A gólkirály, aki sosem volt gólkirály – Stefan Schwoch
A másodosztályokban nagyon nehéz hosszú távon kiemelkedőnek maradni, mert az itt jól játszó labdarúgók többsége megkapja az esélyt, hogy magasabb szintre lépjen. A Serie B pont egy olyan liga, ahol ez a jellemző, de mint mindenhol, itt is vannak kivételek. Stefan Schwoch épp ilyen, aki nagyon mélyről indult, a legmagasabb szinten nem tudott megragadni, de épp ennek köszönhetően 135 góljával ő vezeti az olasz másodosztály örökranglistáját, miközben sosem tudott egy szezonon belül a legjobb lenni.
Az olasz másodosztály története a 20. század elejétől íródik, jónéhány változáson keresztül jutott el a mostani formátumáig. A históriáskönyveket sokáig kell lapozgatni, ha igazán sok gólt termelő csatárokat keresünk a Serie B-ben. Ez persze nem is lehet meglepetés, hiszen a legjobbak vagy feljutnak a csapatukkal, vagy valamelyik élvonalbeli együttes lecsap rájuk, így nem töltenek el huzamosabb időt a második vonalban. A liga góllövő örökranglistáját vezető Stefan Schwoch azonban pont nem ezt az utat járta be. Többször is segítette aktuális csapatát feljutáshoz, de mindig visszatért a B-be, nézzük meg most, miként alakult a karrierje.
BALHÁTVÉDBŐL CSATÁR…
Stefan Schwoch 1969. október 19-én született a dél-tiroli Bolzanóban. A nagyon sokszínű családban a lengyel felmenőkre vezethető vissza a vezetékneve, de anyai ágról némi észak-afrikai vér is csörgedezik az ereiben. Édesapja imádta a labdarúgást és a környékbeli csapatoknál több helyen is megfordult, de csak amatőr szinten tudott szép eredményeket elérni. A fia sokáig maradt édesapja mellett a szülői házban, pedig a támadó szellemű balhátvéd rendre felfelé lógott ki az utánpótlás-tornákon. Tizennyolc évesen mutatkozott be a Passirio Merano csapatában, majd egy évvel később már az US Benacense Riva színeiben kergette a bőrt.
Először az 1988-89-es szezonban lépett félprofi szintre, mikor a SPAL Ferrara ajánlatát elfogadta, itt azonban megváltozott az élete. Nello Santin vezetőedző azt javasolta, hogy próbáljon meg elöl játszani, ami ebben a csapatban a visszavontabb támadó szerepkörét jelentette. Schwoch lassan lendült bele új posztján, mert el kellett sajátítania az itt szükséges fontosabb feladatokat, ezt pedig nem segítette, hogy a ferraraiak is gyengélkedtek, így végül nem tartott sokáig ez a kaland.
Apját követve tért vissza az egy osztállyal lejjebb szereplő Crevalcore ASD gárdájához, és itt már állandósították is őt a csatár poszton, mert a fater – aki segédtrénerként dolgozott az együttesnél – meggyőzte erről a vezetőedzőt. Két szezon alatt harminc találattal adta el magát a negyedosztályban szereplő AC Pavia együtteséhez, ahol már a klub szerzett neki munkát, illetve az elnöktől is kapott némi juttatást. Itt is két idényt töltött el, ami alatt 19 találatot jegyzett.
A 25. születésnapját már az US Livorno játékosaként ünnepelhette, akikkel még mindig csak a negyedik vonalban szerepelt. A 19 góljával nagyban hozzájárult a negyedik hely megszerzéséhez, de a playoffban hiába duplázott a Castel di Sangro elleni odavágón, végül alulmaradtak az elődöntőben. Ő maga azonban feljebb léphetett és életében először jutott el a harmadosztályig, a Ravenna FC-hez igazolt.
FELJUTÁSOK „BOMBER DELLA B” MÓDRA
Az első profi szerződését írhatta alá 26 évesen, ami a mai modern világ számára csaknem felfoghatatlan. Akkor a Ravenna nagyon komoly terveket szövögetve vágott neki az 1995-96-os idénynek, amiben főszerepet szántak Schwoch számára. Az osztályváltás pedig csak pozitívan hatott rá, mert nőtt a nyomás, ő pedig karrierje legjobb szezonját produkálta. A csapat ötven góljából 21-et ő lőtt, amivel bajnoki címig vezette a gárdát, miközben ő maga társgólkirály lett a harmadik vonalban.
A klub tervei jól alakultak, azonnal sikerült a feljutás, majd a következő idényben a Serie B-ben is megállták a helyüket, de itt már inkább a stabil védekezésnek köszönhetően. A nyolcadik helyen zártak, Stefan Schwoch pedig nyolc góllal házi gólkirály lett, ami nem festett rosszul még úgy sem, hogy messze elmaradt a korábbi számaitól. A gondok azonban nem a pályán kezdek sűrűsödni, hanem a székházban, ahol pénzügyi problémák kerekedtek, és ennek okán több játékos, köztük Schwoch is távozni kívánt.
A mentőövet az AC Venezia dobta neki, ahová a ravennai sikeredző Walter Novellino vitte magával. Az olasz szakember pontosan tudta, hogy miként tudja kihozni a maximumot a támadóból és köré próbálta építeni csapatát. A terv kiválóan sikerült, mert Schwoch ismét szárnyalt. Az 1997-98-as idényben 17 találattal a „szárnyas oroszlánok” góljainak harmadát ő hozta össze, ez pedig elegendő volt arra, hogy a második helyen érjenek be és az élvonalba jutást ünnepelhessék.
