A Glazerek? Woodward? Solskjaer? Bűnös kerestetik

A The Athletic sportoldal több mint 4000, Manchester United-szimpatizáns előfizetőjét kérdezte meg a csapat akut problémáiról, a kérdések sora értelemszerűen Ole Gunnar Solskjaer tevékenységének firtatásával indult. Nos, arra a felvetésre, érkezése óta hogyan dolgozik a norvég, a felmérésben résztvevők 51 százaléka azt felelte, jó munkát végez, ami nyilván egyrészt annak szól, hogy egy elég mélyen lévő csapatot vett át 2018 decemberében, másrészt pedig annak, hogy az előző szezont a Premier League második helyén, El-döntősként zárta (39 százalék vélte úgy egyébként, hogy rendben van a munkája, öt százalék szerint rossz munkát végez, négy százalék szerint kiválót, a válaszadók egy százaléka szerint borzalmasat).

Hanem arra a kérdésre, hogy az idén hogyan dolgozik Solskjaer, 47 százalék mondta azt, rosszul, 44 százalék pedig azt, borzalmasan. Ez azért egy elég masszív 91 százalék, és nem a primitív közösségi médiás tömeg, hanem a jóval szofisztikáltabb, a sporttartalomra pénzt áldozó, értő rajongótábor véleménye. Ami olyan nagyon nem is támadható. Végtére is a United az elmúlt hat fordulóban megszerezhető 18 pontból mindössze négyet kapart össze; kikapott a mindenki más által lepofozott Aston Villától, a formáját továbbra is csak kereső, meglehetősen hullámzóan teljesítő Leicester City-től, meglehetősen bután futballozva szaladt bele a kiütésbe a Liverpool ellen, kilátástalan játékkal szenvedett nagyon sima vereséget a városi rivális City-től.

[embed]http://legacy.bunteto.com/labdarugas/megalapozott-a-bizalom-az-mu-nal-velemeny/[/embed]

Ha hozzátesszük, hogy a Uniteden átrobogó Villarreal egy félidő alatt lerendezhette volna BL-meccsét az Old Traffordon, valamint azt, hogy az Atalanta elleni négy pont megszerzése is csak Cristiano Ronaldo zsenialitásán múlt, a Solskjaer-szobor még inkább inog. De tudjuk jól, az a tréner Solskjaernak amúgy sem járna, még ha a poszt-Mourinho időszakban sikerült is neki a lelkileg taccsra vágott, fizikailag nem különösebben jól felkészített játékosok hangulatát alaposan megemelnie, teljesítményüket a jóval keményebb edzésekkel javítania, összességében visszacsempészni valamit a United régen tapasztalt szellemiségéből (identitásából, hogy egy divatos szóval éljünk).

Idén azonban, a Raphael Varane-nal, Jadon Sanchóval, mindenekelőtt pedig Ronaldóval megerősített gárda élén elfogyni látszik a tudomány; azt érezni, nem tud mit kezdeni a Ronaldo-hatással (hogy a portugál zsenije fontos gólokban mérhető, de a kevésbé munkás futballja akadálya is lehet a megálmodott játéknak), valamint a helyzettel, hogy a Unitedet mindenki aranyesélyesnek ítélte. Ehhez képest meg ugye…

[embed]http://legacy.bunteto.com/labdarugas/annyit-keresnek-mint-a-liga-ketharmada/[/embed]

És ha abban meg is egyezik a nép, hogy Solskjaernek mennie kell, a Joel Glazer nevével fémjelzett tulajdonoscsalád addig, amíg a BL-ben van a klub, és a következő évi szereplésre is mutatkozik esély, nem lép, úgy sem, hogy a sikerkovács Antonio Conte a Liverpool elleni zakót követően még szabad volt. Csak hát az ő megalkuvást nem tűrő, konfrontatív személyisége állítólag nem mindenkinek nyerte el a tetszését felsőbb körökben. És bár Conte valóban inkább tűnt akut megoldásnak, aki a következő két-három évben garantálja a trófeákat, semmint öt-hat éves projektnek, a manchesteri elöljárók főbűne éppen ez: a nem megfelelő edző kiválasztása. Hogy a Ferguson-korszak vége óta nem sikerült megtalálni, minden követ megmozgatni a megfelelő menedzserért.

Mert lehet a Glazereket szidni – némi joggal persze, de hát mégiscsak költöttek másfél milliárd fontot (!) játékosokra, Ángel di Maríától Romelu Lukakun és Paul Pogbán át Sanchóig nem is akármilyenekre –, nem ők a gátjai a fejlődésnek, a régóta remélt trónra kerülésnek. Az ő saruk leginkább az, hogy nem találtak olyan szakmai vezért, aki kijelölte volna a Unitedhez illő trénert (bár ez is egyfajta bűn természetesen). Hogy ki lenne, ki lett volna az a tréner? A legnagyobbak egyike. Aki nem csak sikeres, de futballt is alkot, korszakos edző (nem a lejárt lemez, mint Louis van Gaal és José Mourinho), aki ereje teljében van, karriere csúcsán. Szóval, hogy kik ők?

[embed]http://legacy.bunteto.com/labdarugas/amikor-a-tomeg-elozonli-a-palyat-glazerout-manchesterben/[/embed]

Jürgen Klopp és Josep Guardiola első körben. Mindent, de tényleg mindent meg kellett volna tennie a Sir Alex Ferguson–Ed Woodward párosnak azért, hogy valaki kettejük közül foglalja el a United kispadját, és emelje vissza a klubot a trónra. És ha mindketten benne is voltak a pakliban, ha meg is keresték őket Manchesterből, a 2013-ban leköszönő skót ikonnak, valamint az ügyvezető-elnökhelyettes, a futballhoz semmit sem konyító Woodwardnak addig kellett volna nyúzni a két edzőfenomént, míg valamelyikük kötélnek nem áll. És akkor senki nem beszélne ma a Glazerekről, s az Athletic azon kérdésére, ki a leginkább felelős a United jelenlegi helyzetéért, biztos nem kapna 65 százalékot az amerikai tulajdonos família (meglehet, a kérdés is okafogyott volna).

Néhány évvel később bővült a United kispadjára méltán pályázó trénerek köre: megjelent a színen Mauricio Pochettino, illetve Thomas Tuchel, legújabban pedig Julian Nagelsmann. Ez ugyebár öt olyan tréner, akik egyikével sem tudott volna mellé lőni a United. Guardiola és Klopp nyilván soha nem lesz már a „vörös ördögök” megmentője – ahhoz túlságosan is elköteleződtek a United két legfőbb ellenlábasánál –, a másik három még lehet.

De minél később lesz az, annál nagyobb lemaradást kell az Old Traffordon ledolgozni.