A háttérben utat tört magának az Európa Konferencia-liga

Az új versenykiírást – nem is titkolt céllal – azért hozták létre, hogy azoknak a csapatoknak is legyen lehetőségük a nemzetközi szinten való érdemi szereplésre, akik a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában már a selejtezők során elhullanának. Tehát a topbajnokságok kisebb csapatai és a szerényebb országok képviselői egyaránt lehetőséget kaptak egy igazi versengésre, hogy nemzetközi trófeáért küzdhessenek.

Az EKL sokszínűsége

A Konferencia-liga mezőnyébe számtalan olyan csapat jutott be, amelynek a BL-be, vagy akár az EL-be esélyese sem lett volna bekerülni. Így aztán a teljesség igénye nélkül többek közt gibraltári, ciprusi, észt, finn, örmény és kazah csapat is szerepelt a sorozat 32-es főtábláján.

A magyar klubok közül a MOL Fehérvár az első, a Puskás Akadémia a második, az Újpest pedig a harmadik selejtezőkörben vérzett el. Ennek ellenére ez a sorozat talán valóságosabb esélyt kínálhat hazánk csapatai számára az érdemi nemzetközi szereplésre, mint korábban az Európa-liga-selejtezők tették. Amennyiben a Ferencváros el tudta volna csípni a harmadik helyet az El-csoportküzdelmek során, akkor folytathatta volna még a Konferencia-liga rájátszásában.

Az igazán extrém országok csapatai számára a csoportkör a végállomást jelentette, de bizonyára már a hat lejátszott mérkőzés is a jövőbeli fejlődésüket szolgálta, és bár a nagyobbak dolgába nem tudtak beleszólni, némileg megismerték a nevüket nemzetközi viszonylatban is. Ettől függetlenül az osztrák LASK Linz veretlen csoportelsősége vagy például a dán Randers továbbjutása igencsak jelentős fegyvertény volt.

Előzetesen sokan úgy gondolták, hogy a topligás résztevevők nem fogják komolyan venni ezt a sorozatot és csak teher lesz számukra. Végül azért angol, olasz és francia résztvevő is eljutott a legjobb négy közé. Ugyanakkor az Union Berlin és a Tottenham már a csoportkör végén elbúcsúzott. A német fővárosi csapat a Feyenoord és a Slavia Praha mögött végzett ádáz küzdelemben. A szlovén Murától vereséget szenvedő Spurs a koronavírus-fertőzések miatt nem tudott kiállni az utolsó fordulóban a Vitesse ellen, az UEFA pedig 3–0-val az ellenfélnek írta be a mérkőzést, mellyel a hollandok jutottak tovább. A londoniak ezek utáni reklamálása és vitatkozása azonban azt mutatta, hogy cseppet sem örültek a nemzetközi szereplés korai, pályán kívüli befejezésének.

Sokszínűre sikeredtek a csoportok is. (Forrás: uefa.com)

A Tottenham csoportjának élén végző Stade Rennes reményteli menetelése a nyolcaddöntőben a Leicester City ellen ért véget. A breton gárda évek óta a francia bajnokság közvetlen élmezőnye mögött helyezkedik el, az új sorozat jóvoltából nemzetközi megméretésen is részt vehettek, így például a Ligue 1-ben rendre megbízható gólvágónak bizonyuló Gaetan Laborde szélesebb körben is megcsillogtathatta képességeit – hét meccsen öt gólig jutott.

A norvég bajnok Bodö/Glimt álomszerű menetelése alighanem a BL-ben a négyig eljutó Villarreal teljesítményével vetekszik, és különlegességében talán felül is múlja a „sárga fogkefe” a „sárga tengeralattjárót”. Az északi együttes egészen a legjobb nyolcig versenyben volt a számukra már a nyár eleje óta tartó nemzetközi szereplésben. A BL-selejtezőben kezdték, majd átkerültek az EKL kvalifikációjába, melynek sikeres megvívásával bejutottak a csoportkörbe, és veretlenül jutottak tovább, miközben október 21-én sokkoló meglepetésre, 6–1-re legyőzték az AS Romát. A sorozat egyenes kieséses szakaszában kiejtették a jóval esélyesebbnek tartott Celticet és az AZ Alkmaart, majd a római „farkasok” elleni negyeddöntő első hazai meccsét szintén megnyerték, de az idegenbeli visszavágón (4–0) véget ért a tündérmeséjük. A Bodö abszolút a Konferencia-liga meglepetéscsapata lett, az együttes és a legjobb játékosai nemzetközi ismeretségre tettek szert, amelyre az új kiírás nélkül aligha lett volna esélyük. Erik Botheim télen – balszerencséjére – át is igazolt a Krasznodarhoz, míg Ola Solbakken vagy Amahl Pellegrino nyáron nagy eséllyel klubot válthat. Ha minden évben lesz csak egy ilyen „tündérmese” a Konferencia-ligában, mint idén a norvég gárdáé, akkor már megérte létrehozni az új sorozatot.