Hogy valaki már felnőtt fejjel az ötödik ligából indulva az élvonalba kerüljön, mámorító érzés kellene, hogy legyen, de Stefan Schwoch esetében ez nem így alakult. A velenceiek nagy költekezésbe kezdtek, aminek ő lett az egyik áldozata, mert hiába volt a csapat egyik legjobbja, az ő posztára is érkezett rivális. A vezetőség nyomására inkább a drágán vett új játékost kellett erőltetni, ez pedig nem tetszett neki, így az őszi szezon után távozási szándékát fejezte ki. Tizennégy mérkőzés jutott neki, melyeken két gólt szerzett.
Januárban másfél évre elkötelezte magát az akkor második ligás SSC Napolihoz, ahol ismét élvezhette a bizalmat, de lassan találta meg a helyét. A hat gólja azonban sokat segített a Partenopei pocsék szezonján, így a déli szurkolók gyorsan a szívükbe zárták az észak-olasz csatárt. A közönség egyik kedvence a második idényében megtáltosodott, 22 találattal új egyéni rekordot ért el, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a déliek - a negyedik helyen végezve - feljussanak az élvonalba. Azt gondolhatnánk, hogy eljött a második esélye a Serie A-ban való bizonyításra, de az új edző, Zdenek Zeman, a klub körül ténykedő két mecénás, Corbelli és Ferlaino, valamint az ő tanácsadóik úgy döntöttek, hogy Nápolyban egy másik csatár fog játszani, mégpedig Amoruso. Schwoch tehát, közeledve a 31. születésnapjához, távozni kényszerült.
https://www.youtube.com/watch?v=tLFmUdqkh-k&t=1s
A Serie A-ból kieső Torino FC épp egy olyan támadót szeretett volna megszerezni, aki rutinos és a B-ben biztosan tudja hozni a gólokat. A leírás tökéletesnek tűnt, de a csapat játéka nem egy ilyen futballistát igényelt. A „bikák” inkább csak a védekezésre fókuszáltak, és bár Schwoch házi gólkirály lett nyolc találattal (ez sokat mond a csapat játékfelfogásáról), igazán nem feküdt neki a Torino stílusa. A második bajnoki címét ünnepelhette, de az öröm nem tartott sokáig, mert közölték vele, hogy a fiatalok felé nyitnak az élvonalban, és meg is köszönték a szolgálatait. Kiegészítésként érdemes megjegyezni, hogy a bajnoksággal ellentétben az Olasz Kupában kiélhette magát, mert ott az alacsonyabban ligás csapatok ellen támadófocit játszott a Toro, ő pedig termelte a gólokat. Hét meccsen nyolcszor volt eredményes, ezzel a sorozat gólkirálya lett, még ha ezt nem is tartják számon sehol.
A 2001-es nyár újabb csapatkeresést jelentett számára, de 32 évesen már elég öregnek érezte magát ahhoz, hogy a családját ne akarja évről évre költöztetni. Olyan együttest akart, ahol hosszú távú szerződést írhat alá és letelepedhet hosszabb időre, hogy a két gyermeke nyugodtan kezdhesse meg az iskolás éveit. Az LR Vicenza vezetősége hajlandó volt kompromisszumot kötni vele és teljesítményhez kötött bónuszokkal egy hároméves kontraktust kínáltak neki.
[su_note note_color="#87CEEB"] Egy kis történetet még érdemes megjegyezni vele kapcsolatban, ami talán a legtöbbet mondja el Schwochról. 2005-ben az SSC Napoli elnöke, Aurelio De Laurentiis felhívta, annak reményében, hogy segítségére siet az akkor épp a Serie C-ben vergődő együttesének. De Laurentiis nagyszerű ajánlatot tett neki és Vicenzának is, utóbbi klub első embere, Sergio Cassingena pedig az alábbiakkal áll a támadó elé:
„Stefan, szeretlek, akárcsak a szurkolók. Az a gondolat, hogy eladjunk, soha, de soha nem fordult meg a fejemben. De vannak pénzügyi dolgok, akadnak a gazdasági problémák, a költségvetésünk sem a legstabilabb. Nehezen mondunk nemet egy ilyen ajánlatra, szóval... te döntesz.”
A felesége imádta Nápolyt, ő maga is, mert a szurkolók ellenállhatatlanok voltak a San Paolóban, de végül úgy döntött a család, hogy az „otthon” fogalma Vicenza városával jelent nekik egyet és könnyeivel küzdve mond nemet az ajánlatra. A nápolyiak szomorúan bár, de elfogadták a döntését, és a szurkolók a szezonbeli első mérkőzésen egy hatalmas molinón fejezték ki a tiszteletüket a játékos irányába. [/su_note]
Schwoch otthonra lelt és hét szezont töltött el a visszavonulásáig a Vicenza színeiben, ami alatt 235 mérkőzésen 74 bajnoki és 7 kupagólig jutott, és ezzel beírta magát a klub és a Serie B történelmébe. A másodosztályú találatainak csaknem felét a piros-fehérek színeiben érte el, ahol többnyire a tabella második felében végzett csapata, de ő maga rendre meglőtte azt a gólmennyiséget, amivel nagyban hozzájárult a bennmaradás kiharcolásához. Az alábbi videón a nem túl jó minőség ellenére az utolsó gólja látható, ami a helyiek szerint a legszebb volt, s ami után utoljára csendült fel a „Stefan megint gólt szerzett” rigmus.
https://www.youtube.com/watch?v=M84VtCLwFd0&t=20s
Szerző
