A góljai és a mosolya örökre velünk maradnak – Fehér Miklós öt emlékezetes mérkőzése a magyar válogatottban

1. Gól az első válogatott mérkőzésén

Azerbajdzsán–Magyarország 0–4 (Eb-selejtező, 1998. október 10.)

A magyar válogatott Azerbajdzsán ellen játszotta idegenben a 2000-es Európa-bajnoki selejtezősorozat második mérkőzését. Nemzeti csapatunk az első találkozón hazai pályán 3–1-es vereséget szenvedett Portugália legjobbjai ellen, így mind a játékosok, mind a szurkolók abban reménykedtek, hogy sikeresebb folytatás következik Bakuban.

Fehér Miklós, az FC Porto 19 éves tehetsége is az összecsapásra készülő keret tagja volt. A csatár bízhatott benne, hogy az azeri fővárosban debütálni fog majd a válogatott színeiben. Nem kellett sokáig várnia, hogy pályára léphessen: a hatodik percben váltotta Horváth Ferencet, aki sérülés miatt nem tudta folytatni a játékot.

A mérkőzés első félideje gól nélküli döntetlennel zárult, a második játékrészben azonban négy magyar találat is született, amelyek közül az utolsót Fehér szerezte a 90. percben – a hazai védelem hibáját követően tíz méterről a kapu közepébe bombázott. Szebb bemutatkozásról nem is álmodhatott volna. A Nemzeti Sport másnap így értékelte a teljesítményét:

„Tulajdonképpen végig játszhatta a mérkőzést, ám sokáig csak ízlelgette, kereste a meccs hangulatát, ritmusát. Mindenképpen dicséretes, hogy újoncként gólt tudott szerezni.”

2. Emlékezetes mesterhármas

Litvánia–Magyarország 1–6 (vb-selejtező, 2000. október 11.)

A magyar válogatott jó hangulatban várta a mérkőzést, ugyanis a Kaunasban megrendezett világbajnoki selejtezőt megelőzően hat mérkőzés óta veretlen volt, és az esélyek is egyértelműen Bicskei Bertalan csapata mellett szóltak. Nemzeti csapatunk önbizalmának az is jót tett, hogy a litvánok elleni találkozó előtt – a 2002-es világbajnoki selejtezősorozat első mérkőzésén – 2–2-es döntetlent játszott hazai pályán Olaszországgal. Nemzeti csapatunk nem is okozott csalódást Litvániában, magabiztosan érvényesítette a papírformát. A szünetig már két találattal vezettünk – a másodikat Fehér Miklós szerezte –, majd a támadó még kétszer talált a litván válogatott kapujába, így mesterhármast ért el. A nagyarányú győzelmet az is elősegítette, hogy az ellenfél az utolsó fél órában emberhátrányban játszott.

3. Újabb találat válogatott mezben – egy félbeszakadt mérkőzésen

Macedónia–Magyarország 0–1 (barátságos mérkőzés, 2000. november 15.)

A Litvánia elleni gálaelőadás után válogatottunk az év utolsó mérkőzését Macedónia ellen játszotta Szkopjéban. Nem mondhatni, hogy nagy érdeklődés kísérte volna a találkozót: mindössze két-háromezer néző foglalt helyet a lelátókon. Igaz, nem sok mindent láttak a meccsből, mert sűrű köd borította a pályát. Fehér Miklóst viszont nem akadályozták meg a zord időjárási körülmények abban, hogy pontosan célozzon. Már az ötödik percben vezetést szerzett, a piros-fehér-zöld mezben akkor debütáló Kabát Péter beadását fejelte a macedón kapuba.

Ezután a köd viszont annyira besűrűsödött, hogy nemcsak a nézők, hanem a játékosok sem tudták követni a labda útját. A bosnyák játékvezető sokak szerint túlságosan türelmes volt, hogy csak a 44. percben vetett véget az első félidőnek – és egyben a mérkőzésnek is.

