Női junior kéziválogatottunk esélyes az Eb-n, de az anomáliák így is látszanak

A kézilabda sportág utánpótlásában tapasztalható sikerszéria a lányok 2018-as junior vb-győzelmével kezdődött, épp ezért a női tornákra egy kicsit mindig nagyobb figyelem hárul azóta. Pláne amiatt, mert bár évekkel ezelőtt nem gondoltuk volna, jelenleg felnőtt szinten is a nőknél adódnak inkább hiányposztok. Ebből a szempontból pedig ezzel a tornával kapcsolatban is vegyesek lehetnek az érzéseink. Az ugyan világosan látszik, hogy irányítókból és mozgékony átlövőkből nem lesz hiány a következő években, a távoli zónából stabilan veszélyes játékosaink és támadásban meghatározó beállóink egyelőre nem nagyon vannak.

Sima csoportkör

Kézilabdában hagyományosan az Európa-bajnokság a keményebb világverseny, ennek ellenére a korosztályos eredményeket tekintve egyértelmű volt, hogy a magyar csapat az egyébként erősnek számító négyesben (Franciaországgal, Szerbiával és Norvégiával küzdve) is esélyes a továbbjutásra. Az első mérkőzés aztán rögtön nehéznek bizonyult, de ez nem is volt meglepetés, hiszen a mieink harmadik, a franciák pedig ötödik helyezést értek el a tavalyi világbajnokságon.

A találkozó elején mindkét csapat sok hibával játszott, a kavarodásból azonban a mieink jöttek ki jobban, hiszen rögtön 3–0 állt az eredményjelzőn. A magyar válogatott mérkőzései alapján a lányoknál ebben a korosztályban még sokkal nagyobb a hullámzás, ennek eredményeként itt is hamar jött a francia fordítás. A magyar csapat támadójátékát aztán tudatos mozgások jellemezték, az egyik átlövő sokszor a falba befutva csinált helyet a társaknak (ezt a variációt a felnőtteknél is gyakran látjuk, leginkább emberelőnyös szituációkban). A torna egyik legjobb magyar játékosa, Simon Petra remekül kezdte az első csoportmérkőzést, de az ősztől a Vác csapatát erősítő Csíkos Luca is jól lőtt. Benne egyébként igen nagy lehetőség vana potenciál: bár az eddigi mérkőzéseken sok lövést hibázott, a kettesben mutatott védőteljesítménye bizakodásra ad okot.

A második félidőben aztán a Debrecenben felnőtt szinten is egyre több szerepet kapó játékos, Csernyánszki Liliána szerzett fontos gólokat, ennek ellenére később is megmaradt a mérkőzés hullámzása. Szilágyi Zoltán együttesének középső védekezése sokszor statikus volt, a támadójátékot pedig beszűkíti, ha jobbkezes jobbátlövővel áll fel egy csapat. Ezzel együtt az előnyei is megvannak a hasonló típusú irányító-átlövő játékosok alkalmazásának, hiszen így nagyon változékonnyá és ezáltal kiismerhetetlenné válhat a belső hármas összetétele, a játékosok könnyen tudják cserélgetni a posztokat.

Először az első mérkőzését elveszítő Szerbia következett, Simon Petráék pedig ezúttal sem akartak túl sok esélyt adni az ellenfélnek: bár a szerbek a félidő végén az emberelőnyeiknek köszönhetően zárkózni tudtak, a 17–13-as vezetés a szünetben ígéretes folytatást vetített előre. Ezen a találkozón az első mérkőzésen kevésbé meghatározó játékosok is előreléptek: Varga Emília átlövőjátékát és Kövér Luca beállóban nyújtott teljesítményét is a pozitívumok sorába írhattuk fel, a kapuban pedig Zaj Klára után Imre Szofi is fontos védésekkel jelentkezett, a magabiztos, 32–26-os siker egy pillanatig sem forgott veszélyben.

Azt pedig még leírni is igen furcsa, hogy bármilyen korosztályban egy norvégok elleni találkozó a legsimább, márpedig most ez volt a helyzet, a 28–20-as könnyed győzelem biztos csoportelsőséget jelentett. A magyar együttes legeredményesebb játékosa ezúttal is Simon Petra volt, de a széleken Szabó Anna és Gém Léna is eredményesen játszott. A korábban említett hullámzásokat és a felnőtt mezőnyben megszokottnál több hibát ezúttal is tapasztalhattuk, ám egyértelmű volt, hogy a magyar csapat jobb erőkből áll az ellenfeleknél.

(Forrás: Magyar kézilabda-válogatott Facebook)

Az elődöntő már zsebben

Kedd délután aztán az is eldőlt, hogy a torna elődöntőjében már biztosan ott van a magyar válogatott, ehhez viszont az eddigi legnehezebb mérkőzését kellett hoznia a Szilágyi-csapatnak. A Montenegró elleni találkozó ugyanis egy szenvedős, nem túl színvonalas küzdelmet hozott, amit viszont végül viszonylag magabiztosan (28–25) húzott be a magyar együttes. A mieink legjobbja ezúttal is Csernyánszki Liliána volt, aki 13 lövésből 10 gólt szerzett. A montenegrói csapat – a felnőtt válogatotthoz hasonlóan – agresszív nyitott védekezést alkalmazott, ami ellen a debreceni játékos dinamikus mozgásai remekül tudtak érvényesülni. Ez a védekezési szisztéma egyébként láthatóan megzavarta a magyar játékosokat, a korábban látott begyakorolt mozgásokat nem tudták annyira zavartalanul végrehajtani.

Egy középen agresszív fal ellen mindig jó fegyver a szélsőjáték, és mindenképpen üdítő, hogy ezzel próbált is élni a magyar válogatott (ezt korábban több korosztálynál is hiányoltuk), ugyanakkor a szélsők sok helyzetet rontottak a mérkőzés azon szakaszában, mikor ez még sokba kerülhetett volna.

(Forrás: Magyar kézilabda-válogatott Facebook)

Mi várható a továbbiakban?

A magyar csapatnak még hátra van egy középdöntős mérkőzése, amely a dán válogatott Franciaország elleni győzelmével gyakorlatilag csoportdöntőnek tekinthető. Az elődöntőben aztán a portugál, román, svéd hármas valamelyike jöhet ellenfélként a mieink számára. Portugáliára egyébként mindenképp érdemes figyelni, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy az ország a női szakágban is nagyobb energiákat mozgósít, azok után, hogy a férfiaknál pár év alatt produkáltak látványos fejlődést.

Kiemelt fotó: mksz.hu