„A futball ma már sokszor csak fedősztori társadalmi, politikai, gazdasági befolyásszerző kísérletekben”

– Ön teljesen biztos benne, hogy előbb vagy utóbb elindul a Szuperliga, igaz?

– Nem is szeretném titkolni, hogy lelkes pártolója vagyok a Szuperliga ötletének. Az első pillanattól kezdve biztos vagyok benne, hogy a sorozat el fog indulni. Ismétlődni látszik a futballtörténelem. Amikor az európai futballban első nemzeti szövetségként Angliában 1863-ban megalakult a Futball Szövetség (The Football Association, FA), még nem létezett versenyrendszer. Eleve szabályalkotó és felügyelő szervezetként jött létre, kuparendszerű versenyt, a ma is szövetségi hatáskörben szervezett FA Cupot is csak 8 évvel a megalakulása után írt ki. A szövetség hamarosan „talált magának” egy újabb szervezési területet, a nemzeti válogatott létrehozását, amikor 1872 novemberében Skócia legjobbjaival mérkőztek meg az angolok.

A szövetség – és a folyamatosan létrejövő többi nemzeti szövetség – a futballgazdasági szempontokon kívül, sőt azokat megelőzve, társadalmi, politikai szempontokat is érvényesíteni akart és érvényesít is a labdarúgásban. Nagyrészt ezekre hivatkozunk úgy, mint „európai sportértékek”. A tisztán gazdasági szempontokat az 1888-ban létrehozott első hivatásos liga, The Football League érvényesítette. 

– Miért vált problémássá, hogy a szövetség a sportszakmain kívül más szempontokat is érvényesíteni akart a működése során? 

– Az egyre inkább bürokráciaként viselkedő szövetség először tiltotta a professzionalizmust, majd 1885-ben engedélyezte, de a hivatásos futball az FA-től függetlenül, bár annak égisze alatt működik 1888 óta. Tulajdonképpen ezt a hivatásos labdarúgás vs. egyetemes futballértékek (amatőrizmus, szolidaritás, utánpótlás, nemzeti érzések stb.) bokszolást éljük át újra napjainkban a Szuperliga körüli vitában. A kék sarokban az UEFA, amelyik külső irányítóként telepszik rá az európai futballra, hiszen a futballtevékenység létrehozásához semmivel sem rendelkezik, a piros sarokban a hivatásos futballvállalatok, amelyek birtokolják és működtetik a szórakoztatóipari labdarúgás létrehozásához szükséges majd minden termelési tényezőt, a hivatásos játékosokat, edzőket, menedzsmentet, stadionokat, felkészítési infrastruktúrát stb.  

Az UEFA-nak vannak levédett klub versenyrendszerei (Bajnokok Ligája, Európa-liga, Konferencialiga), de ezekkel párhuzamosan, vagy ha úgy tetszik versenyezve éppenséggel mások is, legfőképpen maguk a hivatásos futballvállalatok is szervezhetnének páneurópai labdarúgó versenyeket. Úgy tűnik, akarnak is.

– Miért ennyire biztos benne? 2021 áprilisa, a Szuperliga bejelentése, majd a csapatok kilépése óta nem történt előrelépés afelé, hogy megrendezzék a sorozatot.

– Azért, mert ez a közgazdasági realitás. A futball, mint a szórakoztatóipar része, olyan mértékben felfutott, hogy a folyamatot nem lehet megállítani. Már a topligának számító spanyol liga sem tudja fenntartani a 20 csapatos bajnokságot, erről a csapatok belső életében jobban belelátó Gerard Piqué is nyilatkozott nemrégiben. Egyedül az angol bajnokság bírja el 20 csapat működtetését, de a Championshipben, vagyis a másodosztályban, már hallatszanak hangok a gazdasági problémákról.

– Mi az oka, hogy az évről évre egyre több bevételt termelő – közben persze a kiadásaikat is növelő – európai topligák sem képesek eltartani 20 csapatot?

– Az, hogy a szurkolók a nagy márkákra kíváncsiak. Hiába van kedden és szerdán Bajnokok Ligája (BL)-forduló, ha a Liverpool csütörtökön játszik – (csak) az Európa-ligában (EL). Több száz millió ember erre a csapatra kíváncsi, nem pedig a Koppenhága vagy a Sevilla BL-meccsére. Érzékletes példa a tavalyi Barcelona–Manchester United Európa-liga playoffmeccs. Előző este BL-nyolcaddöntőket játszottak, de a két csapat olyan erős márka, hogy több előző napi BL-meccs nézettségét összeadva sem jön ki a Barca–United meccs nézettsége. Ez a lényeg, az emberek a távkapcsolóval, vagy ha tehetik, a stadionba jegyet váltva, a lábukkal szavaznak, hogy mi érdekli őket. Elég széles konszenzussal tudjuk felsorolni a 20 legnagyobb európai futballmárkát – és már össze is áll a Szuperliga mezőnye.