4. Sztárválogatott ellen is pályára lépett

Magyarország–Spanyolország 1–1 (barátságos mérkőzés, 2002. augusztus 21.)

A mérkőzést az Aranycsapat kapitánya, Puskás Ferenc tiszteletére rendezték, aki aznap délután rangos spanyol állami kitüntetést kapott: Carlos Blancótól, a Legfelsőbb Sporttanács főigazgatójától vette át a Sport Érdemérem aranyfokozatát, a sporttevékenységért adható legmagasabb állami elismerést Spanyolországban.

A találkozó napján pedig egy másik megtiszteltetés is érte az akkor már betegeskedő legendát: akkor került sor a Népstadionból Puskás Ferenc Stadionra keresztelt nemzeti arénánk névadó ünnepségére.

Ami a mérkőzést illeti, az ellenfél klasszis labdarúgókat vonultatott fel – elég csak Iker Casillast, Carles Puyolt, Xavit vagy Raúlt említeni –, viszont nem tudta legyőzni Gellei Imre csapatát, amelyben Fehér Miklós a szünetben állt be Gera Zoltán helyére. A csatár a lefújást követő nyilatkozatában így értékelte a mérkőzést és a saját teljesítményét:

„A második félidőben volt lehetőségem a gólszerzésre, sajnos elpuskáztam. De úgy érzem, hogy ez az eredmény nagyszerű. Nagyot küzdöttünk. A spanyol válogatott nagyon jól játszott, labdabiztosan futballoztak, a harciasságunk viszont meghozta az eredményt.”

5. Bravúros döntetlen része volt Stockholmban – tétmérkőzésen

Svédország–Magyarország 1–1 (vb-selejtező, 2002. október 12.)

A spanyolok elleni 1–1 után szeptember hetedikén, a következő barátságos mérkőzésén már győzött a magyar válogatott, az Izland elleni idegenbeli találkozót 2–0-ra nyerték meg Király Gáborék. Egy hónappal később viszont már tétmérkőzés várt a nemzeti csapatunkra, amely Svédországban kezdte meg szereplését a 2004-es Eb-selejtezőkön. Sokan úgy gondolták, a kvalifikációs sorozat legnehezebb mérkőzése állt a mieink előtt: a házigazdák válogatottja hazai pályán hosszú évek óta veretlen volt, kulcsjátékosaik pedig világszinten jegyzett labdarúgók voltak – gondoljunk csak Fredrik Ljungbergre vagy Zlatan Ibrahimovicra.

A mérkőzés viszont rémálomszerűen kezdődött a házigazdák számára: a mieink Kenesei Krisztián góljával már az 5. percben vezetést szereztek, a találatot pedig további magyar helyzetek követték. Utána viszont – főleg második félidőben – már gyökeresen megváltozott a játék képe. A svéd válogatott dominált, a magyar védelem pedig derekasan állta a sarat. Aztán a hátsó alakzatunk egyik nagy hibáját góllal büntették a svédek. Fehér Miklós bő fél órát játszott az emlékezetes találkozón, az 59. percben váltotta csatártársát, Tököli Attilát. Tíz perccel később volt egy ígéretes elfutása, amely után Keneseihez passzolt, aki Dárdai Pálnak továbbította a játékszert, a Hertha ikonjának lövése azonban elkerülte a kaput. Maradt tehát a döntetlen, amelyben a kezdő sípszó előtt kevesen reménykedtek. Gellei Imrének minden oka megvolt tehát arra, hogy elégedetten nyilatkozzon a lefújást követően:

„Nagyon boldog vagyok a megszerzett egy ponttal. Álomszerűen kezdtünk, a gólon kívül több nagy lehetőségünk volt. Aztán kiegyenlítetté vált a játék, s a második félidőben főként védekezésre kényszerültünk. A svédek óriási erőfeszítéseket tettek az egyenlítésért. Ellentétes félidők után megérdemelt döntetlen született” – értékelt a szövetségi kapitány.

Kiemelt kép: Getty Images