A győzelemmániás ember, aki azt hitte, elfelejtett élni – Bilardo, el doctor del fútbol (sorozatajánló)

„Azt mondta, hogy egyetlen emberre gondolt, amikor megnyerték a világbajnokságot. Ki volt az?” – tette fel a kérdést egy argentin újságíró az 1986-os világbajnoki döntő után Bilardónak. „Zubeldía. Nem egy családtagom. Nem, akkor nem a családomra gondoltam, hanem Zubeldíára” – válaszolta hezitálás nélkül a szövetségi kapitány. Mindez alig néhány perccel azután történt, hogy Raúl Alfonsín, Argentína akkori elnöke az egész argentin nép nevében követte meg a válogatott szövetségi kapitányát és kért elnézést Bilardótól a diadalt megelőző évek harcias kritikájáért. Ez a két jelenet a Bilardo, el doctor del fútbol második epizódjában, tökéletes lenyomata annak, hogy ki is volt Carlos Salvador Bilardo.

Az ember, aki mindennél, még a családjánál is előrébb helyezte a labdarúgást, és aki csak a győzelmet ismerte, ehhez azonban pályafutása minden pillanatában, ha nem is ellenségekkel, de legyőzendő ellenfelekkel kellett körül vennie magát.

Az HBO Max saját gyártású dokusorozata négy, nagyjából egy-egy órás epizódban igyekszik bemutatni az argentin labdarúgás elmúlt 40 évének egyik legnagyobb hatású edzőjét, kapitányát, gondolkodóját, a sokszor még hazájában is végtelenül ellentmondásos megítélésű Bilardót. Ez utóbbit jól illusztrálja az első két rész címválasztása is: A leggyűlöltebb ember (El hombre más odiado) és Bocsáss meg, Bilardo! (Perdón, Bilardo).

Bilardo 1983-as szövetségi kapitányi kinevezését a többség nem nézte jó szemmel. Hiába nyerte meg az előző évi argentin bajnokság Metropolitano kiírását csapatával, az Estudiantesszel, játékosként jóval sikeresebb volt, mint edzőként, ráadásul az egykori csapatával elért sikerét megbélyegezték az anti-fútbol jelzővel. Ahogyan Jonathan Wilson fogalmaz Az argentin foci című könyvében: „Bilardo kinevezése egy nyolc éven át tartó szenvedés kezdete volt, minden értelemben”. Személye egyértelmű jele volt a múlttal való szakításnak, a César Luis Menotti nevével fémjelzett, menottista romantikus játékfelfogás elengedésének.

Kép: JUJUY I DIARO

Menotti, a volt szövetségi kapitány nem volt rest azt állítani, hogy Bilardo ténykedésével és a bilardista irányzattal az argentin labdarúgás „tíz évet esett vissza a fejlődésben”. Bilardo azonban hozzászokott ahhoz, hogy folyamatos szembeszélben kell dolgoznia. Sőt, ez volt az, ami igazán motiválta. Hiszen csak akkor nyerhetett, ha másik oldalon ott álltak azok, akiket le kellett győznie. Márpedig a győzelem mindennél fontosabb volt a számára.

„A labdarúgást győzelemre játsszák… A szórakozáshoz ott van a mozi és a színház… A labdarúgás más. Néhányan pedig össze vannak zavarodva”

– nyilatkozta egyszer.

A készítők igyekeztek rávilágítani a korábban említett ellentmondásosságra. Egyrészről ott van a futballpályák világa, ahol a menottisták ütköznek a bilardistákkal, másrészről viszont – és ez adhatja egy Bilardót kevésbé ismerő néző számára az igazi értéket – a legendás edző magánéletét is megpróbálja ez alapján vizsgálni. Előbbinél azonban egyszerűbb konklúziót vonni. Bilardo ugyanis halhatatlan rangra emelkedett azzal, hogy vezetésével az argentin válogatott elhódította az 1986-os világbajnoki címet. Bocsáss meg, Bilardo! – visszhangozta egész Argentína.

