A horvátok verhetetlenek büntetőpárbajban a vb-n

Nem mondhatni, hogy a vb-ezüstérmesként induló Horvátország tapasztalat híján lépett volna pályára Japán ellen hétfőn a nyolcaddöntőben: a 2006-os vb-döntő óta nem látott idős csapattal kezdett (29 év, 330 nap). Zinédine Zidane és társai, tehát a francia válogatott akkor 30 éves és nyolc nap átlagéletkorú kezdővel álltak fel.

Morijaszu Hadzsime a spanyolok elleni mérkőzéshez képest három helyen változtatott, Zlatko Dalicnak a csatárposzton és a védelemben is cserélnie kellett.

Meccsritmus

A végtelenül precíz japán játékot látva rögtön a meccs elején rémisztő hibát vétett Tomijaszu Takehiro, így Ivan Perisic kiszorított helyzetből egyedül lőhetett, de Gonda Suicsi védett. Érdekes volt látni, hogy a japánok átengedték a labdát és a területet a vb-ezüstérmesnek, majd hirtelen váltással labdabirtoklásba csaptak át. Megvoltak a gyors játékosaik ahhoz, hogy villámgyorsan átjátsszák magukat a horvát középpályán. Védekezésben nem mozgott külön ember a horvátok pivot-jával, Marcelo Brozoviccsal, akin keresztül a forgatások mentek, és akire a labdakihozatal épül a válogatottban. Japán oldalon a két belső középpályás, Endo Wataru és Morita Hidemasza is mélyen visszahúzódva segítette a támadásépítést.

Fél óra után Luka Modric már a belső védő helyére visszahúzódva osztogatott, a horvát hátvédsor pedig időnként a félpályáig tolta fel a vonalát. Egészen extrém módon behúzódtak a japánok, akik labdával már-már idegesítően sziszi-fuszi módon építkeztek. A japán drukkerek eközben kitartóan skandálták ugyanazt az egy rigmust a mérkőzés végéig.

Endo passzából Kamada Daicsi szerezhetett volna vezetést, de végül Maeda Daizen Doan Ricu beadása után talált a kapuba. Nem várt adat volt, hogy a szünetre 0,74-es japán xG felülmúlta a horvátok hasonló mutatóját.

Perisic nem mindennapi akció után egyenlített, hiszen a belső védő Dejan Lovren ívelt középre, a Tottenham Hotspur játékosa pedig 12 méterről, gyönyörű fejest küldött a bal alsóba (1-1). Ő lett az első horvát játékos, aki nagy tornán tíz gólig jutott, az örökranglistán pedig 33 góllal beérte Mario Mandzukicot.

A japánok fáradtak, és nem tudták eljuttatni a büntetőterület környékére a labdát. A horvátok is ritkán tudták áthámozni magukat a stabil 5-4-1-es japán védekezésen. A meccs statisztikai adatait nézve a horvátok jóval támadóbban játszottak a rendes játékidőben, ezt jelzi a tizenhatoson belüli passzok száma (23-10 a javukra), ám a kaput mindkét csapat csak háromszor találta el.

Japán szinte meglepte a nézőket a 40 százalék feletti labdabirtoklással, hiszen a szigetországiaknál volt eddig a legkevesebbet a labda a világbajnokságon (32,1 százalék). A németeket 27 százalékos mutatóval verték, ez 1966 óta a legalacsonyabb volt vb-mérkőzésen, amit rögvest felül is írtak a spanyolok ellen – a 18 százalékos labdabirtoklás egészen döbbenetes rekord.

Ha a statisztikára nézünk, egyből a hosszabbítással kellett volna kezdeni a meccset: a horvátoknak nagy tornán 2008 óta ez volt a nyolcadik egyenes kieséses mérkőzése, ebből hét ráadásba torkollott.

A hosszabbítás legnagyobb helyzete a Brighton & Hove Albion középpályásáé, Mitoma Kaorué volt, aki hosszan vezette a labdát, életerős, középre tartó lövését védte Livakovic. A közeledő tizenegyesrúgásokra tekintve szokatlan volt, hogy Dalic leszedte a pályáról Modricot, Perisicet és Mateo Kovacicot is.

Megint a statisztika: Shuichi Gonda 26 tizenegyesből 4-et védett ki eddig japán színekben, Livakovic a klubjaiban már hárított büntetőt, a válogatottban még nem. Hétfőn azonban megfordult a trend.

Akik belőtték: Vlasics, Brozovics, Pasalics ill. Asano

Akik kihagyták: Livaja ill. Minamino, Mitoma, Josida

Horvátország továbbra sem veszített büntetőpárbajt a világbajnokságok történetében. Japánnak negyedjére (2002, 2010, 2018, 2022) sem jött össze a vb-negyeddöntő.

Magasles

Josko Gvardiol a hírnevéhez méltóan pontosan játszott (90 százalékos pontossággal kezdte ezt a mérkőzést), labdákat szerzett, többször is tisztázott. Az első félidőben kis híján a védősorból adott gólpasszt Bruno Petkovicnak. Szinte az összes fejpárbaját megnyerte. A másik oldalon Ito Junya mindkét oldalon feltűnt, száguldozott a vonal mellett. A Borna Sosa cseréjeként játszó Borna Barisiccsal szemben volt keresnivalója, egyik versenyfutásnál másfél métert vert 15 méteren az ellenfelére. Az első félidőben a japán támadások közel 50 százaléka az ő oldalán, nem pedig középen, vagy a jobb oldalon futott.

Nem mehetünk el szó nélkül Endo teljesítménye mellett. A VfB Stuttgart középpályása azontúl, hogy hasznosan és stabilan védekezett, rengeteget segített a labdakihozataloknál, és egészen hihetetlen adat, hogy 63 passzát 98 százalékos pontossággal juttatta célba. Emellett volt négy kulcspassza és két lövése, amiből egy a kaput is eltalálta.

Dominik Livakovic megismételte Danijel Subasic fantasztikus bravúrját, amit a 2018-as vb-nyolcaddöntőben Dánia ellen láthattunk: három büntetőt védett a tizenegyeslövéseknél, míg Gonda egyet sem, Livaja kapufára lőtte a tizenegyesét. Elképesztő volt, amit a horvát kapus csinált.

Ami jó volt

A japánok nem dobálták magukat a párharcok során, emiatt nagyon keveset állt a játék, végre volt ilyen meccs is a vébén. Reklamálásra sem pazarolták az erejüket, ha mégis akadt ilyen eset, az amerikai Ismail Elfath csírájában elfojtotta az elégedetlenkedést, következetes, határozott volt a játékvezető. Kakaskodásból egy sem volt, durva szabálytalanságból szinte alig akadt, Kovacic a 90. percben kapta az első sárgát a meccsen.

Ami nem volt jó

Furcsa volt látni, hogy az egyértelmű magassági fölényben lévő horvátok (Dejan Lovren 188 centiméter, Gvardiol 185 cm, Barisic 186 cm) több beívelésénél sem tudtak tisztázni az ötös környékén az első félidőben, a japán gól is ebből született. Lovren és Gvardiol a folytatásban már nagyszerűen takarított földön és a levegőben is. A japán retesz miatt a semleges nézőknek riasztó lehetett a mérkőzés nagy része, főleg a második félidőben, hisz az utolsó 30 percben alig-alig alakult ki helyzet.

Kiemelt kép: Getty Images