A Jetset nem lehet félvállról venni

Szokatlan érzés kerítheti hatalmába a New York-i lakosokat, ugyanis a város mindkét csapata pozitív mérleggel áll a szezon harmadánál, amire nem volt túl sok példa az elmúlt két évtizedben. A Jets remeklése legalább akkora meglepetésnek tűnhet, mint a Giantsé, de nem lehet azt állítani, hogy ne lettek volna előjelek. New York zöld csapatának építkezése és türelme pedig példaértékű lehet a többi sínylődő franchise számára is.

Beérett Joe Douglas munkája

Joe Douglas 2019-es kinevezése előtt a Jets legnagyobb problémáját az jelentette, hogy nem tudtak fiatal tehetségeket becsatornázni a csapatba. Hiába választottak szinte folyamatosan a draft első felében, szinte minden hozzájuk kerülő játékos felsült. Ezen kellett változtatnia az új general managernek. Az előzmények ismeretében nem tűnt túlzottan átgondolt lépésnek a csapat talán egyetlen valódi értékének, Jamal Adamsnek az elcserélése két első körös választásért. Douglas számításai azonban bejöttek, és egy mai napig tartó sorozatot indított el: minden cseréjéből győztesen került ki. De térjünk vissza 2019-re és a fiatalokra, ugyanis egy másik nagyon fontos folyamat indult el ezen a tavaszon, méghozzá az, hogy azóta minden draftról érkezett legalább egy meghatározó játékos. Douglas első választása például az a Quinnen Williams volt, aki a vasárnapi győzelmük után a Packers támadóinak rémálmaiban fog megjelenni. Williams két sackkel, két negatív yardos szereléssel, egy kiharcolt fumble-lel és egy blokkolt mezőnygóllal tűnt ki. Persze, aki látta őt játszani ebben a szezonban, túlzottan nem lepődött meg ezen a teljesítményen, hiszen 2022-re az NFL legjobb védőfalemberei közé emelkedett. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy az egykori 1/3-as választás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, azonban a Jetsnél mindvégig bíztak benne és türelmesek maradtak, ami úgy tűnik, idén kifizetődik.

Quinnen Williams ezúttal Aaron Rodgerst terrorizálta (Forrás: Jeff Hanisch/USA Today Sports)

A 2020-as draft is egész jól sikerült, mert egy újabb prémium pozícióra találtak egy kiemelkedő potenciálú játékost. Mekhi Becton a támadófal szélén a következő tíz év egyik meghatározó tackle-je lehet, ugyanis a mérete és az ahhoz társuló mozgékonysága egészen egyedülálló kombinációt alkot. Legalábbis akkor, amikor pályára tud kerülni, ugyanis viszonylag sokat küszködik sérülésekkel.

Ha a jövőben sikerülne egészségesnek maradnia, akkor kijelenthetnénk, hogy Douglas 2020-ban is hazafutást ütött. Abban az esetben viszont, ha hosszú távon is folytatódnak az egészségügyi problémái, akkor ez a draft maximum közepesnek lenne nevezhető. Leginkább azért, mert Bectonon kívül nem találtak olyan játékost, aki a franchise alapvető építőkockája lenne, inkább csak kiegészítő emberek érkeztek Ashtyn Davis és Bryce Hall személyében, Denzel Mims viszont csúnyán felsült.

A legutóbbi két játékosbörzén aztán érkeztek a nagy durranások. 2021-ben kiválasztották a potenciális franchise irányítójukat, Zach Wilsont, akinek ugyan akadnak hullámvölgyei, szemmel láthatóan folyamatosan fejlődik. A támadófalukat sem hanyagolták el, 1/14-re érkezett Alijah Vera-Tucker is, aki bár passzblokkolásban még nem kimagasló, már most a jó futásblokkoló guardok közé tartozik, és garantált helye van a Jets támadófalának belsejében. Mellettük érkezett még az egyelőre gyengén kezdő, de szintén magas plafonnal rendelkező Elijah Moore, a futórotációban egészen jól festő Michael Carter és a secondaryben mélységet biztosító Brandin Echols. Ez akárhogy nézzük, legalább két jövőbeli meghatározó játékos, akik közül az egyik a sportág legfontosabb pozícióján játszik, és három hasznos csere, ami bőven jobb, mint az NFL-átlag.