A sorozat nagyszerűen dokumentálja az argentinok diadalmenetét. Fantasztikus archív felvételek, jópofa visszaemlékezések az egykori játékosoktól, miközben végig fenntart egy bilardista hangnemet: mindig valaki ellen kell győzni. Ez esetben a hazai kritikákon kellett felülkerekednie a csapatnak és Bilardónak, azokon a kritikákon, amelyek már temették a csapatot (egyébként joggal, hiszen borzasztóan sikerült a tornára való felkészülés). A döntő után Bilardo a méltóságteljes győztes képében nem neheztelt az otthoni újságírókra, politikusokra, akik még a puccs gondolatától sem riadtak vissza korábban. Mégis, csak hogy tudják, ki itt az igazi győztes, azzal, hogy mentorának, futballszellemi atyjának, Zubeldíának ajánlotta a címet (nem pedig a családjának) üzent az ellenfeleinek: nekem volt igazam!

Kép: Marketing Registrado

A második és harmadik részben azt látjuk, hogy hogyan sodorja magával a legvégső határokig Bilardót a labdarúgás és a győzelem iránti megszállottság. Állandó elemzések, taktikai finomhangolások, az ellenfelek feltérképezése a legapróbb részletekig, amikor ez a hozzáállás még különcségnek számított, maratoni hosszúságú videózások a játékosokkal („Még csak kávéval sem kínált meg minket!” – emlékszik vissza egy korábbi játékosa) és mindenre kiterjedő kontroll. Bilardo, aki a labdarúgás mellett elvégezte az orvosi egyetemet is, hiába a tudomány embere, a győzelem kergetése közben még a babonát sem zárta ki: az 1986-os vb mérkőzései előtt minden részletnek ugyanolyannak kellett lennie: mindenki a megszokott helyén ült a buszon, amit két motoros rendőr vezetett fel, ugyanaz a dal szólt az úton, és az öltözőbe is csak akkor léphettek be, ha előtte megcsörrent a közeli telefon. „Este tíz vagy tizenegy körül érek haza, meccseket nézek, tanulok [orvosi egyetem], majd hajnali háromig, négyig olvasok, de hét órakor már kelek is és megyek az edzésre” – írta le egy éjszakáját később Bilardo. – A győzelemhez azonban nem elég, ha te magad 110 százalékosan felkészülsz. Minden eszközzel hátráltatni kell az ellenfelet. Akár a szabályok áthágásával is.”

Éppen ez az, amiről ugyan nem mondhatjuk, hogy cinkosan hallgat a sorozat, de azzal, hogy csak az egyik oldalt szólaltatja meg, kicsit torzít a képen.

Az 1960-as évek híresen kemény, már-már túlságosan is agresszív és könyörtelen Zubeldía-féle Estudiantes középpályásaként Bilardo elsőkézből leshette el azokat a turpisságokat, amelyekkel néhányszor már a határokon átlépve tudta megnehezíteni az ellenfelek életét. A verbális terror mindennapos volt az Estudiantes mérkőzésein (az ellenfél családtagjainak szidása, mindenféle empátia nélkül a családi tragédiák kihasználása), de Bilardo volt például az, aki az orvosi kapcsolataiból profitálva apró tűkkel felszerelkezve szurkálta az ellenfél egy-egy játékosát a meccseken. Később, mikor edző lett, ezt a praktikát kolumbiai csapatában is meghonosította. A harmadik részben (Még egy kaland) halljuk talán az egyik leghíresebb ilyen esetet, amikor az 1990-es világbajnokság nyolcaddöntőjében, a brazilokkal szemben, az ellenfél játékosát Brancót, kvázi megmérgezte az argentin csapat. Bilardo újfent az orvosi tanulmányait hívta segítségül (biokémia tantárgyból kiváló volt az egyetemen): idegen anyagot kevert az egyik palack vízbe, amit a mérkőzés során „udvariasan” a brazil játékosnak nyújtottak. Branco az eset után hirtelen rosszul érezte magát és nem tudott tökéletesen koncentrálni. Bilardo később nem tagadta a történet hitelességét. „Nem mondom, hogy nem történt meg” – mondta a világbajnok edző. Egykori játékosai pedig sokatmondó mosollyal az arcukon emlékeztek vissza az ominózus esetre a sorozatban.

