A Kecskemét nem csak motiváltabb volt, hanem jobban is futballozott, és legyőzte a Ferencvárost
Az OTP Bank Liga küzdelmeinek végéhez közeledve rendezték a Kecskemét–Ferencváros összecsapást, amely néhány héttel korábban még jelentős téttel bíró mérkőzésnek ígérkezett, de időközben a Fradi biztosította a 34. bajnoki címét, így a magyar-bajnokság „döntője” elmaradt. Ennek ellenére egy nyílt és feszült találkozót láthattunk, amely számos tanulságot hordozott magában.
Rögtön a meccs elején a KTE rendkívül agresszív, egy az egy elleni letámadással szögezte a kapuja elé a Ferencvárost. Nem először fordul elő, hogy a hasonló struktúrában letámadó ellenfelekkel szemben a fővárosi alakulat képtelen megtartani a labdát.
A Bognár György vezette Paks letámadási filozófiája is hasonló volt (például az előző fordulóban a Debrecen ellen), de az Újpest is elővette ezt a presszing sémát a derbi második félidejében. A Fradinak akkor is, most is gondot okozott felépíteni a támadásait. A szombati mérkőzésen a 10. perc környékén a kecskeméti letámadás intenzitása csökkent, és részben át is alakult.
Ez korábban már az Újpest ellen is megfigyelhető volt, hogy hiába támad le rendezetlenül az ellenfél, a zöld-fehérek nem találják meg a szabad emberüket, ezáltal elveszítik a labdát.
A fenti ábrán látható, hogy Bogdán Ádám kirúgáshoz készülődik, a ferencvárosi mezőnyjátékosok pedig felkészülnek a labda laposan történő kihozásához. A Kecskemét öt emberrel (a kép bal oldalán nem látszik, de Banó-Szabó Bence is magasan támadja Botka Endrét) a Ferencváros védekező harmadában próbálja meggátolni a Fradi előre jutását. A széleket Banó-Szabó és Nagy Krisztián zárja le, középen viszont egy öt a három elleni szituáció alakul ki, mivel Vágó Levente nem lép fel Gojakra. Ez lehetőséget kínál a fővárosi gárdának, hogy sikeresen felépítse a támadását. Ennek ellenére a Fradi nem használja ki a létszámfölényét. Bogdán Ádám Myenty Abenát választja, aki nem tartozik a leginkább nyomástűrő belső védők közé, és bár Botka és Bogdán is alternatívát kínál neki, a suriname-i védő Horváth Krisztofer letámadásának hatására előre rúgja a labdát. Több szempontból is gondot okoz, hogy a Fradi labdakihozatala nem kellőképpen szervezett.
- A Ferencváros alapelképzelése, hogy rövid passzokkal juttassa előre a labdát. Ha ez nem történik meg, ívelésekre kényszerülnek, ami nem áll messze tőlük, de a Fradinak a keretében egyetlen olyan „target man” sem szerepel, aki meg tudná tartani és le tudná készíteni a felívelt labdákat, ezért általában elveszítik a játékszert.
- Gyakran csúszik hiba a labdakihozatalokba, emiatt az ellenfél kedvezőbb pozícióból kezdheti meg a támadásait.
- Az FTC nem tudja kontrollálni a mérkőzéseket, ezért a vetélytársaknak több helyzetet engedélyeznek, mint amennyi optimális lenne. A KTE is számtalan esetben próbálkozhatott beadásokkal, felívelésekkel, szabadrúgásokkal és szögletekkel, amelyek potenciális gólhelyzetet eredményeztek – és két ilyen szituációból szereztek gólt is.
A jelenlegi kiírásban ez már a Shamrock Rovers elleni Európa-liga play-off párharc során is megfigyelhető volt, a Qarabag, a Crvena zvezda és a Leverkusen elleni mérkőzéseken pedig jelentős gondok is adódtak az FTC-nek ebből a korlátjából.
A Kecskemét nem csak a letámadásának köszönhetően tudott a Fradi fölé kerekedni, hanem az ellenfél térfelén mutatott kombinatív játéka is elősegítette azt, hogy a fölénye helyzetekben is megmutatkozzon.
A fenti képen egy három a három elleni szituáció látható, ahol a Kecskemét két legtechnikásabb játékosa, Banó-Szabó Bence és Horváth Krisztofer próbál meg Zeke Márióval kombinálni. A KTE az egész mérkőzésen törekedett az ilyen szituációk kialakítására, hogy ezekből minőségi beadásokat vagy lövéseket dolgozhasson ki. Szabó István erre a mérkőzésre megváltoztatta Banó-Szabó pozícióját. Ahelyett, hogy a Horváth Krisztoferrel ellentétes szélen helyezte volna el tízesként, visszavonta nyolcas szerepkörbe és Horváth-hoz közel helyezte el annak érdekében, hogy egymással minél többször tudjanak kombinálni. Az ő páros kapcsolatuk nem csak az ilyen szituációkban volt fontos, hanem a Tóth Barnára felívelt labdák megjátszásánál is rendkívül hasznos volt, ahogyan ők a kis játékokat kialakították.
A Ferencváros futballistái az előző játékhelyzethez hasonlóan itt is távol helyezkednek a kecskeméti riválisaiktól, ami elősegíti, hogy a lila-fehérek háromemberes kooperációja sikerrel végződjön. (Az előző szituáció lövéssel zárult, ezt pedig egy szöglet követte.)
A Kecskemét a kilencven perc során egyáltalán nem forszírozta a lapos labdakihozatalokat, a legtöbb esetben Tóth Barnát próbálták magas labdákkal megjátszani, ám amikor a középpályán lehetőségük nyílt labdát birtokolni, akkor nem direkten játszottak a centerükre, hanem igyekeztek a labdát a földön tartva támadni.
Szalai Gábor a Kecskemét legjobban passzoló belső védője a visszalépő Horváth Krisztofert találja meg egy pontos felpasszal, amivel azonnal át tudták játszani a Fradi első vonalát.
Belényesi Csaba egy hosszú felpasszal játszotta át a Ferencváros komplett középpályáját, Nikitscher Tamás pedig előbb megtartotta a labdát, majd lefordult Mats Knoesterről, és csak Anderson Esiti tudta szabálytalanul megállítani őt a kaputól 20 méterre.
Ezutóbbin pedig azt is bizonyította, hogy a meccset végig kontroll alatt tartva is képes megverni a regnáló bajnokot. Ez úgy is bravúros teljesítmény, hogy a Fradi számára már nem volt tétje ennek az összecsapásnak.
Kiemelt fotó: kecskemetite.hu
Szerző