– A 20 csapatos topligák a világ legjobb nemzeti bajnokságai, mitől fenttarthatatlanok? Az utóbbi években hajmeresztő módon elszállt bérek miatt, melyek kiteszik a klubok költségvetésének jelentős részét?

– Egyrészt Európában a sport társadalmi dimenziói mindig is fontosabbak voltak, mint az USA-ban. Ahogy utaltam rá, a nemzetközi és nemzeti szövetségek számára a társadalmi, politikai, sportértékek legalább annyira fontosak vagy fontosabbak, mint a gazdaságiak. Másrészt Európában a hivatásos futball más modellt követ, mint az amerikai sportligák. A talán legfontosabb különbség, hogy Európában vállalati szinten a futball a tulajdonosoké, akik jól-rosszul tervezett, gyakran inkább remélt vagy vágyott jövőbeni bevételekre alapozva alkalmaznak munkaerőt, azaz szerződtetnek játékosokat. Mivel a tulajdonoknak nincs az amerikai sporthoz hasonló zárt, közös platformjuk (közös vállalat, kartell, single entity) egymásra licitálnak a tehetség alkalmazásához. Bizonytalan bevételek, plusz felvert bérek: ez biztos út a pokolba – de legalábbis jelentősen megnöveli a gazdasági kockázatokat.

– Ezzel szemben az USA-ban…?

– Ott az elejétől fogva tiszta a kép. Amikor az 1840-es években először kalapoztak egy baseball pályán, ami pénz befolyt, azt a játékosok szétosztották egymás között. Nem kellett külső szervezővel osztozkodni. A hivatásos sport a játékosoké. 1876-ban William A. Hulbert kezdeményezésére a játékosok „bevették a buliba” a pénzembereket, akik jótállnak a bevételekért, illetve magas szinten üzemeltetik az ipart. Cserébe részesednek a játékosok pénzéből. Bármilyen furcsa, ezt a modellt alkalmazzák a nagy ligák a mai napig. Tehát ha úgy tetszik, az NFL-ben, az MLB-ben, az MLS-ben stb. nem fizetésekről kell beszélgetni, hanem a bevételből való részesedésről, amelyből aztán lehet állni a béreket. Nagyon leegyszerűsítve: a ligák a szerződött bevételekből levonják a tulajdonosok részesedését (ez 30-40 százalék között mozog), a maradékot meg egyenlően elosztják a csapatok között: tessék, ennyit költhetsz játékosfizetésekre!

Az európai labdarúgásban nem erről van szó, ott a játékosnak olyan kitételek vannak a szerződésében, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén majd ennyi vagy annyi lesz a fizetése. A bevételek meg hol vannak, hol nincsenek. Minden klub külön költségvetést készít, ezzel szemben az NFL-ben például egy közös kalap van, egy központi bevételi zseb, és nincs bizonytalanság. Lehet tudni előre, hogy melyik klub mekkora részesedéssel kalkulál, s ebből mennyit költhet. A klubok lokális bevétele pedig nem kerül a közösbe, így biztos haszonként jelentkezik.

– Ha már a haszonnál, piacképességnél tartunk: amikor 2021 áprilisában a Szuperliga bejelentette, hogy elindul, a tőzsdén több Szuperliga-tagcsapat értéke is azonnal emelkedni kezdett.  

– Az európai futballvalóságot minden pénzember, minden befektető látja, pontosan tudják, hogy a profi futball a jelenlegi szerkezetben nem fenntartható. A pénzpiac, a tőzsde erre reagált a bejelentéskor. Úgy voltak vele, most érdemes befektetni, hiszen garantált, hogy hosszú távon meg fog térülni a dolog.

– Az Európai Bíróság december 21-én hirdetett ítéletet a perben, amelyet a Szuperliga indított az UEFA és a FIFA ellen azzal, hogy az sok-sok évvel ezelőtt szabálytalanul monopolizálták az elitlabdarúgás szervezését és kereskedelmi irányítását. A Szuperliga győzött, a bíróság kimondta, hogy az UEFA és a FIFA nem akadályozhatja konkurens sorozatok indítását, és nem büntethet emiatt játékosokat, csapatokat. Mi a véleménye, sorsdöntő ítélet született?

