A harmadik brüsszeli klub is megcélozta az élvonalat – RWDM47
Hosszú éveken keresztül csak az RSC Anderlecht volt jelen a belga első osztályban fővárosi klubként. Hozzá csatlakozott nemrég a nemzetközi porondon is remeklő, az Európa-liga-csoportját frissen megnyerő Royale Union Saint-Gilloise. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy a sor nem ér itt véget, mert a különleges múlttal rendelkező RWDM47 együttese is azt a célt tűzte ki, hogy mihamarabb a legjobbak közé kerüljön.
Akad a belga labdarúgás berkeiben néhány igen különleges történelemmel bíró klub, közülük talán a legkacifántosabb körülményeken az RWDM47 ment át. Ez a nagyvilág számára kevésbé ismert egyesület, de a brüsszeliek körében vetekszik a népszerűsége a főváros összes többi klubjáéval. Az érdekes nevű gárda megismeréséhez egészen a 20. század elejéig kell visszamenni az időben.
1909-ben White Star Club de Bruxelles néven alapítottak meg a belga fővárosban egy újabb klubot, amely még abban az évben White Star Athletic Club néven lett tagja a Belga Labdarúgó-szövetségnek. Később a 47-es besorolási számot kapta meg, ami azt jelentette, hogy az 1926-os évben történő listázáskor a még aktív klubok közül 46-ot is korábban alapítottak az országban. A klub több szezont játszott az első osztályban, először White Star Woluwé AC néven, majd Royal White Star AC néven szerepelt.
1963-ban jött el az első komolyabb átalakulás, amikor egyesült a klub a Racing de Bruxelles együttesével, és az így létrejött csapat a Royal Racing White AC nevet vette fel. Tíz esztendővel később ez az egyesület fúzióra lépett az ország második legidősebb klubjával, a Daring Club de Bruxelles-lel, és a hőskori elődök emléke előtt tisztelegve lett az új alakulat neve Racing White Daring Molenbeek. (Molenbeek, azaz egészen pontosan Molenbeek-Saint-Jean Brüsszel egyik – nem túl jó hírű – külső kerülete.) Az egyesülés remekül sikerült, hiszen az 1974-75-ös szezonban a klub egyetlen bajnoki címe is összejött, majd 1977-ben az UEFA-kupa elődöntőjébe is bejutott, ám a további sikerek elmaradtak, majd ínségesebb idők jöttek, a nyolcvanas években kétszer is kiestek a második ligába, igaz, csak egy-egy szezont töltöttek ott. Az 1990-91-es és az 1997-98-as szezon között folyamatosan az első osztályban játszottak (ekkoriban, 1990 és 1995 között futballozott itt a magyar válogatott hátvéd, Lőrincz Emil), majd jött három másodvonalbeli szezon, és egy újabb feljutás. A 2001-2002-es szezont az élvonalban töltötték, ám ez meg is pecsételte a csapat sorsát. Hiába végeztek a pályán a tizedik helyen a 18-ból, az egyesület csődbe ment és visszasorolták a harmadosztályba. De a gárda már ott sem tudott elindulni az ősszel, így hamarosan meg is szűnt.
2003-ban született meg a Racing Whitestar Daring Molenbeek nevű csapat, amelyik életben akarta tartani az „RWDM” betűket. A klub csatlakozott az országos szövetséghez a 9449-es regisztrációs számmal, és a versenyrendszer legalján, a kilencedik osztálynak megfelelő szinten indult el első idényében. Kisebb sikereket megélt, majd 2010-ben Racing White Daring Molenbeek 2003-ra változtatta a nevét, de ez már csak egy fuldokló utolsó csapása volt, ugyanis egy évvel később megszűnt az egyesület.
Egy másik kísérlet Johan Vermeersch brüsszeli üzletember nevéhez fűződik, aki korábban játékosként, játékos-edzőként és szponzorként is segítette az egyesületet, sőt egy alkalommal majdnem az elnöke is lett a klubnak. Ő 2002-ben megvásárolta a KFC Strombeek együttesét, majd FC Brussels névre keresztelte. Kifizette a Edmond Machtens Stadion használati jogát is, és jókora tőkeinjekció által az RWDM nem hivatalos utódjaként fel is juttatta azt az első osztályba. 2013-ban átnevezték az együttest RWDM Brussels FC-re, de a csődközelbe kerülő tulajdonosnak is köszönhetően pénzügyi problémák miatt 2014-ben megszűnt a klub.
A végül jelenleg is működő Molenbeek-projekt a jelenlegi elnök, Thierry Dailly, Bruno Vandenwijngaert és Philippe Housiaux jóvoltából indult el. Egy kis kitérőt kell tennünk 1951-be, amikor is Wetterenben megalapították a Standaard Molenhoek névre keresztelt csapatot, amely a Belga Labdarúgó-szövetséghez való csatlakozáskor felvette a Standaard Wetteren nevet. A kis csapat soha semmilyen kiemelkedő eredményt nem ért el, sosem járt az élvonalban, csupán egy harmadosztályú bajnoki címmel büszkélkedhet. 2015 tavaszán a mélyre süllyedésük időszakában egyesültek a városi rivális Royal Racing Club Wetteren-Kwatrecht csapatával, s bár első ízben Royal Football Club Wetteren néven kerültek bejegyzésre, ám a z indulási jogot végül eladták a fent említett triónak, akik így az ötödosztályba tudták elindítani a csapatukat, amely a történelmi hagyományok miatt az RWDM47 nevet kapta.
