A húszgólos csatárát nyolc hónapra elveszítette a Brentford, mégis jobb lett a támadójátéka
Négy forduló alatt hat pontot szerzett a Brentford FC a Premier League-ben, ami közepes teljesítménynek tűnhet, ám egyrészt veretlenek, másrészt a játékuk egészen kiemelkedő volt. A várható gólok különbségét figyelembe véve a Manchester City mögött a másodikok. Megnézzük, miért lett jobb a londoniak támadójátéka annak ellenére, hogy a kimagaslóan legeredményesebb csatáruk, Ivan Toney nyolchónapos eltiltását tölti.
Minden futballklub számára követendő példa lehet a Brentford FC építkezése. 2012-ben a negyedosztályban szerepeltek, amikor megvette a klubot Matthew Benham, 2021-ben pedig feljutottak a Premier League-be. Az elmúlt két idényben mindkétszer a legkisebb bérkerettel működtek, mégsem voltak kiesési gondjaik, sőt az első PL-szezonjukban elért 13. helyet követően legutóbb a 9. helyen zártak, ráadásul az utolsó fordulóig volt esélyük megszerezni a 7. helyet, ami Konferencia-liga indulást ér.
A góljaik több mint harmadát szerezte Toney, akire január közepéig nem számíthatnak
A szezon végén nem lehetett felhőtlen az öröm, mert a csapat legjobb csatárát, Ivan Toney-t, aki a Championshipben 33 gólt szerzett, majd a két Premier League-idényben 12-t, valamint 20-at, eltiltották nyolc hónapra a futballtól. Azért kapta a büntetést, mert annak idején, amikor még alacsonyabb szinten futballozott, több mérkőzésre is fogadott (nem a sajátjaira), ez pedig az angol szövetség előírásai szerint tilos. A 27 éves angol csatár legközelebb január második felében húzhatja magára a Brentford mezét. Nem érdemes külön hangsúlyozni, hogy micsoda érvágás egy csapat számára, ha ilyen hosszú időre elveszíti azt a csatárát, aki az együttes góljainak a 34,5%-át szerezte az elmúlt idényben.
Toney eltiltásával nem csupán a leggólerősebb csatárát veszítette el a Brentford, hanem azt a játékosát, aki köré az egész csapatnak a taktikája épült. Thomas Frank vezetőedző kiválóan mérte fel, hogy a Premier League-ben nem tud majd domináns futballt játszani a csapata, mint tette azt a Championshipben. Az élvonalban a Nottingham Forest és a West Ham United mellett a legdirektebb csapat volt a Brentford az előző idényben, középmagas, vagy alkalmanként 5–3–2-es mélyblokkból indulva igyekeztek megkontrázni az ellenfeleket. A nagycsapatok ellen rendre kiváló eredményeket hozott ez a stílus (a Cityt oda-vissza verték), azonban a középmezőny és az alsóház tagjai ellen igencsak szenvedtek, amikor nekik kellett volna kezdeményezniük. A labdakihozatalokat nem erőltették, a lábbal egészen kiválóan játszó kapus, David Raya sokszor rögtön rúgta fel Toney-ra a labdát, aki a kapunak háttal is jól tartotta meg azt. A spanyol az Arsenalhoz távozott, így ennek a kombinációnak a két tagja közül egyik sem áll most a dán edző rendelkezésére.
Fotó: David Blunsden / Alamy Stock PhotoHogyan pótolják Toney-t?
A nyári átigazolási időszak legnagyobb kérdése a Brentforddal kapcsolatban az volt, hogy megpróbálják-e egy az egyben pótolni Toney-t, vagy átalakítják a játékukat. Határozott és ütős választ adott erre a kérdésre Frank, aki az eddigiektől eltérő, teljesen más stílust épített ki a nyáron, és nem hoztak Toney-hoz hasonló játékost. Azt gondolom, hogy Viktor Gyökeres például kiválóan tudta volna helyettesíteni az angol csatárt, de fél év után lehet, hogy nem tudtak volna mit kezdeni két ilyen kiváló kilencessel. A Brentfordban korábban a Championshipben már szereplő Neil Maupay-t hozták el kölcsönbe az Evertontól a nyár végén, ám ő egészen biztos, hogy csak kiegészítő ember lesz és stílusban, illetve nívóban is teljesen mást hoz, mint Toney – az intenzív letámadásban lehet egyedül hasznos a francia.
Az első mérkőzésüket a szezonban a Tottenham Hotspur ellen vívták és ekkor még maradt az 5–3–2-es felállás, mert Frank azt várta Ange Postecogloutól, amit meg is kaptunk, hogy labdadomináns játékot kér majd a csapatától. Ebből kifolyólag a Brentford ugyanazt tette, amit az előző idényben az élcsapatok ellen: kontrákra rendezkedtek be a „darazsak” és a két gyors támadójukat, Bryan Mbeumót és Yoann Wissát próbálták megjátszani, akik pedig befutották a Tottenham védői mögött lévő óriási teret. Több mint kétszer annyit volt a labda a Spursnél, de a 2–2-es eredmény mellett a várható gólok tekintetében is teljesen kiegyenlített mérkőzés volt, mert a Brentford a kevés lehetőségét rendezetlen védelem ellen alakíthatta ki.
