„A gyerek okos, vannak saját gondolatai, csak megtanítottuk hallgatni” – interjú Gulácsi Bencével

– Alapos előkészítő munka előzte meg a DVSC és a Villarreal között kötött szakmai együttműködési szerződést. Hogyan került a képbe a Villarreal, miért ezzel a klubbal kötött szerződést a Debrecen?

– A klubunknál tulajdonosváltás volt 2022 nyarán, ezzel együtt új klubigazgatója lett a DVSC-nek Hayk Hovakimyan személyében. Az örmény szakember kapcsolatrendszerén keresztül jött a lehetőség, ő szorgalmazta ezt az együttműködést. Egy olyan csapatról van szó, amelynek 2022 májusában, a Bajnokok Ligája elődöntőjében szerepelt keretében 16 saját nevelésű játékos kapott helyet. Ez szinte példátlan teljesítmény. Hovakimyan úgy gondolta, ebből az együttműködésből mind az akadémia, mind a klub tud rengeteg tud profitálni.

– Az érthető, hogy a DVSC miért keresi a Villarrealt, de a spanyol klub számára miért hasznos ez a partnerség?

– Alapvetően egy betörési lehetőséget jelent ez számukra Kelet-Közép-Európa piacára. A Villarreal nagy hangsúlyt fektet arra, hogy népszerűsítse a klubot, és szurkolói bázist hozzon létre a régióban. Ilyen jellegű kezdeményezéseik vannak már az Egyesült Államokban, Ázsiában és Afrikában.

– Hogy néz ki a gyakorlatban az együttműködés, és annak folyamata?

– Fontos kiemelni, szakmai szempontból a Villarreal számára ez a legerősebb partneri megállapodás, ez a legtöbb szakmaiságot igénylő együttműködés.

Hároméves szerződést kötöttünk, három Villarreal-edző szeptembertől májusig dolgozik a DVSC Labdarúgó Akadémián. Ezalatt az az időszak alatt észrevételeikkel, előadásaikkal segítik a debreceni szakemberek munkáját. Próbálnak a módszertan, a gondolkodásmód terén mást, újat adni.

– Vannak-e sarokkövek, célok, amiknek teljesülniük kell?

– Folyamatban gondolkodunk. Nem tudok arról, hogy lennének olyan célok, amiknek most májusra teljesülniük kell. Azt szeretnénk, hogy a spanyol szakemberek munkamoráljából, gondolkodásmódjukból, abból, ami rájuk jellemző, minél többet át tudjunk venni.

– Hol találkozik a DVSC és a Villarreal utánpótlás-filozófiája?

– Ott, hogy mindkét klub a saját nevelésű játékosaira épít. A DVSC az elmúlt 30 évben a saját nevelésű labdarúgóira építve érte el sikereit, és ugyanez igaz a Villarrealra is. Nyilván vannak minőségi külföldi játékosaik, de alapvetően a saját munkájukra építve tudtak lépésről lépésre fejlődni. További közös pont, hogy a Villarreal régiós központtá vált az utóbbi években, és szeretnénk mi is a jövőben megszólítani az északkelet-magyarországi régiót.

– A Villarreal szakemberei a spanyol kultúra és futball alapvetéseit hozzák magukkal Debrecenbe. Mit adhatnak az akadémián dolgozóknak?

– Alapvető különbség a magyar labdarúgás, annak a társadalmi környezete és a spanyol futballközeg között, hogy utóbbiban játékosközpontú a gondolkodás. A gyerek fejlődése az elsődleges, ez megjelenik az edzésmódszerekben, a jövőjéhez kapcsolódó döntésekben. A magyar egy hierarchikus társadalom. Szeretjük pontosan tudni, kinek mi a felelőssége, a feladata, miben kell döntést hoznia. Egy-egy személytől, pozíciótól várunk válaszokat a kérdéseinkre.

A spanyolok stábban, közösségben dolgoznak. Közösen hoznak meg döntéseket, a stábnak van felelőssége. Elmosódnak a stábon belüli feladatkörök, míg Magyarországon ez sokkal inkább hierarchizált. A spanyolok a játékosra partnerként tekintenek. Kérdeznek, beszélgetnek vele, beszéltetik, érdeklődnek a véleménye, érzései iránt, és a válaszok alapján alakítják ki azokat a programokat, tevékenységeket, amik utána a fiatal hasznára válnak.

képaláírás

– Érzékelhető a magyar és a spanyol kultúra közötti gondolkodásmódbeli különbség. Nem tűnik egyszerűnek az eddig hierarchikusan működő rendszerbe egy rugalmasabb szemléletet beemelni.

