A házigazda esélyt sem adott a magyar válogatottnak
Önámítás és a sportág teljes félreértése lenne azt állítani, hogy a magyar válogatott meccsben volt az Eb-címvédő Svédország ellen a középdöntő első fordulójában. Bár az olló valóban az utolsó negyedórában nyílt ki, a svédek végig kontroll alatt tartották a találkozót. A csoport kesze-kuszaságának köszönhetően viszont még a 37-28-as vereség is beleférhet a végelszámolásnál.
A szerdai játéknap első mérkőzése meglepően pozitívan alakult a magyar válogatott szempontjából. Brazília Portugália elleni pontszerzése ismét elérhető közelségbe hozta az előző fordulóban elúszni látszó reményeket, így győzelmi kényszer nem volt Chema Rodríguez csapatán a svéd válogatott ellen. Ettől függetlenül ebben a csoportban óriási a kavarodás, így egy esetleges döntetlen is sokat javított volna a csapat helyzetén, erre azonban nem volt esély.
Védekezés
A magyar csapat nem változtatott az előző mérkőzéshez képest, így ugyanazzal a belső párossal, Sipos Adriánnal és Bánhidi Bencével rajtoltunk. A gond azonban nem is itt adódott, hanem a széleken, ahol az előző meccsen támadásban és védekezésben is gyengén teljesítő Pedro Rodríguez követett el ismét óriási hibákat. Érthetetlen, hogy miért segített fel folyamatosan a kettesek mellé, hiszen az ő oldalán az egyébként is remek svéd keret egyik legjobb és legrutinosabb játékosa, Hampus Wanne játszott, aki a szélen élt is a kínálkozó lehetőségekkel.
A svédek hasonló hozzáállással kezdték el a találkozót, mint két nappal ezelőtt a portugálok. Bánhidi Bencét folyamatosan két védő őrizte, és joggal bíztak abban, hogy kiváló kapusuk, Andreas Palicka az átlövésekből védi majd a szükséges mennyiséget. Ez így is történt, talán annyi különbség volt az előző mérkőzéshez képest, hogy bár a svédek is feladták a magyar széleket, onnan a mieink ezúttal jobb százalékban fejezték be az akciókat.
Támadás
Ismét felhívnám a figyelmet a magyar csapat támadójátékának veszélyeire. Válogatottunk továbbra is leginkább az átlövésekre és a beállós játékra épít, amiben nagy kockázat van, hiszen a statisztikák szerint ezek a legrosszabb hatékonysággal kecsegtető lövésfajták, ráadásul jelentős mértékben függnek a csapat aktuális mentális-fizikai állapotától. Szélesebb taktikai repertorárra lenne szükség, de erre nyilván nem ezen a tornán fog megoldást találni a stáb.
A meccs legjobbja
Rosta Miklós, aki ezen a tornán szépen lassan a csapat egyik vezérévé vált. Bánhidi Bence a hosszú kihagyása után nincs, persze nem is lehet csúcsformában (a jól kialakított helyzeteket azért magabiztosan dobja be), Rosta viszont gyakorlatilag hiba nélkül hozza egymás után a találkozókat.
Mire kell figyelni a továbbiakban?
Gyakorlatilag nem lesz olyan találkozója ennek a csoportnak, ami irreleváns lenne a végelszámolás szempontjából. A papírforma jelenleg úgy néz ki, hogy a magyar válogatott két további győzelemmel ott lehet a legjobb nyolc között, ehhez azonban arra van szükség, hogy Svédország Izland és Portugália ellen is megszerezze a két pontot.
És persze a mieink további négy pontját sem lehet előre beírni, hiszen Brazília ma megmutatta, hogy képes egy erősebb együttesnek is gondot okozni. Ráadásul ez a pontszerzés lendületet adhat a dél-amerikai csapatnak, hiszen matematikailag még nekik is van esélyük a legjobb nyolc közé jutásra. Ettől függetlenül a magyar együttes lesz annak a találkozónak az esélyese, de nem lesz egyszerű két súlyos vereség után elkezdeni egy kulcsmékérkőzést.
Végezetül pedig a reálisabb értékelés sem tenne rosszat a közegnek. Mert amikor egy hét-és egy kilencgólos vereség után olyan mondatok érkeznek a szövetségi kapitány részéről, mint például hogy „az első 45 percben jól játszottunk, meccsben voltunk, aztán három percen belül elment a meccs a lerohanások után” vagy legutóbb hogy „jó meccset játszottunk, sok helyzetünk volt, de egyszerűen minden balul sült el”, akkor azért bárki joggal ráncolja a szemöldökét.
Kiemelt kép: eurosport.hu
Szerző
