A futballt a Fiorentina játszotta, a kupát a West Ham nyerte

A Fiorentina 1961, míg a West Ham United 1965 óta vár a második európai kupagyőzelmére. A Konferencia-liga 2022-23-as kiírásának elindulásakor az esélyesek között tartottuk számon a két együttest az ezt megelőző évadban BL-elődöntős Villarreallal egyetemben, illetve az Európa-ligából kieső csapatok között is voltak hozzájuk hasonló erősségű csapatok, a Lazio vagy a Braga, de utóbbit éppen a Fiorentina búcsúztatta könnyedén, 7–2-es összesítéssel.

Különösen nagy volt a tét volt mindkét döntős csapata számára, hiszen a régóta várt nemzetközi kupagyőzelmen túl a jövő évi Európa-liga-indulás is ezen a prágai mérkőzésen dőlt el.

Mindkét együttes alulteljesített az xG-különbségéhez képest, mert a „kalapácsosok” a 11. legjobb csapat voltak az fbref.com adatai szerint, míg a firenzeiek a hetedikek, megelőzve többek között a bajnoki ezüstérmes Laziót. Az is közös a két csapatban, hogy hiába igazoltak a nyáron, sőt a West Ham télen is nagy nevű csatárt, egyetlen támadójuk sem szórta a gólokat a bajnokságban: a Fiorentina házi gólkirálya Arthur Cabral lett nyolc találattal (az Ekl-ben azért kitett magáért a 14 meccsen szerzett 7 góllal), az angoloknál pedig Jarrod Bowen és Said Benrahma lett a legjobb góllövő 6-6 találattal.

Teljesen más stílusban futballoznak

Nagy különbség mutatkozik azonban a két csapat játékfelfogása között. A West Ham a Premier League-ben mélyen védekezik és abból próbál direkt, gyors ellentámadásokat vezetni rendezetlen védelemmel szemben, vagy felívelik a labdát a hátvédek. Csak a Leeds United és a Nottingham Forest támadásai voltak gyorsabbak ebben a szezonban, mint David Moyes csapatáé, a letámadást pedig csak elvétve alkalmazták, a PPDA mutatójuk 16,2, ami a második legmagasabb érték a ligában a Nottingham Forest után.

Ezzel szemben a Fiorentina védelmi vonala volt a legmagasabb a Serie A-ban, a legkevesebb passzt engedték nyomás nélkül az ellenfeleknek, a lilák birtokolták a legtöbbször a labdát a támadóharmadban. Vincenzo Italiano egy proaktív csapatot épített fel.

Az Ekl-döntőn mindkét együttes azt hozta, amit a szezon során megszokhattunk tőlük. A Fiorentina dominált, kétszer annyit birtokolta a labdát, sokkal többet tartózkodott a támadóharmadban, mint az angolok. A Fiorentina a labdakihozataloknál néhány perc után átállt a 3–4–3-as formációra azzal, hogy Sofyan Amrabat, aki a legjobban tűri a nyomást a csapatból, visszalépett a két középhátvéd, Luka Ranieri és Nikola Milenkovics közé, mert a West Ham 4–4–2-ben védekezett. Michael Antonio és Lucas Paquetá próbálta zavarni a védőket, de óriási távolságra voltak a négy középpályástól, így a 3 a 2 ellen könnyedén átjátszották őket az olaszok, és szabadon hozhatták fel a labdát, mert a középpályások nagyon mélyen helyezkedtek.

1. kép: A Fiorentina 3 a 2 ellen kezdhette meg az építkezést (A kép forrása: m4sport.hu)

A Fiorentina ritkán kényszerült arra, hogy felrúgja a labdát, ezt csupán akkor tette meg, amikor Paquetá és Antonio mellé nagy lendülettel fellépett a letámadást segíteni Declan Rice is. Csupán elvétve tette ezt meg a West Ham, mert egyébként nem volt ellenükre, ha a Fiorentina a félpályánál birtokolta a labdát.

