A futballtörténelem egyik legfurcsább projektje egy szezont élt meg

2022-ben komoly anyagi áldozattal ugyan, de könnyen megoldható Ausztráliában, hogy az egyik partról átutazzuk az országot és pár órával később, több ezer kilométerrel arrébb a sziget másik oldalán legyünk. Ez azonban korántsem volt így az előző évszázadban. Az 1977-ben kezdődött új nemzeti bajnokság, a National Soccer League-et (NSL) hiába tervezték országosra, nem volt az. Kimaradt belőle Western Australia (Nyugat-Ausztrália) állam, s annak legnagyobb városa, Perth.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy különösebben nem törték magukat Perthben egy első osztályú klub létrehozásában, igény ettől függetlenül lett volna rá. Erre közel 20 évet kellett várniuk az ott élőknek, a mai aktív és az A-League-ben szereplő Perth Glory 1996-ban csatlakozott az NSL-hez. Ám korábban is volt már élvonalbeli csapat a városban, csak éppen egy másik ország nemzeti ligájában: ez volt a Perth Kangaroos.

A Perth Kangaroos International Football Clubot 1994-ben alapították, és hiába indult nagy reményekkel, amilyen hirtelen felemelkedett, olyan gyorsan meg is szűnt. A Kangaroos története 1990-re nyúlik vissza és hivatalosan köze van hozzá a legendás Sir Alex Fergusonnak is, aki az olaszországi világbajnokságon találkozott egy skót újságnál dolgozó Tom Mackay nevű újságíróval. A beszélgetés során Ferguson megemlítette neki, hogy véleménye szerint Ausztráliában minden adott a jó focihoz, hiszen olyan bevándorlók otthona is, akiknek hazájában szinte vallásnak számít a labdarúgás. Ez inspirálta Mackayt, aki elhatározta, hogy lakhelyén, Perthben első osztályú futball lesz és nem is tétlenkedett sokat, hamar a helyi labdarúgó-szövetség elnökének választották.

Három évvel később a szövetség és egy helyi magánkonzorcium megállapodást kötött, hogy egy perthi bázisú csapat a szingapúri első osztályban indulhat. Ez volt az első olyan alkalom, amikor egy ausztrál csapat külföldi bajnokságban szerepelhetett. A terv hamar a megvalósítási szakaszba lépett, márciusra már több ezres nézőközönséggel terveztek, magas színvonalú futballt vizionáltak. Azonban sem tömeg, sem szórakoztató foci nem volt a stadionban.

A Perth Kangaroos 1994-ben (Forrás: paddockstopitches.com)

Ez volt az egyik indikátora a szingapúri ötletnek és a Kangaroosnak, de ezt sem nézte mindenki jó szemmel. Ilyenek voltak például az állami ligákban szereplő klubok, amelyek a saját játékosaikat adták a szingapúri bajnokságba, miközben ugyanazok a játékosok náluk is pályára léptek. A helyi egyesületek és a Kangaroos viszálya odáig fajult, hogy hiába volt papíron 29 fős kerete az újonnan létrehozott klubnak, a Selangor elleni barátságos mérkőzésüket például a szünetben kellett félbeszakítani, miután az akkoriban nagyágyúnak számító Perth Italia megtiltotta játékosainak, hogy pályára lépjenek a Kangaroosban. Az állami liga és a hivatásos labdarúgók szövetsége közötti megállapodás értelmében a Kangaroos minden csapattól legfeljebb három játékost kapott kölcsön az S-Ligára, a Perth Italiától viszont öten edzettek az újoncnál, mivel nem hosszabbították meg a szerződésüket klubjukkal. A két csapat ügyében végül az állami sportminisztérium tett rendet, a Kangaroos pedig beleegyezett, hogy csak olyan játékosokat alkalmaz, akiknek érvényes szerződésük van valamelyik helyi klubbal.