Miközben a harmadik epizódban azt láthatjuk, hogy Bilardo számára nincs kőbe vésett szabály, amit ne lehetne okosan megkerülni, megszállottsága pedig a végsőkig éleződik, éppen ez lesz az a pillanat, amikor a sorozat készítői emlékeztetik a nézőket Bilardo futballpályáktól távoli, személyes életének ellentmondásos oldalára. Miközben az olaszországi világbajnokságra repülnek, Bilardo elolvassa lánya levelét, ami alapján kétségei támadnak arról, hogy jó apa volt-e. Később, amikor Oscar Ruggeri a válogatott szállásán videofelvételeket néz újszülött lányáról, Bilardo ráförmed a védőre, hogy azonnal hagyja azt abba, hiszen, mint mondja: „később még rengeteg időd lesz, hogy élvezd a lányod társaságát”.

Kép: Goal.com

Először konfrontálódik a két szál: a győzelem minden áron való hajszolása a labdarúgásban és a sokszor elhanyagolt családi élet. Az befejező rész (Elfelejtettem élni) már kimondottan ennek mentén meséli el Bilardo pályafutásának utolsó éveit. Komplikált és szenvedélyes, se veled, se nélküled kapcsolatát Diego Maradonával, akit saját fiaként szeretett (az egyik legmeghatóbb rész éppen az, amikor egy korábban nem látott videóban Maradona elérzékenyülve gratulál Bilardo lányának, Danielának a friss házasságához, ami után „talán Bilardo végre megkapja a fiát, akire mindig is vágyott”). Próbálkozásait arra, hogy a fiatal generációnak is továbbadja azt, amit a hosszú évek alatt tanult. Röpke kalandját az argentin politikai életben vagy éppen visszatérését a klubfutballhoz. Mindezt tehát úgy, hogy a két szál egyre inkább közelebb kerül egymáshoz ám nem összebogozódik, hanem kisimul egymás mellett. Szép megoldás a sorozat készítőitől, ahogy az utolsó jelenetek egyikében párhuzamosan látjuk és halljuk az interjúalanyok gondolatait arról, hogy miért legendás alakja a labdarúgásnak Bilardo, és egyben Danielát is követjük, aki végül megérkezik ahhoz házhoz, ahol apja, a halhatatlan edző ma él.

Carlos Bilardo hosszú évek óta állandó ápolásra szorul a felnőttkori chronicus hydrocephalus (angol szakirodalomban Hakim-Adams syndrome) betegsége miatt. A betegség egyik leggyakoribb tünete a demenciához hasonló szellemi zavarodottság, memóriavesztés. Ezequiel Fernández Moores argentin sportújságíró elmondása szerint Bilardo családja társaságában nézte meg a róla készült sorozatot. Amikor a sorozat utolsó részében Maradona halálát idézték fel, Bilardo egy szót sem szólt, csak összetette két kezét. Pár pillanat múlva már ismét legnagyobb sikerei elevenedtek meg a képernyőn, Bilardo pedig immár szerettei között látta viszont azokat. Egyszer sajnálkozva azt mondta a lányának, hogy elfelejtett élni. Az edzőlegendáról szóló dokusorozat viszont éppen azt bizonyítja, hogy az életnek nincs egyetlen helyes útja, ami alapján azt élni kellene. Csak teljesen megélt élet van. Daniela Bilardo így fogalmaz a sorozatban: „Amikor az apám azt mondta nekem, hogy ’elfelejtettem élni’, akkor mérges voltam rá. Mert nem gondoltam úgy, hogy elfelejtett volna élni, épp ellenkezőleg, ő mindent megélt. Megélte a szenvedélyét és megélte a családját is.”.

A Bilardo, el doctor del fútbol nem csak emléket állít egy legendás pályafutásnak, de bemutatja azt is, hogy mennyire embert próbáló az, ha egyszerre két dolgot is a világon a legfontosabbnak tartasz.

Kiemelt kép: Goal.com