2. kép: Declan Rice is fellép a letámadást segíteni, a Fiorentina pedig előre is vágja a labdát (A kép forrása: m4sport.hu)

A Fiorentina kombinatív, látványos passzokkal jutott el a West Ham térfelére, a támadóharmadban rendre 2–3–5-ös formációt vett fel, ahogyan azt az olasz bajnokságban is hétről-hétre láthattuk. Sőt gyakran Dodo is felment a jobb oldalon hatodik támadónak, megindulásaival passzopciót biztosított és ő adta a szélességet, Nicolás González pedig befelé indult meg (3. kép).

A „violák” sokkal többet támadták a West Ham védelmének bal oldalát, ami jóval sebezhetőbb volt Emerson Palmierivel és Said Benrahmával, mindketten inkább a támadásokban jeleskednek. A Fiorentina az egyetlen gólját is abból szerezte, hogy Amrabat felívelte Gonzálezre a labdát, aki Emerson mellett elfejelte azt, Giacomo Bonaventura pedig betalált. Ez egy tipikus firenzei támadásépítés volt a második félidőben, az ellenfél térfelére érve keresték magas labdákkal Gonzálezt. A West Ham sokszor annyira közel védekezett a kapujához, hogy nem volt helyük az olaszoknak a tizenhatoson belül, ezért tíz alkalommal lőttek a büntetőterületen kívülről. Rice és Soucek sokszor csupán pár méterrel a védővonal előtt helyezkedett.

3. kép: Dodo feljön a jobb szélen, és González befelé tör (A kép forrása: m4sport.hu)

A West Ham United a legritkább esetben próbálta csak meg kihozni laposan a labdát. Alphonse Aréola a kirúgásokat előrevágta, legtöbbször Antonio fejét keresve, aki pedig Paquetának vagy Rice-nak próbálta lekészíteni a labdákat. Támadásban 4–2–3–1-es alakzatban helyezkedtek az angolok. Amikor felértek a Fiorentina kapuja elé, akkor a szélről ívelték be a labdákat Antonio irányába, aki nagy csatákat vívott Milenkoviccsal. Nagyon sok ütközés volt, sokat állt a játék, ami a többet védekező West Hamnek kedvezett, mert addig is fújhattak egyet a védőik. A Fiorentina három támadóval presszingelt elöl, ha Kurt Zoumáék nyomást kaptak, akkor azonnal felívelték a labdát, ezzel kivették a szelet az olaszok vitorlájából.

29 év után szerzett győztes gólt angol játékos európai kupadöntőben

Amikor sikerült labdát szerezniük a londoniaknak, akkor próbálták azonnal a magasan helyezkedő firenzei védők mögé berúgni azt, és erre startoltak rá a támadók. Ez a taktika végül célravezetőnek bizonyult David Moyes részéről, mert a 90. percben Paquetá remek kiugratását követően a védőket faképnél hagyó Jarrod Bowen a kissé feleslegesen kimozduló Pietro Terracciano mellett a kapuba lőtt. Az első félidőben az angol szurkolók fejbe dobták Christian Biraghit, vérzett is a koponyája, a második félidőben pedig negatív hős lett, mert a 11-est az ő kezezése miatt kapta a West Ham, Bowen góljánál pedig az ő rossz helyezkedése miatt nem volt lesen a támadó, aki 1994 után az első angol játékos lett, aki európai kupadöntőben győztes gólt szerzett.

A rest defence-t nem tudja továbbra sem úgy megszervezni Italiano, hogy ne kontrázzák le őket, a támadókban pedig nincsen annyi potenciál, hogy eldöntsék a mérkőzést, Luka Jovics és Christian Kouamé is szinte észrevehetetlen volt, azon kívül, hogy egy lesgólt összehoztak.

A West Ham ezzel a győzelemmel indulhat az Európa-ligában, azonban a legnagyobb sztárjuk, Rice szinte biztosan távozik a nyáron, az ő pótlását szinte lehetetlen lesz megoldani, mert védekezésben, labdavezetésben és passzjátékban is az alfája és az omegája volt ebben az idényben a West Ham középpályájának.

Kiemelt kép: PHC Images / Alamy Stock Photo