Korábbi, megszűnt nemzetközi tornák

A Bajnokok Ligája (korábban Bajnokcsapatok Európa-kupája) és az Európa-liga (korábban UEFA-kupa) mellett a harmadik számú sorozat a Kupagyőztesek Európa-kupája volt, amely 1960 és 1999 között nyújtott versenylehetőséget az aktuális nemzeti kupagyőztesek számára. Megszűnése után a kupagyőztesek a második számú sorozatba nyertek besorolást. De hiába jelentette a BL 32 csapatos főtáblája mellett az El-csoportkör további 48 csapat számára lehetőséget, az elmúlt években újra és újra szóba került egy új sorozat életre hívása. Bár a KEK működése rendkívül romantikus volt annak idején, a 21. században elképzelhetetlen lenne a régi formájában, amikor a 32 főtáblán szereplő csapat egyenes kiesés szakaszban mérkőztek meg egymással oda-visszavágós alapon az egymeccses fináléig. Így végül a 2021-ben elindított Konferencia-liga lépett az örökébe a mostani Európa-ligával megegyező lebonyolítás szerint. A KEK kiírásában az FC Barcelona hat döntőt játszott és négy sikerével rekorder lett, míg az Anderlecht, az AC Milan, a Chelsea és a Dinamo Kijev két-két alkalommal emelhette a magasba a trófeát.

KEK-győztesek egymás után (Forrás: Reddit / John_Shelby)

A szintén megboldogult UEFA Intertotó-kupa ugyancsak az „esélytelenebb” csapatok számára kínált játéklehetőséget 1961-től 2008-ig. A kiírás küzdelmei még a nyár folyamán zajlottak, a végső három párharc győztese pedig a második számú kiírás főtáblájára került, így annak őszi rajtjáig be kellett fejeződnie. Számunkra leginkább talán arról maradt emlékezetes, hogy a magyar csapatok június végén lehetetlen helyeken játszottak mérkőzéseket, miközben az utolsó évtizedében például a Juventus, a West Ham United, a Villarreal vagy a Paris Saint-Germain is révbe ért, de olyan szebb napokat is látott csapatok is diadalmaskodtak benne, mint a Málaga, a Lens, a Perugia, a Schalke 04 vagy a Hamburger SV.

Az AS Roma útja a döntőig

Az olasz fővárosi csapat a tavalyi hetedik helyezés után csak a harmadik számú nemzetközi sorozatba nyert besorolást. A selejtező utolsó körében a későbbi török bajnok Trabzonspor kettős győzelemmel való kiejtésével jutottak be a főtáblára. Noha az olasz csapatok híresek arról, hogy még az Európa-ligát is fél vállról veszik, a Roma nem így tett, és el is jutott a döntőig, a cél pedig immár természetesen az, hogy ők legyenek a sorozat első győztesei. A „farkasok” a csoportkörben az említett, Bodö elleni súlyos fiaskó ellenére az első helyen zártak, a norvég mumus mellett a Zorja Luhanszkot és a CSZKA Szófiát megelőzve. José Mourinho legénysége a nyolcaddöntőben a Vitesse-t egy góllal ejtette ki, a negyeddöntőben a Bodö ellen sikerült revansot venni a 4–0-s hazai győzelemmel, míg az elődöntőben a Leicester City-nél ugyancsak összetettben egy góllal bizonyultak jobbnak, miután a Stadio Olimpicóban egy csodálatos hangulatú meccsen verték a „rókákat”.

A sikerek még jobban összekovácsolják a csapatot az olasz fővárosban. (Forrás: Getty Images)

Noha a Roma az utolsó öt évben már harmadik alkalommal jutott be valamelyik európai kupasorozat elődöntőjébe, nemzetközi finálét 1991 óta először játszhatnak. Harmincegy évvel ezelőtt az UEFA-kupa döntőjében az Interrel szemben maradtak alul, azon kívül az egyetlen európai fináléjuk a Liverpool ellen tizenegyesekkel elvesztett BEK-döntő volt 1984-ben.

És hogy mit jelent a Romának a mostani finálé? Erre a kérdésre a vezetőedző adott választ:

„Nekünk ez a Bajnokok Ligája” – fogalmazott a döntőbe jutó AS Roma sok csatát megélt mestere, José Mourinho, miután csapata sikerét követően elsírta

magát az oldalvonal mellett.

A Feyenoord útja a döntőig

A rotterdami gárda mindössze az Eredivisie ötödik helyén végzett a 2020–2021-es idény során, így a harmadik számú kupasorozat selejtezőjében próbálhatta ki magát. A Feyenoord a kvalifikációt koszovói, svájci és svéd ellenfelet legyőzve vette sikerrel, majd négy győzelem és két döntetlen révén veretlenül végzett csoportja élén a Slavia Praha, az Union Berlin és a Maccabi Haifa előtt. Arne Slot együttese a folytatásban a Partizan Beogradot kettős győzelemmel búcsúztatta, majd újra felülmúlta a Slaviát, a döntőbe jutásért pedig az Olympique Marseille ellen a hazai 3–2-es siker után házon kívül gól nélküli döntetlent harcolt ki. Az egyenes kieséses szakaszban lejátszott hat meccsből ötször rúgtak legalább három gólt, a kivételt az elődöntő visszavágója jelentette, ahol a 0–0 is elég volt a továbbjutáshoz. A markáns góltermés révén Cyriel Dessers tíz góljával az egész EKL legeredményesebb játékosa, míg Luis Sinisterra hat alkalommal talált be.

A rotterdami közönség nagyon élvezi a kedvencek nemzetközi szereplését. (Forrás: Getty Images)

A Feyenoord története negyedik európai kupadöntőjére készülhet, miután az eddigi három finálé mindegyikét megnyerte. Az 1970-es BEK-döntőben hosszabbításban diadalmaskodtak a Celtic ellen, míg az UEFA-kupát 1974-ben a Tottenham, 2002-ben a Borussia Dortmund ellen hódították el. További három alkalommal játszottak elődöntőt a KEK-ben és egyszer a BEK-ben.

A Konferencia-liga első, 2021–2022-es fináléjára május 25-én kerül majd sor az AS Roma és a Feyenoord között a tiranai Arena Kombëtaréban.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

Futballtangó

Kiemelt fotó: uefa.com