A karthágói oszlop, aki stabilitást adhat a tunéziai védelemnek

Az D csoportban az előzetes várakozásokat szeretné felborítani Tunézia, amely papíron a két európai rivális Franciaország és Dánia mögött van az erősorrendben, és talán közelebb Ausztráliához, mint a másik két riválisához. Ennek ellenére a hatodik vb-szereplése alkalmával meglepetésre készülő afrikai válogatott biztos védekezéssel szeretne továbbjutni a csoportkörből, amiben Talbira nagyon komoly feladat vár.

Montassar Omar Talbi 1998. május 26-án született Párizsban, valamivel több mint két évvel azt követően, hogy a szülei a szebb élet reményében elhagyták Tunéziát. Ötévesen csatlakozott a Paris FC gyerekcsapatához, majd három év után az FC Les Lilas utánpótlásában folytatta a focit. 2010 tavaszán többször is megkörnyékezte őt a Paris Saint-Germain, de közben a család rákényszerült a hazaköltözésre, így a 12 éves fiú elhagyta Franciaországot, s Tunéziában az ES Tunis fiataljai közt pallérozódott tovább.

„Tuniszban 17 évesen lett volna lehetőségem bekerülni a felnőttcsapatba. Egy teljes edzőtábort tölthettem a kerettel, nagyon nagy benyomást tett rám ez az időszak. A stáb a profik között akart szerepeltetni, de a szüleim megmondták, hogy az iskolát nem hagyhatom abba a foci kedvéért. Nem tudtam volna a délelőtti edzéseken részt venni, így végül maradtam az utánpótláscsapatban még egy évet. A családom mindig is mögöttem állt a futballban, de volt egy szabály: a tanulás az első.”

Miután leérettségizett, már szabad volt az út a felnőttek közé, ahol azonnal meg is mutatta a tudását a rájátszás során, majd az afrikai Bajnokok Ligájában is. A legjobbakkal való játék és az ottani helytállás magával hozta az európai megfigyelők érdeklődését. 2018 nyarán Törökországba igazolt, a Caykur Rizespor ajánlatát választotta. Az ügynöke több ott szereplő marokkói játékossal is dolgozott, így Talbi tőlük is pozitív visszajelzést kapott a körülményekről és a lehetőségekről. Az első idényében még nem tudta kivívni a helyét a csapatban, amihez két sérülés is hozzájárult, de a következő két szezonban már alapember volt.

A hároméves kontraktusa lejárta előtt, 2021 januárjában előszerződést írt alá a Benevento Calciónál, csakhogy arról szólt a megállapodás, hogy az élvonalban fog szerepelni a csapat, ám a campaniaiak közben kiestek. A nyáron a felkészülést ugyan elkezdte Olaszországban, de közben már kereste az új állomáshelyét, mert nem kívánt a másodosztályban játszani. Végül Oroszországban találta meg a folytatás lehetőségét, a Rubin Kazanynál négy évre írt alá. Az egyetlen szezon, amit az RPL-ben töltött, nem sikerült kiemelkedően csapatszinten, hiszen a piros-zöldek kiestek az idény végén, de Talbi védekezése az adatok alapján biztató volt, jó statisztikái végül kiutat jelentettek számára. Idén nyáron az FC Lorient csapott le rá, ahol már pár hónap alatt bizonyította, hogy képes magas szinten is kiemelkedőt nyújtani.

„Amikor beszéltem Loi Féryvel, az FC Lorient sportigazgatójával, akkor már az elején tudatta velem, hogy ez egy ugródeszka lehet számomra. Nem köntörfalazott, nyílt volt és őszinte, s már akkor tudtam, hogy ez a tökéletes projekt számomra. Az edző, Régis le Bris úgy fogalmazott, hogy egy domináns középső védőt akartak igazolni, szóval ezt várja el tőlem. Bizonyítani akarom, hogy megállom a helyem ebben a bajnokságban. Remélem, a következő meccseken és a következő hónapokban megmutathatom, hogy képes vagyok a legjobbakkal is felvenni a versenyt.”

Először 2018-ban a törökországi légiós időszaka alatt kapott meghívót a tunéziai U21-es válogatottba, majd ezt követően feledésbe merült a neve. 2020 szeptemberében került képbe a felnőtteknél, de a debütálására egészen következő év márciusáig kellett várni, egy már tét nélküli selejtezőig. Innentől aztán egyre több szerepet kapott, az év végi Arab-kupának a végjátékán már ő volt a védelem egyik biztos pontja, majd az Afrika-kupán is, amíg a koronavírus miatt ki nem dőlt a kulcsfontosságú negyeddöntő előtt.

Talbi erős, fizikális védő, aki előszeretettel épít arra, hogy párharcok útján érje el a célját. Mind a földön, mind a levegőben nagyon hatékony az egy az egy elleni küzdelmekben. Taktikailag érett játékos, aki képes vezérként irányítani a hátsó alakzat teendőit, legyen az egy kilépő társ miatti helyezkedés vagy egy-egy szükséges szabálytalanság, amivel el tudja kerülni a nagyobb veszélyt. A passzjátéka nagyon magabiztos, bár ez annak is köszönhető, hogy relatíve kevés kockázatot vállal fel, viszont azzal, hogy jobb lábasként játszik a bal oldali belsővédő posztján, ez annyira nem is meglepő. Cserébe viszont a pontrúgások során hátul ő az úr, aki mellett fejelni is igencsak nagy dolognak számít, az ellenfél kapuja előtt viszont igazi veszélyt jelent, amit már bizonyított is pár alkalommal.

Tunézia a biztos védekezésre és az átmenetekre építő játékával biztosan nem lesz a leglátványosabb mérkőzések szereplője, de az észak-afrikai csapatnak nem is a szórakoztatás a célja, hanem a pontszerzés Dánia és Franciaország ellen, valamint Ausztrália legyőzése. A csoport igencsak nehéznek tűnik, de az mindenképp az afrikaiak mellett szól, hogy a riválisokkal szemben az éghajlati körülményekhez biztosan könnyebben alkalmazkodnak.

Kiemelt fotó: Marc Atkins/Getty Images