– Abszolút.

– Miért?

– Két okból. Az Európai Bíróság hivatkozhatott arra, hogy az UEFA az Európai Unió szabályaival ellentétesen monopolizálta a futball szervezését. Az ítélet történelminek mondható, hiszen ez alapján az egész futballipart újra lehet szervezni, és bárki nekiláthat a szervezésnek. Mivel a többi sportág követi a labdarúgást, akár ott is földindulásszerű változások jöhetnek. Az unió versenyszabályozására jellemző, hogy a nekünk fontos iparágakkal szemben elnézőek vagyunk. Ilyen például az agrárszektor. Ugyanakkor az EU több szektorban teljes mértékben a szabad verseny híve, és ilyen a profi sport is. Az USA-ban pont fordítva van, ott a szolgáltató, ipari szektorokban szigorúbb a versenyszabályozás, a sportban megengedőbb.

Az Európai Bíróság dönthetett volna úgy is, hogy jóváhagyja a verseny korlátozását, és helyben hagyja az UEFA monopolhelyzetét, így a szövetség továbbra is beszedheti a pénzt a versenyek (BL, EL, Konferencialiga (EKL) stb.) megszervezése után. Így az UEFA akár ki is terjeszthette volna a monopolt közép vagy hosszútávon, és továbbra sem vonta volna senki felelősségre a szervezetet, vagy akár a FIFA-t a közös ősbűn miatt.

– Mi ez az ősbűn?

– Az, hogy ezek a szervezetek úgy monopolizálják a futballipart, hogy egyúttal a nemzeti ligákat, azok csapatait is kizárták a valódi versenyből. A Szuperliga elindulásának pillanata visszaigazolja ezt: az UEFA azonnal belengette, hogy amelyik csapat csatlakozik hozzá, kizárják az összes sorozatból, vagyis nem indulhat a BL-ben, az EL-ben, az EKL-ben. Sőt, ezeknek a kluboknak a játékosai még az Európa-bajnokságon sem vehetnének részt.

Az egész Szuperliga-ítélet egyébként begyűrűzhet akár nemzeti szintre is. Vegyük például a Magyar Labdarúgó Szövetséget, amely itthon teljesen maga alá gyűrte az egész futballipart. Nemcsak a versenyrendszert működteti, hanem magához vonta a vagyoni értékű jogok (a névszponzori és a szerencsejátékból származó jogok) értékesítését is a profi futballban. Sőt, nálunk még jogszabályba is foglalták a monopóliumot, hiszen a sporttörvénybe beleírtuk, hogy sportáganként csak egy sportági szakszövetség működhet, szervezheti a versenyt. Ezzel kizárták a versengő ligákat. Hiszen mi történik, ha a klubok egy része elégedetlen Csányi Sándor, és az MLSZ működésével? Nem válhatnak ki, új szövetséget alapítva, hiszen ezt a sporttörvény megtiltja. Pedig egy Szuperligának kedvező ítélet épp a szabad versenyszervezésnek ágyazhat meg.

– A Real Madrid elnöke, Florentino Pérez a Szuperliga motorja, legfőbb szervezője így fogalmazott korábban: meg kell menteni a Szuperliga révén az európai labdarúgást. Nem inkább arról van szó, hogy azért Madridban van a Szuperligát megalapító cég központja, és azért Florentino Pérez az agytrösztje, elnöke mert ki kellene valamiből fizetni a madridi stadion átépítésére felvett kölcsönt, és új sztárokat kellene igazolni – tartva a lépést a közel-keleti államok tulajdonában lévő PSG-vel, Manchester Cityvel? A másik „Szuperligamotor”, a Barcelona is óriási hitelt halmozott fel, ott is jól jönne az új sorozatból származó évi több száz millió eurós pluszt bevétel.

– Van realitása, hogy ez is közrejátszik. Én viszont Florentino Pérez sportos munkásságának nagy tisztelője vagyok. Kevés ekkora stratégát látni az európai futballban, talán a Manchester City vezérigazgatója Ferran Soriano hasonló. Ahogy Pérez felépítette a mai Realt, annak idején a Galaktikusokat, az tankönyvbe illő, az egyetemi órákon is szoktam idézni. Visszatérve a Péreztől származó idézetre az európai foci megmentéséről: az a helyzet, hogy az európai csapatok ugyan lebecsülhetik a nemzetközi kihívásokat, de az NFL például már itt van Európában, ahogy NBA-meccseket is rendeznek a kontinensen. Ma globálisan a futball az első számú sport, de egyetértek Pérezszel, egyáltalán nem biztos, hogy rendíthetetlen a sportág pozíciója. Valós kihívást jelent a többi nagy sportág terjeszkedése.