Történelmi draft class

Az elmúlt három játékosbörze nem sikerült rosszul a Jetsnek, főleg akkor, ha a korábbi rezsimek teljesítményével vetjük össze, de az igazi áttörést a 2022-es újoncaik hozták, akik közül kettőről már most kiderült, hogy igazi szupersztárok lehetnek. Egyikőjük a negyedik választással megszerzett Ahmad „Sauce” Gardner, akinek a játéka sok mindenre emlékeztet, de újonc cornerbackére nem. A Jetsnek elég jó szeme van a méreteikhez képest elképesztően agilis játékosokhoz, mert bár más poszton játszanak, ebben a tekintetben lehet találni hasonlóságokat Becton és Gardner között. Gardner ugyanis a magasabb, hosszabb karú cornerbackek névsorát erősíti, a játékának mégsem a fizikalitása a legmeghatározóbb eleme, hanem az, amilyen könnyedséggel képes lekövetni a vele szemben felálló elkapók mozgását. Ha ez mégsem sikerül, akkor sincs elveszve, az elmúlt hetekben rendre tudott olyan játékokat bemutatni, ahol viszonylag nagyobb lemaradást sikerült ledolgoznia, és az utolsó pillanatban elütni a labdát a wide receiver elől. A Packers ellen is folytatta a fantasztikus játékát, sőt talán rövid, de tartalmas NFL-karrierje legjobb meccsét játszotta le: 45 coverage snapje volt, hat alkalommal vették célba, ezekből pedig mindössze egy elkapást engedett nyolc yardért, miközben kétszer is le tudta ütni a labdát.

A másik potenciális szupersztárjuk nem a legértékesebb poszton játszik, emiatt legyinthetnénk a kiválasztására, ugyanakkor a futók közül egyértelműen kimagaslik. Breece Hall hétről hétre egyre nagyobb szerepet kap a támadójátékukban, és egyre inkább rá is szolgál a bizalomra. Az előző két fordulóban vezeti a ligát a tíz yardnál hosszabb futásokban, szám szerint nyolcat szerzett ezekből. Talán ennél is fontosabb, hogy a passzjátékban is brillírozik eddig. 146 elkapás utáni yardjával ő áll a legjobban az újoncok között, ami igazán figyelemre méltó statisztika, főleg, hogy az elkapókat is megelőzi a ranglistán. Ezen felül még fontos kiemelni, hogy Hall magas játékintelligenciával és helyzetfelismeréssel rendelkezik, amit a Packers ellen futott TD-je is alátámaszt. Az eredeti játékhívás egy double reverse passz lett volna, de Rasul Douglas odaért a backfieldre. Hall ezt remekül vette észre, és ahelyett, hogy hátradobta volna a labdát Berriosnak, ő maga indult meg vele, és meg sem állt az endzone-ig.

E tulajdonságok együttese miatt ő az NFL egyik, ha nem a legveszélyesebb támadófegyvere. Elsőre ez túlzásnak tűnhet, azonban a számok azt mutatják, hogy igenis ide kell őt sorolni. Labdaérintésenként 6,4 yardot szerez, amivel ligaelső a legalább 80 érintéssel rendelkező játékosok között. Összehasonlításképpen a második helyen Aaron Jones áll 6,1-gyel, a harmadik pedig Nick Chubb 6-tal.

Két ilyen játékost találni ugyanabban az évfolyamban, ráadásul a támadó- és védőoldalra egyaránt, már önmagában is nagy teljesítmény, de Douglasnek mellettük még sikerült megszereznie Garrett Wilsont, aki egy potenciális első számú elkapó és Jermaine Johnsont, aki szintén stabil kezdőnek tűnik. A Jeremy Ruckert, Max Mitchell, Michael Clemons hármas pedig a rotációban tölthet be fontos szerepet. Amellett azért nem szabad szó nélkül elmenni, hogy a Jetsnek nagyon sok jó lehetősége volt a Jamal Adams-cserének köszönhetően, ugyanakkor láttunk már olyan csapatokat, amelyek nem tudtak élni a három első körös választás nyújtotta lehetőségekkel.

Hogyan tovább?

A Jets jövője fényesebbnek tűnik, mint valaha. Megvannak a kulcsemberek a kulcspozíciókban, Robert Saleh vezetőedző megfelelőnek tűnik a feladatra, mind a meccsnapi munkáját, mind a játékos-fejlesztést vizsgálva, Joe Douglas jelenléte pedig garancia arra, hogy minden évben érkeznek tehetséges újoncok a csapatba. Persze ez a keret még nem alkalmas arra, hogy 2022-ben bajnokesélyesként tekintsünk rájuk, még mindig vannak lyukas foltok, de egyre nyilvánvalóbb, hogy egy-két éven belül igenis számolni kell velük.

Kiemelt fotó: Jeff Hanisch/USA Today Sports