A kiscsapatok óriásit léptek előre
A következő három mérkőzésük valódi tesztüzemnek számított, hogy vajon támadásépítésben előre tudtak-e a nyár során lépni, és amit a felkészülési mérkőzéseken láthattunk tőlük, azt képesek-e reprodukálni a Premier League-ben is. Nagyon jó volt nézni a Brentfordot azon csapatok ellen, akikkel az előző szezonban megszenvedtek. A Fulhamet minden szempontból lefocizták a pályáról (3–0-s győzelem idegenben) és még a biztos előny birtokában is agresszívan presszingeltek. A 4–3–3-as felállást választotta Frank, három egyaránt nagyon fürge játékossal, Kevin Schadéval, Wissával és Mbeumóval. A támadásépítésben sem voltak rosszak, de igazán akkor éltek, amikor magukra tudták húzni a Fulhamet, és indíthatták a három gyors támadót, akik egy az egyben alaposan megforgatták a védőiket. A Crystal Palace ellen is fölényben voltak szinte végig, többet birtokolták a labdát, magasabban is szerezték meg azokat, mint az ellenfelük, sokkal több párharcot nyertek meg. Meggyőző produkció volt annak ellenére is, hogy nem nyerték meg az összecsapást (1–1). Ugyanezt lehet elmondani a Bournemouth elleni találkozójukról is (2–2), ahol a védekezésük szellősebb volt, de parádés támadójátékot produkáltak. Mbeumo ismét remekelt, sokszor két ellenfelet is átjátszott. Az előző idényben 17 kanadai pontig jutott, most ennél is eredményesebb lehet, jelenleg második a Wyscout adatai szerint a várható gólok és gólpasszok terén Erling Haaland mögött. A mérkőzés utolsó félórájában nem tudta kihozni a labdát a dorseti együttes, 60%-os hatékonysággal passzoltak csak a vendégek.
Frank kiválóan alkalmazkodott a körülményekhez és várhatóan a „nagyok” ellen továbbra is 5–3–2-ben, mélyen védekezve a kontrákra építenek majd. A többi csapattal szemben, akik az egyéni képességekben hasonlóak hozzájuk, vagy nem sokkal erősebbek, felvállalják a sokpasszos támadójátékot, miközben megpróbálják magukra húzni az ellenfelet, hogy lapos hosszú labdával indíthassák a csatárokat, akiket igyekeznek egy az egy elleni szituációkba hozni. Ebben a tekintetben is rendkívül fontos Mathias Jensen játéka a középpálya bal oldalán, aki az előző idényben is messze a legtöbb progresszív passzt (141) osztotta ki a csapatban. Négy mérkőzés után a legtöbb várható veszélyt (xT) ő alakította ki a középpálya bal oldaláról a PL-ben. Wissa és Mbeumo is sokkal többet kerülnek helyzetbe Toney nélkül, sokkal kevesebb előkészítő szerepük van a támadások során, ezáltal több gólt szereznek majd várhatóan.
A várható gólok különbségét tekintve a Brentford a második helyen áll a Manchester City mögött a ligában, miközben bértömegben csak újonc csapatok vannak mögöttük. Nagyon sok cikk született már arról, hogy adatalapon választják ki a játékosokat a londoniak, saját statisztikai modelljük, adatbázisuk van és ezt tudatosan azon szempontok, elképzelések szerint fejlesztették ki, ami az ő játékuknak az alapja. Az sem rendítette meg a klubot, hogy Rasmus Ankersen sportigazgató 2021 végén távozott, sőt még tovább fejlődött és egy átmeneti időszak után Phil Giles vette át a dán munkáját, aki kifogástalanul dolgozik, az átigazolásaik továbbra is „ülnek”, Mark Flekken, Schade és Nathan Collins is illik a rendszerbe.
Ahogy említettem, az előző szezonban a legyorsabban vezették az akcióikat és nagyon kevés átadásból építkeztek, ezzel szemben a mostani időszakban a passz-szekvenciájukat tekintve már a középmezőnyhöz tartoznak, mert átlagosan 3,3 átadásuk van egy labdabirtoklási periódus alatt. Nagyon sokat birtokolják a labdát a támadóharmaduk bal oldalán Jensen és Schade, valamint a sokszor kihúzódó Wissa jóvoltából, így izolálják a területet Mbeumónak, aki ha megkapja a labdát, rögtön vezetheti rá az őrzőjére.
A Brentford játékának egyik legjellemzőbb elemét, a rögzített szituációk utáni helyzeteket a végére a hagytuk. Az előző idényben a második legtöbb gólt (16) szerezte ilyen szituációk után a nyugat-londoni együttes, ami az összes góljuknak több mint a negyede. Toney kiválásával ebben a tekintetben sem estek vissza. Nekik van a legtöbb kialakított xG-jük a pontrúgások után: négy forduló alatt 2,98-at termeltek. Összességében elmondható, hogy az erősségeik megmaradtak a „méheknek”, és számos olyan elemmel bővült a repertoárjuk erre az évadra, ami korábban elképzelhetetlen lett volna tőlük.
Kiemelt kép: Mark D Fuller / Brentford Pictures