A francia klub a testvére helyett igazolta át a magyar labdarúgót, ikonná vált
Az 1938-as világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatott hátvédje, Korányi Lajos ugyan egész pályafutása során Magyarországon játszott, kevésbé ismert öccse, Dezső viszont Franciaországban futott be karriert. A helyiek által Désirének hívott támadó több mint másfél évtizedet töltött az FC Sete alkalmazásában, mellyel a második világháború előtt francia bajnoki címet nyert és a bajnokság társgólkirályának bizonyult.
Korányi Dezső – Kronenberger Dezsőként – 1914-ben Szegeden látta meg a napvilágot egy hétgyermekes család legfiatalabb tagjaként. Testvérei közül Lajos és Mátyás egyaránt magyar válogatott labdarúgók lettek, kettőjük révén a hazai sportsajtóban a legfiatalabb fivért általában Korányi III néven tüntették fel. Bátyjaihoz hasonlóan, Dezső is az Újszegedi TC-ben kezdte el a pályafutását, majd később a Kecskeméti AC játékosa volt. Ahogy egyre több magyar futballista szerződött Nyugat-Európába, úgy Korányi is légiósnak állt, 21 évesen a francia FC Sete-hez igazolt, és innentől az egész pályafutását külföldön töltötte.
Francia bajnok és gólkirály lett
A Franciaország déli részén, Montpellier közelében a tengerparton található kisváros csapata bár az utóbbi időben csak alacsonyabb osztályokban szerepelt, az 1930-as években még az élvonal meghatározó szereplőjének számított. Az FC Sete az országos bajnokság (Division 1) alapítótagjai közé tartozott, az 1932-1933-as első szezonban a csoportja negyedik helyén végzett. (A két csoportban tíz-tíz csapat szerepelt, a bajnokság a Lille végső sikerével zárult.) A következő idényben a Sete duplázott a bajnokság és a Francia Kupa megnyerésével, miközben az újpesti nevelésű Lukács István 28 góllal lett a Division 1 gólkirálya.
Néhány évvel ezt követően csatlakozott Korányi az együtteshez, aki robbanékony játékával, gyors helyzetfelismerésével és bivalyerős lövéseivel hamar belopta magát a helyi szurkolók szívébe. Ráadásul mivel a magyar játékos a 168 centiméteres magassága ellenére kiváló fejjátékkal rendelkezett, még az „Aranyfejecske” becenevet is megkapta, miközben a franciák a keresztnevéből adódóan leginkább Désirének vagy Dejeunek hívták. Egy korabeli francia cikk szerint René Lefévre színész és író így kiáltott fel a lelátón Korányi egyik fejesgólját követően:
„Olyan ez a srác, mintha egy biliárddákó lenne a nyakában!”
A Sete az 1937-1938-as szezont a harmadik helyen zárta a bajnokságban, Korányi pedig 24 góljával az idény harmadik leggólerősebb játékosának bizonyult, mindössze két találattal maradt el a gólkirálytól. A rákövetkező kiírásban, a második világháború előtt megrendezett utolsó bajnoki idényben a csapat és magyar játékosa egyaránt révbe ért.
1939 tavaszán a Sete elhódította története második bajnoki címét, miután két ponttal megelőzte a Marseille-t, eközben Korányi 27 találatával az idény társgólkirálya lett.
A világháború alatt a Sete ugyancsak bezsebelt egy bajnoki címet, 1942-ben megnyerte a déli országrész csapatai számára kiírt versenysorozatot, ezt azonban nem ismerik el hivatalos címként. A háború veszteségei rányomták bélyegét a csapat eredményeire, és az újrakezdést követő folytatásban a Sete már nem tudta felvenni a versenyt az ország legjobb csapataival.
Korányi 1935 és 1950 között 252 mérkőzésen 157 gólt szerzett a ligában a Sete játékosaként, mellyel a mai napig a 18. helyet foglalja el a francia bajnokság történetének góllövőlistáján, egy góllal maga mögött tudva például az 1991-es aranylabdást, Jean-Pierre Papint.