A Perth Kangaroos végül a Northern Territory állam fővárosában működő, szintén hasonló indokból létrehozott Darwin Cubsszal együtt három évre kapott licencet a szingapúri Premier League-be, egy év után újratárgyalási lehetőséggel. A Kangaroos marketingjére komoly pénzeket költöttek a tulajdonosok, az ausztrál etnikai viták, problémák miatt viszont nem a helyi kisebbségeket célozták meg. Nem is igazán lehetett más a céljuk, hiszen azokat a futballszeretőket, akiknek már volt kedvenc csapatuk, ráadásul etnikai okokból magukénak, sajátjuknak is érezték azt, szinte lehetetlen lett volna megnyerni – főleg a szingapúri bajnoksággal.

A csapat végül győzelemmel kezdett, 2-0-ra diadalmaskodott a Gibraltar Crescent ellen, majd 4-1-re verte a Geyland Internationalt. Az első pár fordulóban 10 000 néző volt kíváncsi a bajnokikra, a későbbiekben ez a szám előbb 5000-re, majd alig 500-ra apadt.

Ráadásul az idő tájt a legjobb szingapúri labdarúgók Malajziában játszottak, így erős kihívó nélkül maradtak az ausztrálok. A Kangaroos a nézőszám növelése érdekében a Macedonia Parkból átköltözött a Dorrien Gardensbe, de ez sem vált be, nagyon hamar súlyos anyagi gondokkal küzdött.

A Dorrien Gardens ma a Perth SC otthona (Forrás: austadiums.com)

A bajt csak tetézte, hogy Szingapúrban eléggé elterjedt volt a sportfogadás, ebből kifolyólag pedig rendszeresek voltak a bundázások. Az ennyire nyílt sportfogadás újnak számított az ausztráloknak, akik hamar a rabjává váltak a szerencsejáték ezen formájának és volt olyan mérkőzés, amikor a saját játékosaiknak könyörögtek, hogy 2-0-s vezetésnél ne támadjanak többet. A találkozó vége 3-0 lett.

A pár fordulót követően a bajnokságot toronymagasan vezető Perthnél hamar a feje tetejére állt a világ. Alighogy elindult a futballszezon, lemondott tisztségéről az akkori elnök, Joe Claudio, néhány nappal később pedig el kellett halasztani egy bajnokit, miután a Balestier United nem talált megfelelő repülőjáratot Perthbe.

Ez nyilván sokaknak nem tetszett, főleg azért nem, mert innen jelentős összeget tehettek zsebre annak ellenére, hogy nem a Kangaroos volt a fő klubjuk.

A perthiek és a helyi klubok közötti feszültség ismét lángra kapott, amikor sok játékos úgy gondolta, hogy képes lehet egy hétvégén két bajnokin is jó teljesítményt nyújtani. A legtöbbjükre nem is lehetett panasz, de a történet itt még nem ért véget. Előbb a játékosok voltak azok, akik később inkább az állami bajnokságban játszó csapataikban kívántak pályára lépni, mivel a fizetésüket is onnan kapták, majd a bajnokság vége fele a klubok nem engedték el játékosaikat a Kangaroos meccseire, mivel a hajrában nem akartak már fontos pontokat veszíteni. A helyzet annyira súlyos lett, hogy az akkori edzőnek, Gary Marocchinak és segítőjének, Mickey Brennannak is be pályára kellett lépnie.

1994 júliusában már arról cikkeztek az újságok, hogy a Kangaroos költségei 100 000 dollárra rúgtak, ám a valódi összeg ennél jóval magasabb lehetett. Ahhoz, hogy a klub életképes maradjon 3000-es átlagnézőszámra lett volna szükség, a szezon második felében ez azonban alig 600 volt. A Kangaroos és a Darwin túl erős volt az S-League-hez, ezért a szingapúri szövetség visszalépett az eredeti megállapodástól és a maláj bajnokságra koncentrált. A játékosok a szezon második felében összesen 60 000 dollárt buktak, miután fizetés nélkül voltak kénytelenek játszani, az edzői stáb költsége pedig 10 000 dollárra rúgott. A bajnoki címért járó pénzdíj 70 000 dollár volt, de az Arena Investmentsnek még így is újabb 20 000 dollárral kellett megsegítenie a csapatot az utazási költségek miatt.

A Perth Kangaroos – és a Darwin Cubs – végül egy szezont követően visszalépett a szingapúri bajnokságtól, és inkább az ausztrál labdarúgásra koncentrált a jövőben.

Kiemelt fotó: paddockstopitches.com