A kapott gól tönkrevágta a dánok játékát, majd kiderült, hogy a B-tervük működésképtelen

Mindkét csapatból hiányzott egy-egy alapember eltiltás miatt, a németektől a védelem közepéről Jonathan Tah, míg a dánoktól a középpályáról az angolok ellen bombagólt szerző Morten Hjulmand. A dánoknál adódhatott volna a lehetőség, hogy Kasper Hjulmand szövetségi kapitány visszavonja a dupla hatos szerepkörbe Christian Eriksent, aki ezáltal mélységből irányíthatott volna, amiben a legjobb, ám nem ezt választotta a dán kapitány. Eriksen most is bal oldali tízes volt és várta a felpasszolt labdákat az első vonalban, amiben korántsem a legjobb számára. Egy jó kilépése volt, amiből helyzet lett, de egyébként elképesztően pazarlóan játszott, csupán 64%-os pontossággal passzolt és a 10 méternél rövidebb átadásai csak 78%-ban sikerültek. Meglátásom szerint, ha Thomas Delaney helyén kezd Eriksen és Jonas Wind lett volna a tízes, aki felveheti a labdát a német védelmi vonalak között, akkor hatékonyabb dán támadójátékot láthattunk volna. Ha pedig mindenáron egy klasszikus hatossal pótolná a névrokonát Hjulmand, akkor Christian Norgaardot lett volna érdemes nevezni a kezdőbe, aki a Premier League-ben a DAV (defensive action value) mutató alapján a legjobb védekező játékos volt, márpedig a németek ellen számítani lehetett arra, hogy a hatosoknak több védekezési feladatuk lesz a megszokottnál. A taktikai hadrenden nem változtatott Hjulmand.

Julian Nagelsmann a már említett belső hátvéd poszton (Tah helyett Nico Schlotterbeck kezdett) kívül két helyen módosított az eddigi alapkezdőjén: Florian Wirtz helyére Leroy Sané került be, míg balhátvéd poszton a csoportkörben cserekén szóhoz jutó David Raum játszott Maximilian Mittelstädt helyén, de a szerepkör hasonló volt, amit betöltött. Sané mellett a cselezőkészsége szólhatott, egy az egyben jobb, mint Wirtz, a Leverkusen játékosa viszont összjátékban, döntéshozatali képességben messze felülmúlja hét évvel idősebb posztriválisát, most azonban a Bayern szélsője kapott bizalmat.

A kezdeti német fölény után a dánok vették át az irányítást

Az első negyedórában nyomasztó volt a német fölény, a hazaiak a kapujuk elé szegezték a dánokat, 16 perc után már hat kapura lövési kísérletnél tartottak – főként rögzített szituációk után voltak veszélyesek. Toni Kroos négy helyzetet alakított ki negyedóra alatt. A németek vezére egészen káprázatos teljesítményt nyújtott a csoportkörben és a dánok védekezésének arra kellett épülni, hogy őt ki tudják kapcsolni a játékból, hiszen az egész Eb-mezőnyben messze a legtöbb progresszív passza és támadóharmadba juttatott labdája neki van, közel kétszer annyi, mint a mögötte következőknek.

A németek az Eb-n megszokott 3–1–5–1-es felállásban építkeztek ezúttal is, most is Kroos húzódott vissza a két középhátvéd mellé mélységből irányítani és ezúttal is a legtöbb jó passzal (91), legtöbb kulcspasszal (4) és támadóharmadba juttatott passzal (10) zárt.

A skótokhoz és a magyarokhoz hasonlóan a dánok is 5–2–3-as felállásban védekeztek.

A magyar csapattal ellentétben a dánok nem próbálták meg kivenni a játékból a támadások során egyedüli hatost játszó Robert Andrichot, hanem amikor a félpályához értek a németek, akkor Eriksen támadta Antonio Rüdigert, Rasmus Höjlund Schlotterbecket, Skov Larsen pedig Kroost. Raum többször lépett visszább, segíteni a védőket az építkezésben a bal oldalon, mint amennyiszer Mittelstädt tette eddig, látszott, hogy Kroos többször mutatta neki, hogy lépjen befelé a szélről és ne legyen annyira magasan. Erre azért is volt szükség, mert az első félidő közepétől kiegyenlítődött a játék, sőt egyre inkább a dánok vették át a játék irányítását. Andrichot hagyták szabadon, mondván ő sokat nem árthat, sem felpasszolt labdákkal, sem pedig labdavezetéssel, cselekkel. Ezáltal az utolsó vonalban létszámfölényben védekezhettek a dánok, Joachim Andersen, Jannik Vestergaard és Andreas Christensen hárman őrizték a két felváltva visszalépő és védelem mögé induló Ilkay Gündogant és Kai Havertzet. A szárnyvédők a két német szélső védőt figyelték, míg a két dán hatos a két német cselgépet, Jamal Musialát és Leroy Sanét, ha utóbbi kihúzódott a szélre és cserélt Joshua Kimmichhel, akkor le tudták követni Delaney-ék a váltást. A dán védekezési és emberelosztási struktúránál is talán fontosabb volt, hogy középmagasan húzták meg a védelmi vonalaikat: a támadók a félpályánál, a középpályások a védekező harmaduk határán, a védők pedig a tizenhatosuk előterében helyezkedtek, ezáltal nem volt mögöttük nagy terület és egymáshoz is közel voltak a sorok.