Fotó: AP

– Ez az egyetlen nagy veszély, amely az európai futballra leselkedik?

– Szintén valós veszély, hogy bár a futballra monolit egységként tekintünk, számos liga igenis verseng egymással. Itt van a FIFA, amely most azt fontolgatja, hogy a klubvilágbajnokságot átalakítva létrehoz egy globális versenyrendszert az egyes kontinensek legjobb klubjai számára. Nevethetünk rajta, de a kínaiak már letettek egy 25 milliárd dolláros ajánlatot, és most egy szaúdi konzorcium is beszállna.

Ebben a helyzetben Florentino Pérez vagy bármelyik európai klubvezető joggal teszi fel a kérdést: gyerekek, akarjuk, hogy a pénzünk elvándoroljon Európából, és egyre csökkenjen a versenyképességünk, vagy továbbra is mi szeretnénk a globális futballipar központja lenni? Ebben a kontextusban válik újra értelmezhetővé a Szuperliga gondolata. Hiszen ha létrejön ez a sorozat, akkor az ő meccseit nézi majd mindenki. És a csökkenő határhaszon elve alapján nem a ligát alkotó csapatok fognak rosszul járni.  

– Miszerint?

– A csökkenő határhaszon elve a futballipar nyelvére fordítva azt jelenti, hogy a szurkoló ugyan rajong a jó meccsekért, de előbb-utóbb telítődik a mérkőzésekkel. Sok diákom azt mondja, imádom a futballt, bármennyi meccset meg tudok nézni. Ez nem igaz. Mindenki megtelik egyszer a meccsekkel, és ha a jelenlegi európai szervezésű ligáknak és kupameccseknek globálisan lesz kihívója, akkor azt fogja választani, azzal telítődik majd a szurkoló. Ezt nem akarja Pérez, és ezért is fontos a Szuperliga. A magyar piacra vetítve mindezt: itthon a válogatottal telítődik mindenki, második a Ferencváros, és aztán jönnek a többiek. Mezőkövesdre vagy más kisebb csapatokra már ezért nem jut annyi figyelem – sok egyéb mellett –, hiszen előbbiekkel eltelítődik a nézők jó része. A szabadidőmért, a pénzemért ők már nagy hátránnyal tudnak csak versenybe szállni.

– A Real Madrid meccseiért viszont globálisan élénk az érdeklődés, sokan szánják rá a szabadidejüket, a pénzüket.

– Pontosan, és Pérez joggal mondja ebben a helyzetben: ha az én játékosaimat, az én márkámat, vagyis a „termékemet” akarja nézni mindenki, akkor miért kellene nekem, ha úgy tetszik, szolidaritási díjat fizetnem a nemzetközi kluboknak a BL-ben, amelyekre egyébként nem is annyian kíváncsiak, csak, amikor velem játszanak? Hiszen én „termelem” a játékosokat, a pénzt, én viselem a felelősséget. Mégis osztoznom kell. Az európai futballtorta több mint 55 százalékán 100 csapat osztozik. A maradék 20 százaléka az angol, német, spanyol, olasz másodosztályú csapatokhoz jut, ami marad, az a harag, ahogy a falu végén mondják. Pérez nem szolidaritási alapon gondolkozik, minden egyes euróra igényt tart, úgy érzi, a torta nagyobb szeletéért dolgozik meg a legnagyobb futballmárkákkal egyetemben. Ebben a koordinátarendszerben a megtérülés a lényeg, vagyis a lehető legnagyobb profit felhajtása.

– Nem mindenhol uralkodó ez a felfogás.

– Igen, vannak olyan országok, és ilyen Magyarország is, ahol az állam beruház klubokba, ezzel beleszól a versenybe. Innentől már nem az anyagi megtérülés a fontos, hanem a klubfocin keresztül gyakorolható társadalmi-politikai hatás. Ne csak a magyar példára gondoljunk, ott van a Manchester City, a Newcastle, vagy a PSG, amelyek mögött az emírségekbeli, szaúdi, katari állami befolyásszerzés áll. A Newcastle United megvásárlása csak az akció egyik része, a másik, sokkal jelentősebb üzlet a newcastle-i kikötő szaúdi kihasználása, amely nagyszerű logisztikai központként szolgálhat a jövőben az arab ország számára. Vagy ott van a szaúdi bajnokság elképesztő méretű felpumpálása világsztárokkal. Ennek semmi köze a megtérüléshez, ily módon a legnagyobbak, a Real Madrid, a Liverpool sem tud versenyre kelni velük. A futball tehát ma már sokszor csak egy fedősztori nagyívű társadalmi, politikai, gazdasági befolyásszerző kísérletekben, és joggal veti fel a kritikát, miszerint ez megöli a labdarúgást. 