– Ez egy logikus felvetés, és valóban nem könnyű a helyzet. A szerzett tapasztalatokat, a kapott tudást három halmazra kell felosztani: mi az, ami könnyedén és működőképesen integrálható; mi az, ami talán integrálható; és mik azok, amikre azt kell mondani, hogy működésképtelen a debreceni futballkörnyezetben. Ha a csoportosítás jól működik, hatékony lesz az együttműködés.

– Ahhoz, hogy ez működjön a debreceni szakmai környezetben önismeretre, önreflexióra, őszinteségre van szükség. Hogy divatos szóhasználattal éljek, ki kell lépni a komfortzónából.

– Egyetértek. Napi szinten próbák elé állítanak minket. Azt látjuk, hogy a spanyol szakemberek nagyon odafigyelnek a játékosok és az edzők mentális állapotára. Szeretnek helyes öntudatot, helyes önképet, és ebből következőleg reális önbizalmat kialakítani az edzőkben, a játékosokban. Ezt a részt egyértelműen tanulnunk kell.

– Említetted, hogy három halmaz szerint kell felosztani a szerzett tapasztalatokat, a kapott tudást: van az integrálható, a nem integrálható, és a talán halmaz. Kezdjük azzal, ami egyértelműen beépíthető?

– Abban már előreléptünk, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a játékosok véleményének kikérésére. Mondok egy példát: a videóelemzés már nemcsak abból áll, hogy elmondjuk, mit láttunk jónak, hibának az adott mérkőzésen, hanem megkérdezzük a játékost. Kérdezni fontos, akár gyakorlat közben is, hogy a fiatal megértse azt, mit, miért csinálunk. A játék megértése a spanyolok számára az egyik legfontosabb, mert csak abból tud utána saját gondolatot létrehozni, saját megoldást kitalálni.

Az a cél, hogy gondolkodó, problémamegoldásra alkalmas személyiségeket neveljünk, és ehhez nyitott gondolkodásmódra van szükség. Ha mindig, mindent megmondunk a gyereknek, akkor az önmaguk fejlesztése, a sajátos gondolkodásmód, problémamegoldó-képesség nem alakul ki.

– Azt látom, hogy a spanyol gyerek szocializációjának meghatározó területei, így az iskola, a család, jelen esetben a sportklub, segítik őt saját személyiségének megtalálásában. Míg Magyarországra ez nem feltétlenül igaz.

– A szocializációs különbségek már első, klubszintű találkozón felmerültek. Magyarország esetében általánosságban elmondható: egy olyan hierarchikus társadalomban élünk, ahol a szülő mondja meg a gyereknek, mit csináljon, hogyan öltözködjön; tanár azt mondja meg, hogyan és mit tanuljon, míg az edző azt, mit csináljon a pályán. Ezzel szemben egy spanyol gyerek az anyatejjel szívja magába az individuális gondolkodásmódot. A családi környezetben, az oktatásban, a sportban vagy bármely szabadidős tevékenységben ott gyökerezik ez az elv. Ezt próbáljuk ellensúlyozni. Attól kezdve, hogy belép az akadémiára, egészen odáig, hogy ki nem lép, próbáljuk átadni számára ezt a fajta gondolkodásmódot.

– Tapasztalatom az, hogy a gyerekek vágynak arra, hogy elmondhassák véleményüket, kifejezhessék azt, ami bennük van.

– Hasonlóan látom. A hierarchikus társadalomból fakadóan hajlamosak vagyunk alábecsülni a gyerekeket. A gyerek okos, vannak saját gondolatai, csak a szocializációs folyamat során megtanítottuk hallgatni. Igénylik, hogy kimondhassák azt, amit gondolnak. Van véleményük az edzőről, az edzésről, a csapatról, a csapattársakról, mindenről és mindenkiről. Ennek kell nagyobb teret adni.

képaláírás

– Térjünk vissza az integrálhatóság témakörére. Mi az, ami nem emelhető be a debreceni mindennapokba?

