A kecskeméti futballevolúció – három szakaszban

Az élvonal kiírását friss feljutóként kezdő Kecskeméti TE idényét három különböző periódusra lehet bontani. Az első szakasz a 10. fordulóban megrendezett Újpest elleni meccsig (2022. október 7.) tart, ezen időszak legfőbb jellemzője a mély blokkban történő védekezés, amelyet a kezdetekben egy 5–3–2-es felállási formáció keretein belül hajtottak végre.

2. forduló: pillanatkép a Debrecen–Kecskemét bajnoki mérkőzésről – védekezés

A kecskeméti low block meglehetősen sikeres volt, az ellenfeleiknek többnyire csak alacsony minőségű helyzeteket engedtek, annak ellenére, hogy a vetélytársak sokszor kísérletezhettek (14,2 lövés/meccs). A védelem jól bírta a nyomást, és ennek jutalma a tíz mérkőzésen kapott hét gól lett. A támadásépítések legfőbb motívumai ebben az időszakban a hosszan előre ívelt labdák voltak, amellyel elsősorban a 198 centiméteres Tóth Barnát keresték. Gyakran volt megfigyelhető a 3–1–6-os alakzat, amelyben a középpálya szinte teljesen ki volt ürítve, egyedül Vágó Levente helyezkedett a védelem előtt.

Teljesen tudatosan alkalmazták a játéknak ezen elemét, igyekeztek létszámfölényt kialakítani az ellenfél védővonalában, és nagy hangsúlyt fektettek a „második labdák” begyűjtésére is. A centrális zónákban való túltöltés miatt labdavesztés esetén is gyorsan vissza tudtak támadni.

2. forduló: pillanatkép a Debrecen–Kecskemét bajnoki mérkőzésről – támadás

A kockázatkerülésről különféleképpen lehet gondolkozni. Pep Guardiola, a Manchester City és Roberto De Zerbi, a Brighton menedzsere a labdatartással szeretné megvalósítani a kontrollt. Az ő filozófiájukban a rövid, lapos átadások testesítik meg a kockázat minimalizálását, míg José Mourinho elképzelésében a mély védekezés és a direkt támadásépítés a legbiztonságosabb metódus.

Szabó István is a portugál trénerhez hasonlóan gondolkozhatott, ugyanis az interjúiból kiderül, hogy az első néhány fordulóban a biztonság és a stabilitás volt számára a legfontosabb. A játékosainak akklimatizálódniuk kellett az első osztályhoz, magabiztosságot és önbizalmat kellett szerezniük.

A második 10 meccsből álló periódus a 11. fordulóban a Kisvárda elleni hazai mérkőzésen vette kezdetét. Úgy érkeztek a kecskemétiek erre a találkozóra, hogy az azt megelőző két fordulóban a Ferencváros és az Újpest ellen felborult a pálya. A két találkozón mindösszesen 41 lövéssel kellett szembenézniük, amiből 17 kaput is talált, a labda átlagosan 42%-ban volt náluk, mégis 6 pontot szereztek 4 rúgott góllal, amely 4 kaput eltaláló lövésből született.

Azonban a szabolcsiak ellen már teljesen máshogy alakult a játék képe. Bár a Tóth Barnára való ívelések a fegyverarzenáljuk szerves részét képezték továbbra is, de kezdtek megjelenni elemek a pozíciós játékból is.

11. forduló: pillanatkép a Kecskemét–Kisvárda bajnoki mérkőzésről – Szuhodovszki Soma szerepe

Szuhodovszki Soma szerepe kiemelendő, akinek Szabó István a Debrecen elleni mérkőzésen jóval kisebb szerepet szánt a támadásépítésekben, a Kisvárda ellen viszont már visszavontan, Vágó Levente mellett, a duplaszűrőben szerepeltette. A kisvárdai presszing hiánya miatt könnyedén fel tudja venni a labdát, majd egy lapos diagonális átadással a visszamozgó Katona Bálintot játssza meg. Tehát a centerre való felívelés helyett a félterületben visszalépő kreatív irányító kapja meg a labdát.

11. forduló: pillanatkép a Kecskemét–Kisvárda bajnoki mérkőzésről – a jobb és a bal oldali belső védő használata

A Kecskemét másik látványos játékeleme a jobb és a bal oldali belső védők beépítése a támadásszövésbe. Ezek a játékosok az idény előrehaladtával egyre magasabban kezdtek el helyezkedni, és egyre bátrabban léptek be a támadásokba. A fenti képen látható akció folytatása, hogy Szalai Gábor megkapja a labdát és felcipeli egészen a kisvárdai térfél közepéig. Marco Rossihoz és a magyar válogatotthoz hasonlóan Szabó István együttesében is nagy szerepet kap a bal oldali belső védő, aki Szalai Attilához hasonlóan megbízható teljesítményt is nyújt a támadásépítésekben.

A kecskeméti szezon harmadik és egyben utolsó szakasza a második Ferencváros elleni mérkőzés után (vagy annak második félidejében) kezdődött. Minden kétséget kizárva kijelenthető, hogy ez a legsikeresebb periódus. A számok is nagyon jelentős változást mutatnak a szezon kezdetével összevetve még úgy is, hogy az utolsó fordulókban már tapasztalható volt némi visszaesés, amit Szabó István a fáradtság számlájára írt a zárófordulót követő nyilatkozatában.

