A futball egyszerre csodálatos és szörnyű játék – Piszkos Gólok (könyvajánló)
Ha feltesszük a kérdést, hogy kik állnak kedvenc csapataink vagy válogatottjaink sikere mögött, sokszor olyan válaszokat kaphatunk, amelyeket nem szívesen hallunk. Mi is foglalkoztunk már a témával, Luciano Wernicke argentin sportújságíró pedig most egy teljes kötetet szentelt annak, hogy bemutassa, hogyan befolyásolták a 20. század legismertebb diktátorai mindannyiunk kedvenc játékát.
„Azok, akik azt hiszik, hogy a sportnak semmi köze a politikához, vagy nem tudnak semmit a sportról, vagy nem ismerik a politikát” – többek között ezzel a Gerardo Caetano uruquayi történésztől származó idézettel kezdődik Wernicke könyve, amely nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy majdnem minden 20. századi autokrata politikus futballhoz fűződő viszonyát bemutassa. Sztálinnal, Hitlerrel, Castróval, Francóval vagy épp Evitával is találkozunk a kötet során, a sort pedig még majdnem ugyanennyi névvel folytathatnánk.
A mű alapvető kérdése már a bevezetőben megfogalmazódik. A szerző ekkor egy történetet ismertet, amelynek főszereplője Bill Clinton egykori amerikai elnök, aki Pelé társaságában tartott bemutatót Brazíliában, ám a lövései nem úgy sikerültek, ahogy szerette volna. Végül persze betalált, de így is felmerült a kérdés, hogy a világ talán legnagyobb befolyással rendelkező politikai vezetője miért ment bele egy ilyen játékba? Miért próbált szerencsét egy olyan sportágban, amelyben ennyire ügyetlen volt? Mert tudta, hogy így sokkal univerzálisabban tud szólni a brazilokhoz, mintha arról a kereskedelmi egyezményről kezdené el győzködni őket, amely egyébként a látogatás valódi célja volt.
A könyv egyes fejezetei hasonló módon épülnek fel. Az átlagosan nyolc-tíz oldal terjedelmű szövegek egy rövid történeti áttekintéssel kezdődnek, majd Wernicke a témát kutató történészektől idéz olyan mondatokat, amelyek összefüggésbe ágyazzák az eseményeket. Mivel történelmi szempontból a 20. század kifejezetten gazdag, számtalan változással terhelt időszak, a rövid bevezetés kihagyhatatlan, ha valóban érteni szeretnénk a háttérben zajló folyamatokat.
Amelyben ráadásul sorjáznak az izgalmasabbnál izgalmasabb történetek és életutak. Mindre nem is érdemes kitérni, maradjon meglepetés a jövőbeni olvasók számára is, de a legtanulságosabb fejezeteket röviden ismertetjük a továbbiakban. A legizgalmasabbnak az olasz fasizmus futballhoz fűződő viszonyát tárgyaló rész bizonyult, hiszen ahogy Felice Fabrizio, a Sport és fasizmus című könyv szerzője fogalmaz:
„Olaszország volt az első állam a Szovjetunióval együtt, amely olyan sportpolitikát szervezett, amely az ország sportnemzetté válásához vezetett.“
Benito Mussolini államának esetében ez nagyon erősen kapcsolódott az ókori testideálhoz (hiszen maga a fasizmus is a Római Birodalomig vezette vissza saját kulturális alapjait), amely szerint a kidolgozott test egyben kidolgozott szellemet, de még inkább erős államot jelent. Mussolini a kötet leírása szerint egészen késő kamaszkoráig szinte egyáltalán nem érdeklődött a sportok iránt, és akkor sem valamilyen magasztos eszme szólította meg, egyszerűen szeretett volna jobb formába kerülni. A futballal kapcsolatban is sokáig szkeptikus volt, ám végül meglátta a lehetőséget a játékban, és ahogy a korábban említett Fabrizio is kifejti, a Duce vitte végig az első klasszikus értelemben vett sportpolitikát, amelynek része volt a válogatott fejlesztése, az 1934-es világbajnokság rendezési jogának elnyerése (illetve a torna megnyerése), valamint a létesítmények építése is.
A magyar történelem ismerős pillanatait idézi meg a Szovjetunióról szóló fejezet, ugyanis az a sporttal kapcsolatos hozzáállás, amelyet a hatalmas ország kapcsán ismeretet a szerző, később a megszállt területeikre is beszivárgott. Wernicke bemutatja, hogy a Szovjetunió hogyan profitált a sportból, és elsősorban az olimpiai játékokból, ugyanis ekkoriban csak amatőr sportolók vehetettek részt az ötkarikás tornákon. A vörös csillag hazájában azonban mai fogalmaink szerint nem voltak profik, hiszen hivatalosan a sportolók nem a pályán nyújtott teljesítményért kapták a fizetést, hanem valamilyen gyár, nagyobb állami vállalat, esetleg a hadsereg alkalmazottjai voltak. Ha valakit ez a téma mélyebben érdekel, a magyar sport kapcsán is több olyan kutatást, könyvet lehet találni, amely pontosan leírja, hogyan működött ez a módszer.
(Forrás: gentlemanultra.com)A Piszkos gólok tehát egy jól felépített, izgalmas könyv, amely remek történetekkel, izgalmas képi mellékletekkel mutatja be a 20. század még mindig keveset tárgyalt oldalát. Elcsalt meccsek, megvesztegetett bírók, diktátorok kedvenc csapatai és diplomáciai manőverek egyaránt várnak ránk a kötetben.
Kiemelt fotó: inzervmedia.hu