– Nagy különbség a két közeg között a piaci alapú gondolkodásmód. Villarrealban a 23 000 férőhelyes stadionra 19 000 bérletes jut. Ettől még igencsak távol vagyunk Debrecenben. Amikor a spanyol városban sétáltunk, tíz emberből három a klub mezében, pulóverében, relikviájában volt. A klubhoz tartozás komoly kontraszt ahhoz képest, ami Magyarországon van. Amikor kinn voltunk az FC Barcelona elleni hazai mérkőzésen, a legnagyobb tapsot akkor kapta a csapat, amikor az ellenfél letámadásából üres területre hozta ki a labdát. Könnyen elveszíthette volna, az egyéni és csapatszintű döntésekkel azonban a játékosok megoldották a helyzetet. Ezt a gondolkodásmódot, szurkolói, szakmai környezetet egyelőre távolinak látom.

– Mi az, amit határeset megvalósítani?

– Azt a fajta a stábban történő munkát, ahogy a spanyolok dolgoznak, hosszú idő lesz kialakítani Debrecenben. Hogy a kapusedző, az erőnléti edző, a videóelemző teljes értékű stábtag. És ugye a Villarreal minden korosztályát, sportpszichológus, mentálhigiénés szakember segíti. Ott vannak minden megbeszélésen, minden edzésen. Mindenkinek lehet és van véleménye, akár csak egy gyakorlatról is. Ez a felfogás egyelőre távol áll a jelenlegi rendszerünktől.

– Mennyire befogadók az akadémián dolgozó szakemberek?

– Alapvetően azok. Nyilván el kell fogadniuk egy fejlettebb futballkultúrából, eredményesebb csapattól érkező szakemberek meglátásait. Sok edző azt várta, majd öntik rájuk a megoldásokat. Mit és hogyan kell csinálni. De a spanyolok nem így működnek, minden egyes újításra, megoldásra, változtatásra rá akarják vezetni a magyar edzőket. Azt szeretnék elérni, hogy maguk jöjjenek rá arra, mi a jobb a játékosnak, a klubnak. Ahogy a játékosnál is az a fontos, hogy próbáljon gondolkodni.

képaláírás

– Majd fél éve dolgoztok együtt a Villarreal szakembereivel, mi volt a legmeglepőbb, amit tapasztaltál?

– Számomra is komoly felismerés volt, hogy nem fognak semmit a szánkba rágni, utasítani minket, hanem belül kell megteremtenem azokat a gondolatokat, amik előre visznek. Az is segített, amikor rámutattak arra, hogy a videóelemzések során hagyjuk, hogy a gyerekek, a saját szavaikkal mondják el a meglátásaikat. Úgy vélik, ha tartalmilag helyesen, saját szavaikkal mondják el azt, egy-egy szituációban mi lett volna a jobb megoldás, akkor az jobban megmarad bennük.

– Veled együtt két szakemberrel és két U15-ös játékossal (Horváth Zalán és Balogh T. Márk) nyolcnapos tanulmányi úton vettetek részt a Villarrealnál. A játékosok edzéseken és edzőmérkőzéseken is lehetőséget kaptak. Mit tapasztaltatok?

– Spanyolországban főleg technikai-taktikai központú edzések és mérkőzések vannak az utánpótlásban. Lehet látni, ki, hogyan akar futballozni. Nincs őrült tempó, ellenben a koncentráció foka magas. Tudni kell milyen feladataid vannak a pályán labdabirtoklásnál és labda elleni játékban. Ezen a területen Spanyolországban 100 százalékos koncentrációt várnak el.

A játékosok visszajelzése az volt, hogy spanyolországi edzések a koncentráció tekintetében jobban igénybe vették őket, mint itthon. De mindkét fiatal abszolút megállta a helyét. Nem lógtak ki a korosztályukból. Ha mindketten abba a régióban születtek volna, akkor most a Villarreal játékosai lennének.

– „A Villarreal vezetheti vissza a Lokit a nemzetközi vizekre” – ezt a címet adta a cikkének a Dehir.hu portál. Ez az állítás megállja a helyét?

– A DVSC új vezetőségének az a célja, hogy a klub újra bekapcsolódjon a nemzetközi futball vérkeringésébe. Tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Reális esély van jelenleg arra, hogy nemzetközi kupaindulást érő helyen végezzen a csapat. De a folyamat a lényeg, az, hogy olyan hátteret teremtsen az akadémia az élvonalbeli csapatunk számára, ahonnan folyamatosan be lehet építeni játékosokat. Az akadémia adja az alapot a felnőttcsapatnak. Ha ez az alap biztosított, akkor lehet igazolni olyan minőségi külföldi játékosokat, akik különbséget jelenthetnek, és hozzásegíthetik a DVSC-t ahhoz, hogy kilépjen a nemzetközi színtérre.

A képek forrása: DVSC.hu