A KTE labdabirtoklása közel 50%-ra emelkedett, meccsenként 12,5 lövéssel próbálkoztak és csak 8,4 lövést engedtek az ellenfeleiknek. Ezekhez képest az első 10 fordulóban 44,2%-os volt az átlagos labdabirtoklásuk, 7,3 lövéssel kísérleteztek, a riválisoknak viszont 14,2-t engedélyeztek.

A Kecskemét harmadik etapban produkált fejlődése alapvetően öt tényezőre vezethető vissza.

1. A vezetés megszerzése utáni low block már a múlté!

A szezon második időszakára is jellemző volt még, hogy előnyben a Kecskemét visszarendeződött mélyen a saját térfelére. Ez történt a Vasas ellen is a 12. fordulóban, amikor Cipf Dominik a 47. percben egy bődületes góllal korrigálta 2–1-re az állást. Onnantól a KTE visszahúzódott és a kontrajátékra támaszkodott. Valószínűleg ez leginkább a játékosok biztonságérzetén múlt, ugyanis a vezetőedző többször isemlítette, hogy nem kérte a csapatától a mélyblokk alkalmazását. Ehhez képest a 20. forduló után már elvétve sem használták a mély védekezést. Erre remek példa a Puskás Akadémia és a Zalaegerszeg ellen egyaránt 3–0-ra megnyert mérkőzés.

2. Letámadás

A második etapban még csak ritkán fedezhettük fel a Kecskemét meccsein a letámadást, de valószínűleg ez is az önbizalommal van összefüggésben, mivel az utóbbi mérkőzéseken már rendkívül bátran vetette be Szabó István az egyik legújabb fegyverét. Egy interjúban saját maga is beszámolt arról, hogy a Debrecen elleni összecsapásra már kimondottan intenzív presszinggel készültek.

24. forduló: pillanatkép a Debrecen–Kecskemét bajnoki mérkőzésről – a KTE letámadása, 1. rész

A Kecskemét a kezdő sípszótól kezdve elképesztően bátran és strukturáltan próbálta a debreceni labdakihozatalt az oldalvonal irányába terelni, ahol a magasan helyezkedő szárnyvédők segítségével próbáltak labdát szerezni. Külön kiemelendő, hogy a korábban mélyen helyezkedő belső védők milyen magasan helyezkednek annak reményében, hogy az ellenfél kapujához közel szerezhessenek labdát.

24. forduló: pillanatkép a Debrecen–Kecskemét bajnoki mérkőzésről – a KTE letámadása, 2. rész

Szalai Gábor a hazai kaputól 25 méterre szerez labdát, majd érkezik a tizenhatoson belülre. Néhány héttel később a Pancho Arénában is ezt a fajta agresszív letámadást láthattuk.

26. forduló: pillanatkép a Puskás Akadémia–Kecskemét bajnoki mérkőzésről – a KTE letámadása

3. Kevesebb ívelés, minőségibb labdabirtoklás

A Kecskemét támadójátéka a második és harmadik periódus között szerkezetileg nem változott. Támadásépítésben megőrizték a 3–2–5-ös formációt. Taktikailag sem lehet drasztikus változásokat fellelni, nagyjából ugyanazokat a rotációkat alkalmazzák. Ami különbség, hogy jóval bátrabbak lettek. A bal oldali belső védőt, Szalai Gábort kell ismételten kiemelni, aki az Interben szereplő Alessandro Bastonihoz hasonlóan támogatja az akciókat.

24. forduló: pillanatkép a Debrecen–Kecskemét bajnoki mérkőzésről – a KTE pozíciós játéka

A képen látható akció folytatásaként Szalai felpasszolja Hadaró Valentinnak a labdát (és tovább fut a tizenhatoson belülre), a szárnyvédő beadja, majd egy lövés után a Deslandes-on megpattanó labda a hálóban köt ki.

4. Új igazolások

A téli átigazolási időszak kiválóan sikerült. Horváth Krisztofer 5 gólt és 1 gólpasszt jegyzett lila-fehér szerelésben, azaz kevesebb, mint 93 percenként közreműködött egy-egy találatban. A mellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a KTE januárban megszerezte Nikitscher Tamást az NB II-es Pécsi MFC-től, aki egy plusz minőségi opciót jelentett a középpálya közepén. Letámadásban kifejezett hasznos, erőteljes, „fizikális” játékos, aki a labdával is feltalálja magát. A megszerzéséért egyértelműen dicséret illeti a kecskeméti stábot.

5. A játékosok egyéni fejlődése

Ez szintén olyan téma, amelyet Szabó István említett a legutóbbi interjújában. A játékosaiban lát fejlődési potenciált. Ez igaz a fizikális felkészültségükre is, de a játékukon látható, hogy taktikailag és mentálisan is képesek voltak jobbá válni.

Szerencsétől, túlteljesítéstől, szakmai munkától függetlenül lenyűgöző látni, hogy egy magyar csapat tíz hónap alatt eljut oda újoncként a legkisebb költségvetéssel, a legkisebb keretértékkel, minimális NB I-es rutinnal, jószerivel külföldi játékosok nélkül, hogy a mély védekezésre és ívelgetésre épülő játékból képes lesznek labdát birtokolni, magasan letámadni és néhány alkalommal az ellenfél tizenhatosán belül gurigázni.

Kiemelt kép: Kecskeméti TE facebook