A káprázattól a borzalomig: a történelmi argentin–holland párbaj

A káprázattól a borzalomig: a történelmi argentin–holland párbaj

2022. dec. 8.

Az argentin–holland párharc nagyjából lefedi mindazt, amit labdarúgásnak hívunk, hiszen a csatáikon volt már minden: kiütés, kiállítás, káprázat, köténygól, nagy szóló, borzalmas 0-0, hosszabbítás, tizenegyesek. Továbbá csoportmeccs, negyeddöntő, elődöntő és döntő is világbajnokságon.


1974-ben talán már éppen magára talált volna hosszú álmodozásából Argentína válogatottja, amikor az NSZK-ban rendezett világbajnokság második csoportkörének elején csúnyán megbotlott Hollandiában. A hollandok totális futballja akkor élte fénykorát Johan Cruyff félelmetes formájával, amely a meccs alaphangját és záró akkordját is megadta. Két egészen különböző találata a sokoldalúságából is megmutat valamit.



1978-ban, az Oranje ezüstös aranykorának végén a vb-döntőben – az 1974-es tornához hasonlóan – megint a házigazda ellen kellett volna győzni, amelyet ezúttal Argentínának hívtak. A politikai diktatúra alatt természetesen önmaguknak rendezték a vendéglátók a világbajnokságot, azonban a

 trófeától csupán néhány centi választotta el Hollandiát a rendes játékidő végén, Rob Rensenbrink kapufájánál. 



Soha nem tudjuk meg, hogyan alakulnak az események, ha Cruyff nem vonul vissza a válogatottságtól 30 évesen. De a képsorok alapján azt is elmondhatjuk, Mario Kempes és az argentinok is nagyon tudtak futballozni, ha – a közmegegyezés szerint – nem is ők alkották a világ legerősebb csapatát. Az aranyérem sorsát a hosszabbításban tették egyértelművé.



Nehéz évek vártak Hollandiára, amely a nyolcvanas évek mindkét világbajnokságáról lemaradt, hogy aztán az 1988-as Eb-diadallal induljon egy másik sikerkorszak. Örömmel megnéztük volna az akkori világbajnok meccsét az akkori Európa-bajnokkal egy újabb nagy tétnél, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a Diego Maradona vezette Argentína a Ruud Gullit, Marco van Basten fémjelezte Hollandiával méri össze erejét, ám e három géniusz elsősorban az olasz élvonalban futott össze, a Napoli és az AC Milan színeiben.


A hollandoknak egy újabb nagy generáció beérésig, 1998-ig kellett várni, hogy visszavágjanak 1978-ért, ez aztán annál emlékezetesebbre sikerült – mindenekelőtt Dennis Bergkamp máig emlegetett csodagóljának köszönhetően. 


Az akkori negyeddöntő mintha magába sűrített volna mindent az argentin–holland párbajok mágiájából: Patrick Kluivert találata a totális holland futballt idézte, Claudio López hihetetlen lélekjelenléttel egalizált, az argentinok emberelőnybe kerülve óriási esélyt kaptak a négy közé jutásra – de eljátszották. Ariel Ortegának talán járt volna a büntető, helyette Edwin van der Sar kiprovokálta ellenfele piros lapját, egy pillanat alatt fordult a kocka, majd jött az utolsó perc, mint 1978-ben. Megint egy holland ziccer, és Bergkamp, Bergamp, Bergkamp.



Amilyen örömfocit hozott az 1998-as negyeddöntő, olyan felháborító volt a 2014-es elődöntő. Két kockázatot nem vállaló csapat gól nélküli antifutballja, amelyből bőven elég a kétperces összefoglaló is, nem is fárasztanánk hosszabban kedves olvasóinkat.



Nyolc év telt el, ezúttal ismét a negyeddöntőben csatázik a két futballhatalom. A kapitány karszalag megint Lionel Messié itt, a szövetségi kapitány ismét Louis van Gaal ott. Argentína fanatizmusa a precíz holland gépezet ellen, ebből bármi lehet. Csak az ne legyen, mint legutóbb...


Kiemelt kép: apimagesblog.com

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.