– 2019-ben a világ legjobb úszóit rávette egy ukrán milliárdos, hogy csatlakozzanak egy új szervezethez, az ISL-hez, amely saját maga indított látványos úszóversenyeket – nagyobb pénzdíjakért, mint amennyit a Nemzetközi Úszószövetség szervezésében lehetett keresni. Ha nem is ukrán milliárdosok, de az elejétől a projekt mögé felsorakozó JP Morganhez hasonló donorok várhatóak majd a Szuperligában?Vagy maguktól jönnek majd a szponzorok?

– Utóbbira szavazok, nem lesz szükség külső finanszírozóra, maguktól jönnek majd a támogatók, mert ez egy valós üzleti lehetőség. Én inkább a Gazprom-hatástól tartok, amely ugye a Bajnokok Ligáját is elérte. Mi van, ha a Szuperligához bekopogtat a szaúdi befektetési alap szponzorként? Aki a második évben azzal a remek ötlettel áll elő, hogy mi lenne, ha a szaúdi bajnok is csatlakozna a ligához, cserébe ő megemelné a szponzori összeget? Engem speciel érdekelne, ha a legjobb ázsiai csapatok vagy az amerikai bajnok is megméretné magát a legjobb európai csapatok ellen. De ilyen rizikókat is figyelembe kell venni. A futball globalizálódása nehezen elkerülhető, és jó lenne, ha azoknak az alacsonyabb termelőképességű csapatok a szurkolói lokálisan is megtalálnák az örömöt a futballban.

– Szeressük a saját focinkat jelszóval? Ez a játék minőségétől is függ, hiszen ez adja a fő élvezeti értéket.

– Igen, de sok olyan ország van, ahol nem sokkal magasabb a labdarúgás minősége, mint nálunk, mégis sokan járnak meccsre. Ott még a közösség társadalmi platformjaként jelenik meg a futball. Jó érzés közösen szurkolni egy csapatnak, együtt lenni, élvezni ezt a közösségi élményt. Ez a jelenség a hazai futball alsóbb osztályaiban sok helyen teljesen eltűnt. Nem is olyan régen a helyszínen szurkoltam a Balatonlelle meccsén, a tét az NB III-ba jutás volt. Pedig balatonboglári vagyok. Sok ismerőssel találkoztam, szurkoltunk, jól szórakoztunk, ez a közösségi élmény.

– Visszakanyarodva még a Szuperligára: amikor bejelentették a sorozat indulását, Európa-szerte tüntettek ellene a szurkolók a stadionok előtt, a stadionokban. Ez nem számít?

– Sok stadionnál tüntettek szurkolók a Szuperliga ötlete ellen, de fontos, hogy a média hogyan tálalta ezt az egészet. A valós ellenszenvet tükrözte-e például az, hogy az Old Trafford Stadion előtt több tucatnyi drukker összegyűlt és tüntetett? Vagy ha megkérdeznénk világszerte a Manchester Unitednak szurkoló több százmillió embert, akkor az jönne ki, hogy támogatnák ezt a projektet? Nem vagyok benne biztos, hogy a médiában olyan módon sikerült előkészíteni a Szuperliga bejelentését, hogy annak feltétlenül pozitív felhangja legyen.

– A televíziós közvetítési díj irtózatos bevételt jelent a kluboknak. Most a BT Sport, az Amazon, a Sky, vagyis a legnagyobb halak közvetítik világszerte a legerősebb klubversengés, a Bajnokok Ligája meccseit. Ha tényleg elindul a Szuperliga, hogyan alakulnak majd a jogdíjak?  

– Ez esetben a tévés piacon is újra kellene osztani minden lapot, hisz új versenyrendszer indul. Érdekes kérdés, hogy a közvetítési jog monopolizálható-e? Az USA-ban például igen – egy 60-as évekbeli szabály alapján. Kérdéses, hogy az európai jog engedélyezné-e a Szuperligának a közös értékesítést. Felmerülhet a más mozgóképes tartalomfogyasztás esetén már létező egyedi előfizetéses rendszer is. Egyszóval a sportmédia viszonyait is megváltoztathatja a Szuperliga elindulása.  

Kiemelt fotó: Bekő József