A játék képe a Realnak kedvezett, de a City mégsem került hátrányba a bombagólok mérkőzésén

A Manchester City kezdőcsapatába nem került be Kevin De Bruyne – Josep Guardiola elmondása szerint nem érezte magát tökéletes erőállapotban a belga klasszis –, így ahogy az Aston Villa ellen, úgy most is parádés formában lévő Phil Foden kezdett jobb oldali nyolcas pozícióban. Ezen kívül más meglepetést nem tartogatott az összeállítás, tisztán látszódott, hogy támadásban milyen taktikával képzeli el Guardiola a találkozót.

Az előző idény végén használt 3-2-2-3-as építkezést és a támadóharmadban a 3-2-5-ös felállást választotta, jól cselező szélsőkkel, robusztus, ugyanakkor gyors hátvédekkel, akik közül John Stones a jolly joker, aki a támadások során Rodri mellé fellép a középpályára. Ami talán az egyedüli újdonság volt az elmúlt héten alkalmazott taktikához képest, hogy Stones most bal oldali belső védőt játszott és Rodri bal oldalára lépett fel az első félidőben. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy Guardiola (okkal) tartott a Real Madrid bal szárnyától, úgy érezte, nem engedheti meg, hogy a jobb oldali belső védője lépegessen fel a középpályára, mert ha ott nem zár vissza időben, abból óriási gond lesz. Így is lett...

Rodrygo és Vinícius bal oldali kombinációkra épült a Real támadójátéka

A Real Madrid legutóbb március 31-én lépett pályára. Az azóta eltelt időszakban a Manchester Citynek három mérkőzése volt – ebből kettő rangadó –, így sokkal pihentebben várhatták az összecsapást Carlo Ancelotti játékosai. Az olasz mester mindig nagymértékben épít klasszisaira, azok kreativitására, és az igencsak flexibilis taktikáját ehhez szabja. A labdához pozícionált, relacionista játékelképzeléshez még rátett azzal, hogy Rodrygót a bal szélre vezényelte, Vinícius Junior mellé, aki a bal oldali félterületben játszott, ezáltal a két brazil egymáshoz közel helyezkedett a támadásoknál és kiváló játékkapcsolatuknak köszönhetően sokat tudtak összejátszani kis területen is.

A mérkőzések zömében Rodrygo és Vinícius mögött tízesben játszó Jude Bellingham ezúttal középen, illetve a jobb oldali félterületben mozgott. Jobb oldala nem is volt a Real Madrid támadásainak, annyira a bal oldalra helyeződött a hangsúly, egyszer-egyszer Federico Valverde vagy Daniel Carvajal felfutott a jobb szélen, de nem volt olyan, aki tartotta volna a szélességet. Toni Kroos, a középpályássor legkreatívabb és labdabiztosabb játékosa is bal oldali középpályást játszott, elsődleges feladata a támadásépítések során Rodrygo vagy Vinícius indítása volt.

A Real számára mindegy volt, hogy a félpálya közelében szereztek labdát, vagy éppen Andrij Lunyin védett egy lövést, az elsődleges szándék a két brazil megtalálása volt a labda megszerzését követően. Ebből egy gólt szereztek a madridiak, hiszen Rodrygo kiugrásából született a második találat, de emellett számos helyzetük volt ilyen szituációkból. A mérkőzés végén pedig éppen azzal lepték meg az angolokat, hogy Valverde váratlanul feljött a jobb oldalon a tizenhatoson belülre, Mateo Kovacic nem zárt vissza vele, Josko Gvardiol pedig elment a befelé mozgó Brahim Díazzal, így az uruguayi üresen maradt, ettől még persze nem volt egyszerű kapásból ilyen remekül eltalálni a labdát.





