A karakter felülírta a tudást – portré Véber Györgyről

A karakter felülírta a tudást – portré Véber Györgyről

2022. okt. 22.

Véber György különös figurája a magyar futballnak, tíz éve még az egyik legnagyobb edzői ígéretnek számított, két csapatot is feljuttatott az élvonalba, ráadásul helyenként stílusos, felismerhető játékot produkálva. Nyilatkozatai legalább olyan érdekesek voltak, mint a csapatai, ám a szókimondó, őszinte stílusa egyre inkább bárdolatlan, harsány alpáriságba csapott át. Legutóbb egy utánpótlás-mérkőzésen rögzítették, hogyan beszél játékosairól, ez pedig apropót kínált arra, hogy megvizsgáljuk, az egykor szépreményű szakember miként távolodott el a profi futballtól.


„Az újpesti piac hűtőházában egyesével akasztalak fel titeket” – amikor Véber letépte nyelvi koloncának láncait


A korábbi népszerű középpályás 2004-ben Mészöly Géza segítőjeként kezdte az edzői pályafutását, és úgy tűnt, a kettősük hosszú időre megoldást jelenthet a patinás lila-fehér csapat kispadján. A 2005-2006-os szezon végén ezüstéremmel zártak a csapattal, ami azóta is a legjobb eredmény a IV. kerületben, mégis lapátra kerültek. Véber 2007-ben egy másik nagy újpesti legendával, Urbán Flóriánnal egy televíziós szórakoztató műsor keretein belül átvette a Lúzer FC irányítását, majd Mosonmagyaróvár és Balatonlelle érintésével került Pápára, az akkor még NB II-es csapat kispadjára.


auto_alt2005-ben az Újpest másodedzőjeként Mészöly Géza (jobbra) munkáját segítette. Fotó: nb1.hu


Első országos hírű sikereit itt érte el, a kétes hírű Lombard Kft. szponzorációja mellett működő pápai csapat ugyanis 2009 tavaszán, tízpontos hátrányt ledolgozva feljutott az NB I-be. (A történeti hűség kedvéért tesszük hozzá, hogy a tavasszal a 15 mérkőzéséből Véberrel 14-et megnyerő Lombard ezüstérmes lett a Gyirmót mögött, de mivel a győri gárda nem kapott licencet, a Pápa került fel az élvonalba.) Persze ehhez kellettek a játékosok is, akkoriban a sárga-feketéket erősítette Szűcs Lajos, Bárányos Zsolt, Farkas Attila és Gyömbér Gábor is, valamint a 35 gólig jutó Alex José de Paula, Bali Péter csatárkettős. Ezzel együtt a feljutás szép eredmény volt, különösen az őszi botladozást követően, Véber pedig fiatal (ekkor volt 40 éves), ambiciózus edzőként megérkezett az élvonalba.


Az NB I-ben talán a legkisebb bázisú csapatként nehezen indult a szezon, három vereséggel rajtoltak, de ezt hat sorozatban aratott győzelem követte, ami után nem csak a klub, de az edző elismertsége is tovább nőtt. A kiscsapat ebben a remek szériában bevette Újpestet (3–0), Kispestet (3–1), valamint legyőzte a Vasas, Kecskemét, Győr, DVTK négyest is, így rövid idő alatt a dobogós helyeket kezdte ostromolni. Sokan, sok helyen méltatták Vébert, amiért a karakteres, a támadásokat előtérbe helyező futballt próbálta meghonosítani. Ugyanakkor nyilatkozatai miatt a média számára is érdekes figura volt, interjúi során látványosan kerülte az évtizedekig megszokott közhelyeket, sokszor érdekesebb volt, hogy mit mondott a mérkőzés után, mint maga a mérkőzés. A szimpatikus, újhullámos edző eszményképét jelentősen rombolta, hogy ebben az időszakban garázdaság miatt rendőrségi nyomozás indult ellene, miután egy helyi kávézóban jelentős anyagi kárt okozva őrjöngött.