A távozását követően 36 éves korától több francia másodosztályú csapatnál játékos-edzőként vállalt szerepet. Korányi megfordult az Arles, a Montpellier, a Brive és a Metz alkalmazásában (utóbbinál vezetőedző volt). Egy szezonra (1955-1956) még visszatért a Sete-hez is, amely akkor azonban már csak a másodosztályban szerepelt.
A La France socialiste 1942. január 8-i száma „Szent az életben, démon a pályán” címmel közölt hosszabb írást róla. A megfogalmazás arra utalt, hogy Korányi minden vasárnap megjelent a nagymisén és példás életét élt, a pályán pedig kiválóan játszott. Civilben matrózokkal, dokkmunkásokkal és kereskedőkkel kötött barátságot, nagyszerűen megértette magát az emberekkel, akik rendre rokonszenvesnek találták őt. A cikk kitért arra, hogy a Sete vezetői eredetileg a bátyját, Korányi Mátyást szerették volna szerződtetni Magyarországról, aki azonban nem hajlott a költözésre, ezért figyelmükbe ajánlotta a testvérét.
A Le Miroir des sports nevű lap 1953 novemberében arról számolt be, hogy Korányit a Correze megyei Brive-la-Gaillarde város díszpolgári címével tüntették ki a helyi csapatért tett szolgálatáért.
Testvére a Ferencváros örökös bajnoka
Korányi szintén futballista testvérei közül bátyja, Korányi Lajos futott be jelentősebb karriert. Az egykori kőkemény balhátvéd az 1930-as években a Ferencvárost is erősítette, mellyel emlékezetes sikereket ért el. A zöld-fehérekkel három magyar bajnoki és két Magyar Kupát nyert, valamint 1937-ben tagja volt a Közép-európai Kupát (KK) megnyerő együttesnek. 1974-ben a klub örökös bajnokának választották. 1929 és 1941 között 40 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban úgy, hogy menet közben súlyos sérülése miatt három és fél évig távolmaradt a nemzeti csapattól és kihagyni kényszerült az 1934-es világbajnokságot is. A következő vb-n már alapembere volt az ezüstérmes csapatnak – a párizsi tornán az első három mérkőzésen pályára lépett, a döntőt elveszítő, felforgatott kezdőcsapatnak azonban már nem volt tagja.
A középső fivér, Korányi Mátyás pályafutása jelentős részében szegedi csapatokban játszott, 1932 és 1935 között négy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.
A francia válogatottban játszott
Korányi Dezső hazánkban csak az amatőr-válogatottban lépett pályára, külföldre igazolása után a bevett gyakorlatnak megfelelően a nemzeti csapatnál nem vették számításba. A második világháború alatt barátságos meccseket játszó francia válogatott keretébe viszont meghívták, 1939 és 1942 között öt – barátságos – mérkőzésen öt gólt szerzett a gallok mezében, és a francia lapok korabeli beszámolói szerint a Les Bleus-ben is lenyűgözte a közönséget. Korányi Belgium és Portugália ellen egyaránt duplázott, valamint Wales ellen volt még eredményes. Mivel a háború miatt nem rendeztek világbajnokságot, Korányi nem mutathatta meg magát jelentősebb tornán.
A stadion előtt utcát neveztek el róla
A Sete gólrekorderének emlékét nagy becsben tartják a francia kisvárosban. A Stade Louis Michel előtti utcát az egykori legendás labdarúgóról nevezték el Rue Désiré Koranyinak. Az egykori kétszeres bajnok és kupagyőztes csapat évtizedeken át alacsonyabb osztályú ligákban szerepelt, azonban 2023-ban nem tudott elindulni a negyedosztályban és csődbe ment, jelenleg pedig szünetelteti tevékenységét.
A fellelhető információk alapján Korányi Dezső néhány héttel a 67. születésnapja előtt, 1981. január 9-én hunyt el.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Szerző