A 2015-16-os idényt az ötödosztály B-csoportjában kezdte meg az együttes, majd végül a 9. helyen zárt. Azonban 2016 nyarán megreformálták a teljes belga labdarúgó-piramist, s azóta három nemzeti és regionális szint van. A csapat maradt a negyedik vonalban, ahová 28 klub a negyed-, míg 20 klub az ötödosztályból került be. A brüsszeli csapatokat is magába foglaló 3-as számú csoportban sikerült a szezon végén bajnoki címet ünnepelniük, mert ugyan az US Rebecquoise-zal azonosan 61 pontot gyűjtöttek, de a jobb gólkülönbségnek köszönhetően ők örülhettek.
A negyedosztályba kerülve mindenféle ellenállás nélkül tudtak azonnal domináns szereplővé előlépni, sőt a szezon végére tíz pontos előnnyel a bajnoki címet is bezsebelték. Ennek következtében a 2018-19-es szezont már a harmadik vonalban kezdhette meg az RWDM. Ugyan a nyolcadik helyen zártak, ami a 16 csapatos bajnokságban remeknek mondható, de összességében így is ők voltak a legrosszabbul végző újonc. A következő kiírásra maradt a középmezőnybeli státuszuk, hatodik pozícióban álltak a koronavírus következtében történt megszakításkor. Azonban a másodosztályban játszó, de katasztrofális anyagi helyzetbe kerülő KSV Roeselare és az Excelsior Virton nem vállalta tovább az indulást a Challenger Pro League-ben, így a harmadosztályból töltötték fel a mezőnyt. A bajnok KMSK Deinze és a bronzérmes RFC Seraing mellett – a pénzügyi stabilitásuknak köszönhetően – a brüsszeliek is megváltották a helyüket a magasabb osztályba.
A másodosztály már egy kicsit erős volt a számukra, nem is igazán jöttek az eredmények, ám ekkor már lehetett hallani azokat a pletykákat, melyek szerint amerikai befektetők érdeklődnek a klub iránt. Az mindenképp jót tett a csapatnak, hogy az élvonalbeli szakmai tapasztalattal is rendelkező Vincent Euvrard vette át a kispadot, aki valamelyest rendbe tette a keretet. A járványhelyzet miatt továbbra is igen nehéz körülmények közepette a nyolccsapatos liga 6. helyén végeztek a 2020-21-es évadban, de messze elkerülték végül a veszélyzónát.
A 2021-22-es szezon hasonlóan kezdődött, mint ahogy az előző zárult, csak épp azzal, hogy nem voltak jókora lemaradásban, így végig harcban tudtak lenni a dobogós helyekért is, előrébb nem nagyon tudtam volna végezni, mert a KVC Westerlo megfoghatatlan volt. 2021 decemberében végbement a tulajdonosváltás, John Textor kezébe került a klub, aki a Premier League-ben szereplő Crystal Palace, valamint a brazil élvonalban szereplő Botafogo csapatában is érdekelt – sőt nemrég az Olympique Lyon többségi tulajdonosa is lett. Az idény végén a második helyen végeztek a fővárosiak, akik ekkor jelezték először igazán komolyan, hogy szeretnék háromra növelni a brüsszeli csapatok számát az élvonalban. Már 2020 januárjában is történt egy jókora tőkeemelés, de a mostani szezon előtt újabb jelentős befektetésekről döntött az új vezetőség a keret megerősítését illetően. Miközben a másodosztály létszáma megnőtt – az élvonalból a Beerschot V.A. csatlakozott, míg a FCV Dender feljutott a harmadosztályból, valamint négy tartalékcsapattal duzzasztotta fel a szövetség a mezőnyt – az RWDM szerződtetett néhány élvonalbeli rutinnal rendelkező fiatalt, valamint a „testvércsapatoktól” is érkeztek jó néhányan kölcsönbe. Többek közt Kylian Hazard vagy az ex-újpesti Jonathan Heris is a keret tagja jelenleg.
A klub szeretne feljutni, amire minden esélye meg is van, hiszen 10 fordulót követően a harmadik helyen áll. Igaz, nem lesz könnyű dolga, hiszen – mivel az első osztály mezőnyét 18-ról 16 csapatra szűkítik – az évad végén csak a másodosztály legjobbja kerül majd fel az élvonalba.
Az biztos, hogy a szurkolók már ki vannak éheznek egy jó Zwanzederby-re (ezek az USG elleni rangadók), valamint szívesen kilátogatnának újra egy Anderlecht elleni „brüsszeli derbire” is, amire a fiatalok nem is emlékezhetnek még, mert két évtizede nem volt rá példa (legutóbb a 2001-2002-es szezonban szerepeltek együtt az élvonalban).
Kiemelt kép: Getty Images