A tavaszi szezon nem követte az őszi remeklést, de a bennmaradás így sem került veszélybe, a 11. helyen zárt a Veszprém megyei csapattal, ami az élvonalban újonc edzőként egyáltalán nem volt rossz eredmény.


auto_altEdzőként is ugyanolyan szenvedélyes maradt, mint játékosként. Fotó: index.hu


A magyar futballban szinte páratlan módon a következő szezont is végigdolgozhatta a csapattal, de nem tudta azt kimozdítani a középszerűségből (13. hely). Jól indult a következő szezon is, két győzelem, egy döntetlen és egy újabb győzelem után viszont a diósgyőri, 2–0-s vereséget újabb kettő eredménytelen meccs követte (DVSC, Pécs), és ezek után sem került ki a hullámzó szériából a Pápa.


2011 októberében a Kecskemét elleni idegenben elszenvedett 3–0-s vereség után – miután a csapat az előző 9 fordulóban mindössze öt pontot szerzett – az „egyesület vezetősége úgy döntött, hogy a csapatnak változásra van szüksége és ez a változás a vezetőedző személyében történik.” Véber tehát közel három év és 88 bajnoki (73 NB I-es, 15 NB II-es) mérkőzés után távozott az együttestől.


A szakember ekkoriban is gyakran hangoztatta, hogy az igazi vágya, hogy egy napon az Újpest kispadjára ülhessen le és ez a gondolat a szurkolók vágyaira is rímelt, akik szívesen látták volna korábbi középpályásukat a kispadon. 2012 tavaszán lett is volna realitása az újpesti visszatérésnek, de az végül meghiúsult, így Véber az NB II-es Mezőkövesd ajánlatát fogadta el. A borsodi együttest a 2012-2013-as idényben a Keleti-csoport bajnokaként élvonalbeli szerepléshez segítette, ez szintén növelte az ázsióját szakmai berkeken belül, ráadásul történelmi tett volt: a Mezőkövesd először szerepelhetett a legmagasabb osztályban. Véber ekkor még mindössze 43 éves volt, de már két csapatot feljuttatott az NB I-be, ráadásul az egyikkel bajnoki címet nyert.


Az élvonal aztán magasabb, ekkor még megugorhatatlan szintet jelentett a Véber-csapatnak, a bennmaradás nem sikerült, a szezon hajrájában pedig már nem ő irányított. Ha az egyetemes szurkolói emlékezet ebből az időszakból nem tud mérkőzést felidézni, az nem csoda, ugyanakkor az ide kattintva elérhető, őszinte, ám néha trágár nyilatkozatra a legtöbben jól emlékezhetnek.


auto_altVéber György roppant népszerű volt Mezőkövesden. Fotó: nemzetisport.hu


Nem sokkal később, még ezen a nyáron, tehát 2014 júniusában az akkor még Matyi Dezső vezette Pécs hívta kispadjára, a tréner pedig elfogadta a felkérést. Itt tizenhárom bajnoki mérkőzés jutott neki, ezeken épp ugyanennyi pontot szerzett, de egy, az országos sajtót gyorsan bejáró emlékezetes kommentárra itt is futotta, pedig októberben felmondtak neki. 2014. október 25-én egy Lombard Pápa elleni hazai 1–2-vel búcsúzott. Nem csak Pécstől, de nagy valószínűséggel az élvonaltól is.


Ezt követően az alsóbb osztályú Somos SE és Rákosmente KSK csapatainál dolgozott, sőt megfordult a Pest megyei I. osztályban szereplő Nagykőrösi Kinizsinél is, és úgy tűnt, a nagy kihívások már nem rá várnak, a nagycsapatok már nem benne gondolkodnak. Innen emelte fel az NB II-es Nyíregyháza, amely az NB III-as feljutást követően az élvonalba vágyott Mátyus Jánossal, ám októberben csak a nyolcadik helyen állt, ezért az élvonalba jutásban szakértő Vébert ültette le a kispadjára. Ez a döntés végül finoman szólva sem váltotta be az elképzeléseket, a csapat közelebb sodródott a kieső zónához, mint a feljutó helyekhez, hősünktől pedig tizenhét mérkőzés után (5 győzelem, 3 döntetlen, 9 vereség) elköszöntek.


