nesyri a vb után tavasszal elkezdte lődözni a gólokat, és az Ajaxtól januárban visszatérő Lucas Ocampos is jótékony hatással volt a sevillaiakra. Kiemelendő még Ivan Rakitic, aki 35 esztendősen is kiteszi a szívét-lelkét a pályára, Nemanja Gudelj pedig az elhibázott átigazolásoknak köszönhetően kényszerből belső védőként nyújtott vezérhez méltó teljesítményt.
Miután egy alig 27 ezer fős baszk kistelepülés, Eibar csapatából 2015 és 2021 között egy stabil középcsapatot csinált a spanyol bajnokságban, előbb velük, majd a Deportivo Alavésszel esett ki utolsó helyen az első osztályból.
Utóbbi helyre szintén tűzoltóként igazolt – ott nem tudott csodát tenni, ezúttal Sevillában igen. A 2000-es években a Real Valladolidot az élvonalba feljuttató, és aztán két évig ott is tartó 62 éves szakember egy sikeres nyári átigazolási időszakot követően visszajuttathatja a Sevillát a topcsapatok közé. Igaz, ehhez egy Monchi-varázslatra is szüksége lenne.
Kiemelt fotó: Alamy