A dánok negyedóra utáni ébredésének az oka az volt, hogy elkezdték kihozni a labdát egy jól megszervezett építkezési rendszer segítségével.

Joakim Maehle, a bal oldali szárnyvédő azonnal felment előre, amolyan negyedik, bal oldali támadónak, Eriksen helyezkedett a bal oldali félterületben, Höjlund a jobb oldaliban, Skov Olsen pedig a jobb oldalon. Alexander Bah, a jobb oldali szárnyvédő maradt hátul a három belső védővel, míg Christensen kihúzódott a balhátvéd posztra a labdakihozataloknál, a két hatos maradt a helyén és így rajzolódott ki a 4–2–4-es formáció, ami egy jó ötlet olyan csapat ellen, amely agresszíven letámad.

A németek 7,1-es PPDA mutatót hoztak a csoportkörben, amivel a portugálok és az osztrákok mellett a legintenzívebben presszingelő együttes voltak. A dánoknak így hátul 4+2 emberük van arra, hogy kihozzák a labdát.

A hat játékos közül Andersennek és Pierre-Emile Höjbjergnek volt a feladata, hogy hosszan felpasszolja a támadósorba a labdákat, ami mindkettejüknek az erőssége, a többieknek csak a biztos passzokat kellett kiosztani lehetőleg a legközelebb lévő társhoz. Ez a stratégia egészen az 53. percig remekül működött a dánok részéről, a két csapat játékosai közti minőségi differencia nem látszott, a közel félórás, a vihar miatt elrendelt kényszerszünet sem változtatott a játék képén az első félidő hajrájában.

Andersen tragédiája

A dán dráma a 48. és az 53. perc között játszódott le. Andersen egy pontrúgás után a hálóba talált, ám mivel a neki a gólpasszt adó Delaney lesen volt, ezért a VAR elvette a találatot. Egy perc múlva a másik oldalon éppen Andersen kezére pattant a labda és bár nem volt szándéka beleütni Raum beadásába, de nem volt leszorítva a testéhez a keze, ezért – a visszajátszások alapján – befújta a büntetőt a játékvezető. A tizenegyest Havertz belőtte, 1–0 a németeknek, és innentől minden megváltozott.





A dánok az 54. perctől már nem a saját térfelükön védekeztek, hanem magasan letámadtak egy az egyben minden német játékost, a védelmi vonalukat a félpálya közelében húzták meg. Ez pedig „öngyilkosság” volt a német válogatottal szemben a részükről. Eleve ezt a fegyvert egyszer sem húzták még elő, tehát élesben nem gyakorolták be. Ennél is nagyobb probléma, hogy ezekkel a védőkkel ezt nem lehet játszani. Vestergaard és Andersen is abban jó, hogy a tizenhatoson belül fejelgeti ki a labdákat, megvívja a párharcokat, abban viszont elképesztően gyengék, hogy a mögöttük lévő 40 méteres üres területre beívelt labdákra versenyt fussanak a csatárokkal. További gond, hogy Kasper Schmeichel egy klasszikus vonalkapus, aki nem jön ki az indításokra. Ha Manuel Neuer a dán kapuban állt volna, vagy Emiliano Martíneznek hívnák a dánok kapusát, akkor lassabb védőkkel is meg lehetett volna ezt próbálni, de így halva született ötlet volt. Kroosék ezt azonnal felismerték, és az 55. perctől folyamatosan tették be a hosszú labdákat Vestergaard és főként Andersen mögé – véletlenül sem a gyors Christensen irányában próbálkoztak –, amiből Musiala és Havertz sorra alakította ki a ziccereket. Ezek közül egy akció zárult góllal, amit Musiala szerzett. Azt hozzá kell tenni, hogy lesre állítani azért többször is sikerült a németeket, de amikor nem, akkor ajtó-ablak helyzetek alakultak ki, mert a dán védőket rendre lefutották, ráadásul Christensen érthetetlen lecserélése után már a dánok bal oldala is átjáróház lett. A dánok a labdakihozatalokban is váltottak a 4–2–4-ről 3–2–5-re, kevesebb ember volt hátul, mert Bah-t is felküldte Hjulmand. Erre Nagelsmann úgy felelt, hogy Andrich helyére behozta Emre Cant, Gündogan helyett Niclas Füllkrugot és átállt védekezésben 5–3–2-re, hogy ne legyen dán létszámfölény a német kapu közelében.

A dánok egyenlő állásig remekül játszottak, ám kiderült, hogy hátrányban fogatlan oroszlánok csupán és nincs igazán meg a megfelelő játékosanyaguk a proaktív futballhoz

Kiemelt fotó: CNN