Strukturális problémák a City rest defence-ében

A Manchester City védekezése sok sebből vérzett ezen a mérkőzésen, az átmeneti szituációkat borzasztóan rosszul kezelték. Guardiola éppen azért használ a szélső védők helyén is középső védőket, mert fizikálisak, gyorsak, nehéz őket egy az egyben megverni. Kyle Walker egy éve a Real Madrid elleni visszavágón kifogástalan meccset produkált, most hiányzott sérülés miatt, és a tavalyi BL-szezon végén többször balhátvédet is játszó Manuel Akanji ezúttal nem tudott megfelelni az elvásároknak. Rodrygo és Vinícius rendre átjátszották őt, ami azért a City strukturális gondjaiból is adódott, hogy Akanjinak egyedül kellett védekezni a Real két leggyorsabb és legjobban cselező futballistája ellen. Ez gyakorlatilag minden eredeti jobbhátvéd számára is feladta volna a leckét, különösen úgy, hogy a csapata a találkozó jelentős részében az ellenfél térfelén magasan helyezkedik, mögötte óriási terület van. A svájci játékos Rúben Diastól sem kapott kellő segítséget, aki ezúttal szintén több hibával játszott. Sokszor messze helyezkedtek egymástól, nem tolódtak kellően a jobb oldal felé, a középpályásokat pedig át tudták passzolni a madridiak.

Egészen biztosan nem ilyen mérkőzésre készült Guardiola, sőt éppen ezt szerette volna elkerülni. Különösen az olyan egyenes kieséses párharcokban, amikor nem egyértelmű favorit a csapata, akkor az idegenbeli első mérkőzésen arra törekszik, hogy még a bajnoki meccseknél is jobban tudják kontrollálni a játékot. A döntetlen nem rossz eredmény, mert majd az Etihadban el tudják dönteni a párharcot, ahogy a Real ellen is tették egy évvel ezelőtt az elődöntőben. A középpályát és a széleket teletűzdelte olyan futballistákkal, akik a játék lassításában, nyugtatásában kiválóak, csupán Foden volt ez alól kivétel.

A második percben szerzett gól Bernardo Silva játékintelligenciáját dicséri, de taktikai szempontból nézve ez egy talált gól volt, nem egy megkomponált akció eredménye. Az 1–0-s előny birtokában arra lehetett számítani, hogy a City még nyugodtabban fog passzolgatni, ehelyett a Real azonnal nyomást helyezett ellenfelére, és egy szerencsés távoli lövéssel egyenlített. Ezt követően sem vette vissza a meccs irányítását a City, mert a Real kontráiban sokkal több veszély volt, mint az angolok felépített akcióiban.

A második félidőre változtatott Guardiola és gyémánt formációs (1-2-1) középpályás felállást alakított ki: Stones ekkor már a jobb oldalra, nyolcasba lépett fel, Kovacic volt a bal oldali nyolcas, Foden pedig amolyan tízesként, sokkal szabadabban irányíthatott a sokszor hét emberrel a kapuja közelében védekező madridiakkal szemben, akik 19-es PPDA-t hoztak össze, ami döbbenetes rossz mutató a topszinten. Így már veszélyesebb volt a Real kapujára Guardiola együttese, ezt láthattuk a BL-döntőben is a Citytől.

Két szenzációs távoli lövéssel fordított a City a második félidőben, mindkettő előtt a mérkőzésen szokásos szituáció alakult ki, a szélsők – Bernardo Silva, illetve a bal oldalon Jack Grealish – elindultak labdával az alapvonal felé, majd onnan visszatették és Foden, valamint Gvardiol is viszonylag tisztán lőhetett, mert annyira betömörültek a hazaiak, hogy 25-ről is viszonylag tisztán lehetett lőni. A mélyblokknak ez a hátránya, az előnye pedig, hogy Erling Haalandnak momentuma is alig akadt a mérkőzésen, folyamatosan Aurélien Tchouaméni és Antonio Rüdiger kettőzték, Eduardo Camavinga pedig zárta a passzsávokat.

Összességében elmondható, hogy a játék képe a Realnak kedvezett, mert rengeteg váratlan és ad hoc szituációt láthattunk. A labda körül kialakuló, kis területen történő játékukat, valamint a gyors akciókat is sikeresen erőltették, de a hazai döntetlen lehet, hogy kevés lesz a manchesteri visszavágóra, ahol egy éve 4–0-ra kaptak ki a madridi 1–1 után.

Kiemelt kép: SOPA Images Limited / Alamy Stock Photo