A Kansas City Chiefs nem érzi Tyreek Hill hiányát

Andy Reid még mindig zseni

Nem túlzás azt állítani, hogy Andy Reid a modern kori NFL legkiemelkedőbb támadóguruja, de a képzeletbeli örökranglistán is előkelő helyet foglal el. Bár az óramenedzselés, ahogy azt a harmadik heti Indianapolis Colts elleni vereség is megmutatta, továbbra sem tartozik az erősségei közé, amikor kreatív támadójátékot kell felépíteni, senki nem tudja felvenni vele a versenyt.

Tyreek Hill hiányában Travis Kelce vált a csapat legmeghatározóbb fegyverévé, így kulcsfontosságú, hogy őt a lehető legtöbb módon vonják be a játékba. Kelce akármilyen fantasztikus játékos, van egy óriási gyengesége, méghozzá az, amikor a line of scrimmage-en ütköznek vele, erre pedig a jobb védelmek tudatosan rájátszanak, ezzel imitálva a játékát.

Reid ezt azzal küszöbölte ki a Tampa Bay Buccaneers ellen, hogy a snap előtt gyakran mozgatta őt, ezáltal rengeteg szabad release-t adva a tight endjének.

Erre volt példa a Chiefs első touchdownja is, ahol a bunch formációba való mozgatásának köszönhetően mindenféle kontakt nélkül tudott elindulni, majd a pálya közepén egy elképesztően okos megtorpanással verte át Lavonte Davidet, onnantól kezdve pedig nem volt senki, aki megállíthatta volna.

Kelce ilyen módon használása persze nem újdonság, az NFL Next Gen Stats szerint 2020 óta 462 olyan snapje volt, amikor mozgatták a játék indítása előtt, ezekből pedig 53 elkapást és 719 yardot termelt. Természetesen mindhárom kategóriában ligaelső ebben az időszakban. Szintén Kelce használatát dicséri az, hogy folyamatosan a pálya közepén tűnik fel, ahol az egész NFL-ben alig találunk nála veszélyesebb játékost, ezen a héten a kilenc elkapásából nyolcat a számok között mutatott be.

Gyakran kárhoztatunk csapatokat, edzőket azért, mert nem ismerik fel a saját keretük erősségeit, és rosszul használják a játékosaikat, Reidet viszont nem lehet ezzel vádolni.

Szintén a vezetőedző kreativitására szolgál remek példaként az alábbi játék is, amely alapvetően egy teljesen átlagos play, azonban a mögötte meghúzódó gondolkodás parádés, és teljesen váratlanul éri a Buccaneers védelmét. A Chiefs támadójátéka nagyon gyakran alkalmaz running back motiont, annak érdekében, hogy felismerjék, a védelem embert fog vagy zónát védekezik. Ez történt ebben a szituációban is, csakhogy ezúttal Patrick Mahomes már azelőtt elindította a playt, hogy a futó mellé ért, és megtalálta a totálisan üres elkapóját a pálya közepén. Nem lett belőle hatalmas haladás, de ahogy Geoff Schwartz is fogalmaz, ingyen yardokat szereztek.

Az már önmagában jó ómen, ha a vezetőedző egy zseni, de amikor az irányítója is ezt a státuszt közelíti, akkor nagy dolgokra lehet képes a támadósor. Márpedig Mahomes a tavalyi, kissé csalódást keltő idénye után ismét régi fényében tündököl. Ez a játék például olyan volt, mintha élőben játszana Maddent a legkönnyebb fokozaton. Sok sikert ezek megállításához!

Működik a támadófal

A Kansas City minden alapozó statisztikában a liga élmezőnyébe tartozik, EPA/drive-mutatóban ligaelső, meccsenként a második legtöbb pontot szerzi, míg a playek sikerességi rátájában a dobogó harmadik fokán áll. Az offense mindezt ráadásul rendkívül kiegyensúlyozottan éri el, hiszen a passzjátéka EPA-ja az NFL legjobbja, míg futójátékban a hetedik helyet áll.

Ebben a teljesítményben Reid és Mahomes zsenialitása mellett a támadófal is kulcsszerepet játszik. Hol van már az a fal, amelyiket apró cafatokra szedett a Tampa Bay a két szezonnal ezelőtti Super Bowlon? Ezúttal a Buccaneers front sevenjével azt csináltak, amit csak akartak. Folyamatosan képesek voltak felérni a második szintre és hatalmas lyukakat nyitottak a futóknak. Ehhez nyilvánvalóan a futók is hozzátették a magukét, mind Clyde Edwards-Helaire, mind az újonc Isaiah Pacheco tudott extra yardokat termelni. Előbbi például az NFL Next Gen Stats szerint 20 yarddal szerzett többet a blokkolás alapján várhatónál.

Van Vea vagy nincs Vea?

A futójáték ilyen kiemelkedő működéséhez kellett egy pofonegyszerű, ám annál fontosabb taktikai húzás. A Chiefs meglepően sokat, 17 snapet játszott 13-as felállásban – az első számjegy a pályán lévő running backek, míg a második számjegy a tight endek számát jelöli, azaz ebben az esetben egy futó, három tight end és egy darab elkapó van a pályán.

Ilyen esetekben a Kansas City a játékválasztásnál mindössze egyetlen körülményt vett figyelembe: pályán van-e Vita Vea.

Vea futás ellen egy igazi szörnyeteg, így nem csoda, hogy az ő jelenléte nagy szerepet játszott a Chiefs játékválasztásaiban, de ilyen mértékben korábban még nem nagyon fókuszáltak rá. Ezúttal viszont a KC úgy döntött, hogy amikor Vea pihen, 13-as formációból futnak, amikor pályán van, akkor passzolnak. Ez borzasztó kellemetlen helyzetbe hozta a Bucsot, hiszen a három tight endre muszáj volt reagálni nehezebb védelmi felállásokkal, de ez hátrányt jelentett a passzjátékok során, és az egész meccsen képtelen volt megfelelő választ találni erre a fegyverre.

Összegzés

A statisztikák – legyenek azok a box score-ban megtalálható számok, vagy haladó adatok – és a szemteszt egyarán meggyőző képet festenek a Chiefs támadósoráról. Nem feltétlenül ugyanaz, mint amit az elmúlt években megszoktunk, de kétségtelenül hatékony és látványos. Hill hiánya nem a játék minőségében, hanem annak stílusában jelenik meg: sokkal nagyobb szerepet kap a futójáték és Travis Kelce (bár ő nyilvánvalóan eddig sem volt elhanyagolva), Reidnek pedig kicsit több kreativitásra van szüksége a rendszer megfelelő működtetéséhez.

Ez azonban nagyon jól áll mind neki, mind a csapatnak, és világosan látszik, hogy egyelőre Mahomes is élvezi ezt az új helyzetet, ami elég biztató az idei szezonra és a jövőre nézve. Reid pedig ebben a helyzetben ismét bizonyíthatta, hogy egy hozzá hasonló koponyának nincs szüksége 20 milliós sztárelkapóra, hogy látványos és ami még fontosabb, veszélyes támadójátékot rakjon össze, sőt, a korábbi évekhez képest akár előre is lépjen az offense.

Kiemelt fotó: The Boston Globe