A futás öröme: így segít a flow csúcsteljesítményhez, a pályán kívül is

Csíkszentmihályi Mihályt valószínűleg nem kell bemutatni. Ilyen névvel csak nagyot alkothat valaki, ő a „flow” elmélet atyja, a teljes bevonódást, a tökéletes élményt, az alkotás örömét tudományosan leíró pszichológus, aki legalább annyira hozzánk szól, mint a társadalomtudósokhoz. Flow, amikor a szamuráj eggyé válik a kardjával, amikor Levin az Anna Kareninában kaszál és csak kaszál, amikor Lajkó Félix a vállgödréhez illeszti a hegedűt, amikor David Gilmour megfogja a gitárt és csak zenél és zenél. És alighanem ilyen, amikor Szilágyi Áron átszellemülten vív az olimpiákon, Törőcsik András cselez, vagy éppen Mohamed Szalah öt perc alatt mesterhármast ér el. Kegyelmi állapotnak tartjuk, és talán az is.

A flow hiánycikk is lehet a modern civilizációban, nem mindig egyszerű rátalálni. Mert ott a mobiltelefon, és akkor is megszólal, amikor nagyon nem kellene, mert mindig online akarunk lenni, mert a videómegosztókon a politikai propaganda idegesít, mert a közösségi média meghekkeli az agyunkat, mert időnként rosszkor szólnak hozzánk. És mert időnként mi is rosszkor szólunk másokhoz. Ezért is érdemes megismerni a flow lényegét, amit őseink talán úgyis nagyobb eséllyel éltek át, hogy fogalmuk sem volt róla.

Csíkszentmihályi Mihálynak szinte bármelyik könyvét leemeljük a polcról, nagyot nem tévedünk, legyen szó a Kreativitásról, a Tehetséges gyerekekről vagy épp A futás öröméről.

A flow-t futás közben átélhetjük akár egy betondzsungelben is, a Hármashatárhegyről, a Kopaszi gátról, a Bikás parkról nem is beszélve. Egy szép őszi októberi nap erre hív, de egy ködös novemberi is. Tömegesen jelentkezhet a városi maratonikon, legyen szó Budapestről vagy New Yorkról, ahol a környezet csak tovább emel az élményen. Jelen van a versenyfutók között is, rövid és hosszú távon egyaránt, bár Csíkszentmihályi Mihályi és társai szerint nem ugyanaz, mint a futómámor. Csak hasonló.

Ha a flow pilléreit és jellemzőit átnézzük a két további társszerzőt is jegyző könyvben, mintha egy coach beszélne hozzánk: világos célok, a kihívás és a képességek egyensúlya ugyanúgy hozzá tartozik, mint a fókuszált figyelem, az elmélyedés, a tudatosság, a kontrollérzet és az időérzék torzulása.

„Az utolsó kilométer mintha egy hollywoodi film egyik jelenete lett volna. (…) Shelby szinte elszáguldott Emma mellett, az edzője és a nézők lelkes ordítása közepette. (…) Teljes mellszélességgel vágtázott az előtte elnyúló emelkedőn, miközben a késő őszi napfény hosszúra nyújtotta az árnyékát. (…) Shelby Hyatt, aki aznap reggel még egy hajítófát sem adott volna a versenyen elért eredményéért, élete futását produkálta, és negyedikként ért célba az állami terepfutó-bajnokságon. (…) Az már csak hab volt a tortán, hogy egyéni csúccsal futotta le a pocsolyákkal tarkított, szelek szaggatta sárdagonyát, ahol a versenyt rendezték. (…) »A légzésem, a testem, a lábaim, mintha maguktól tették volna a dolgukat, úgy éreztem, képes lennék kifutni a világból.«” Íme egy tapasztalat a kötetből.

A futás öröme felidézi többek között Chris Solinsky esetét, aki az első Afrikán kívüli versenyző lett, aki 27 percen belülre került 10 ezer méteren. Előbb sok-sok tapasztalattal a lábában „robotpilótára” váltott az iramdiktálók mögött, majd egy oldalszúrás után még inkább eggyé vált a futással.

„Annyira koncentráltam, hogy legyőzzem Ruppot, hogy képes voltam minden apró rezdülésre reagálni, minden lehetőséget észrevenni”

– mesélte utólag a rekord születéséről. Azt viszont csak a célban észlelte, miután levetette a cipőjét, hogy egy kisebb labda méretű hólyag nőtt közben a lábára.

A flow gyakran segít csúcsteljesítményhez, ezért is fontos. A futás öröme című könyv viszont nemcsak a versenyhelyzetekben, hanem a mindennapos futás közben, sőt a mindennapos élethelyzetekben átélhető flow élménybe is beavat. Mindenkihez szól, történetekkel és gyakorlati tanácsokkal tesz bölcsebbé. Nagy erénye, akárcsak a Csíkszentmihályi-sorozat többi darabjának, hogy nem kell elejétől a végéig kiolvasnunk, bárhol belelapozunk, mindenhol olvasnivalót találunk. Néhány bekezdés, egy-két oldal is sokat jelent.

Ismerjük meg a flow-t, keressük a futás örömét, erdőben, hegyekben, utcákon, futópályákon. És ha lehet, találjuk is meg a teljes átélés élményét mindenhol.

Kiemelt kép: flickr.com