Hiába azóta a megannyi edzőváltás az első- és másodosztályban, Véber Györgyre többé nem gondoltak a magyar klubvezetők, holott egy évtizede még keresett szakember volt. A két feljutására jut két viszonylag gyors bukás, elvégre Pécsett és Nyíregyházán sem szállította a kívánt eredményeket, de más edzők valamiért hasonló, vagy rosszabb szaldó mellett is megkapták az esélyt a bizonyításra. Dolgozott még a Pest megyei II. osztályú Törtelnél, valamint a Fővárosi Vízműveknél, hogy aztán 2020 óta az Újpest utánpótlásában kapjon szerepet.


Szakmailag bizonyára nem kevésbé felkészült, mint más, jobban „forgó” edzők, hiszen vannak érdemei és eredményei a kispadon is. Emberileg azonban mindig is kockázatot jelentett a személye. Folyamatosan voltak körülötte ügyek, balhék, már játékosként is, de edzőként minden cselekedetének más a fénytörése. A példamutatás, a pedagógiai alkalmasság hiánya minimum felróható egy olyan ember számára, aki obszcén módon, rendszeresen megalázóan beszél a futballistáiról, futballistáival.


Afelől pedig ne legyen kétségünk, hogy mindaz, amiről video- és hanganyagunk van az internet segítségével, az csak a jéghegy csúcsa. Ha egy edző így beszél a mérkőzéseken a játékosaival, ahogyan azt ő tette a közelmúltban az Újpest U19-es csapatának MTK elleni mérkőzésén, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az edzéseken sem fogja vissza magát. Meglett emberek között sem elfogadható ez a viselkedés, de itt még gyerekekről, sok esetben maximum jogi értelemben vett felnőttekről van szó, akik meglehetősen törékenyek, sebezhetőek. A trauma, amit elszenvedhetnek az ilyen korholás hatására, még bőven alakíthatja a személyiségüket és persze nem a megfelelő irányba, de az sem tesz jót, hogy a futballtól, amit nyilván nagyon szeretnek, ilyen pofonokat kapnak.


Véber György persze egy olyan korszakban volt futballista, amelyben szájjal sokkal jobban játszották ezt a játékot, mint lábbal, ahol a legjobb nem a legfelkészültebb, hanem a leghangosabb volt és a legnagyobb spílerek nem csak a pályán, hanem a meccs után, az éjszakai életben is emlékezetesen teljesítettek, de ez nem az ő hibája.


Ezt tanulta, ebben szocializálódott, ezek voltak a minták. Az 1990-es évek szemétdombján ő és néhány harsány társa kiskirályként kapirgált, miközben a nemzetközi futball felfoghatatlan sebességgel ment el mellettük, mellettünk. Azonban az, hogy nem ismerte és nem ismeri fel, hogy a világ (és benne a labdarúgás) végérvényesen megváltozott és másfajta jellembeli kvalitásokat kíván, számon kérhető rajta.


Klubja pénzbüntetést szabott ki a trénerre, az MLSZ még vizsgálódik, de a profi csapatok már évekkel ezelőtt meghozták a döntésüket és nem kérnek az edző szolgálataiból. Valószínűleg nem véletlenül.


(Aki mélyebben szeretné megismerni Véber Györgyöt, a Sport24 – előfizetés után megtekinthető – vele készült videós portréját is ajánljuk a figyelmébe.)


Kiemelt kép: sport1tv.hu

Szerző

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

✟ Hubai Gábor

Az első futballemléke az 1998-as világbajnokság. Talán ezért lett később a francia futball és az Arsenal rajongója. A catenaccio-tól a gegenpressing-ig minden elkápráztatja. Mindegy, hogy női U17-es, vagy argentin harmadosztályú férfimeccset néz, az első dolga megfigyelni, kik viselik a 10-es mezt. Néha még a Dunaferr 2000-es bajnokcsapatával álmodik.