A kisvárdai csoda és a megérdemelt ferencvárosi dupla

Amikor az őszt második helyen zárta a Kisvárda, sokan azt hihették, és hitték is, hogy egy félszezonos csodáról van szó a szabolcsiak életében, olyan szériáról, amikor nagyon kijött a lépés. Ehhez képest a Révész Attila által dirigált együttes átmentette jó formáját 2022-re is és egy végletekig kiélezett csatában a Puskás Akadémiával, megtartotta előkelő helyezését a bajnokság végéig, kvalifikálva magát a nemzetközi porondra.

A tavasz kicsit döcögősen indult, de az első öt mérkőzésen sikerült elkerülni a vereséget, igaz négyszer döntetlent játszottak a kisvárdaiak, majd a Ferencvárostól ugyan egy hajrágóllal kikaptak, de rögtön utána legyőzték a Gyirmótot. Sokáig emlékezetes meccsen 3-0-s vezetésről kaptak ki 5-3-ra Székesfehérváron, de hajrára kiegyenesedtek és az utolsó hat bajnokin négy győzelemmel és két döntetlennel zártak, így végül megszerezték a történelmi ezüstérmet.

Nagy gólvágója nem akadt, ellenben mindig volt három-négy olyan futballistája, akikben benne volt a veszély, nem csoda, hogy a 11 találattal záró Claudiu Bumba házi gólkirály tudott lenni. A védekezés megszervezése egyértelműen jól sikerült: 33 összecsapáson 34 kapott gól a második legkevesebb, többen is életük legjobb idényén vannak túl a hátsó alakzatban.

Arról, hogy ne csak meccsnapokon lehessen beszédtéma a Kisvárda, többnyire Révész maga gondoskodott, a kisvárdai foci diktatórikus ura különös nyilatkozatokkal is magára (illetve klubjára) irányította a figyelmet. Persze meg kell hagyni, sok igencsak kiváló döntést hozott az elmúlt időszakban, többek között beigazolódott, hogy az ötödik hellyel az előző évben már egy klubrekordot döntő Supka Attila menesztése is helyes lépésnek bizonyult, miként a játékosok kiválasztása is egy sor, minőségi futballista érkezésével párosult. Amit idén elért ő és a klub, az aligha felülmúlható, de kétségtelenül megérdemelt, bármennyire is megosztó a Kisvárda jelenlegi létezése a tradicionális futballfellegvárak iránt sóvárgó fanatikusok szemében.

Egy jellemző pillanat: gólt ünnepelhet a Várkerti Stadion közönsége (Forrás: origo.hu)

Az idény legjobbja: Claudiu Bumba. A korábban a román válogatottban is szereplő karmester az egész idény során remekül mozgatta a csapatát, 11 gólja mellett öt gólpasszt is adott, és azokon a meccseken is volt egy-két váratlan húzása, amikor nem ment neki annyira a játék. Télen úgy tűnt, hogy távozik, miután összeveszett Révésszel, de nem csak maradt, hanem elévülhetetlen érdemei voltak a történelmi szereplésben, sokszor valóban élmény volt nézni a játékát.

A csúcspont: Elképesztően nehéz egy olyan pillanatot megjelölni, amire mindig emlékezni fog szurkoló, játékos, újságíró a Kisvárda szezonjából. Az első fordulóban aratott FTC elleni idegenbeli győzelem egészen biztosan ilyen, de akkor még senki sem sejthette, hogy öt gólt rúgnak a ZTE-nek és az MTK-nak is, vagy hogy az utolsó fordulóban mekkora ünneplés lesz a 92. percben szerzett győztes gól után. A csapat egész idénye emlékezetes volt, negatív kilengések nélkül.

Claudiu Bumba (balra) és Jasmin Mesanovic remeklése ezüstéremig repítette a Kisvárdát (Forrás: digisport.ro)

A mélypont: A fentiek miatt nagyon nehéz rossz pillanatot is megjelölni, mert igaz, hogy volt egy Kisvárda–FTC 0-4, az a meccs is csak látszólag volt ennyire egyoldalú. A Fehérváron elszenvedett 5-3-as vereség viszont tényleg fájhatott, mert ott nagyon korán háromgólos előnybe kerültek a szabolcsiak, mégsem sikerült egy pontot szerezniük. Szerencsére a szezon végén nem hiányoztak az ott elhullajtott pontok.

Mi vár most a Kisvárda FC-re? Ez az, amit senki sem tud. Révész ugyanis hiába nagy formátumú vezető, bejelentette, hogy befejezi jelenleg munkáját a klubnál a hónap végén, viszont az átigazolásokba, a keret kialakításába még határozottan beleszól. Ez szülhet némi disszonanciát, elvégre azt sem tudni, ki lesz az utóda, sem a kispadon, sem a sportigazgatói szerepkörben, persze lehet, hogy ő már mindent előre kigondolt és az új időszak is a régi tervek mentén zajlik majd.

A védők közül a két nagyszerű, összhangra találó játékos, Herdi Prenga és Lazar Csirkovics helyzete sem egyértelmű, márpedig ha a védelem komplett közepe kiesik, az évekre visszavetheti a fejlődést (lásd még: Fehérvár). A középpályán elkélhet némi frissítés, főleg mert nem tudni, Szlobodan Szimovics visszatérhet-e még (ő szívproblémák miatt már télen befejezte az idényt), de Bumba iránt is lesznek érdeklődők. A támadósorból szinte biztos, hogy mindenkinek lesznek ajánlatai, Driton Camaj ráadásul a napokban bemutatkozhatott a montenegrói válogatottban, azonban középcsatára csak egy van az együttesnek, a bosnyák Mesanovic személyében, az ő kiesése kényszermegoldásokat szült már a tavasz folyamán is.

Egyelőre kevés a fejlemény Kisvárdán, de biztos, hogy előbb-utóbb felgyorsulnak az események, hiszen közelednek a nemzetközi kupaselejtezők is, valamint az élvonalbeli riválisok is felfedik lassan a lapjaikat. A Kisvárda következő évi dobogós helyezése a mostaninál is nagyobb meglepetés lenne, a felsőházi stabil helyezés elérése pillanatnyilag reálisabb opció, de épp ebben az idényben cáfoltak meg minden várakozást, így bármi megtörténhet velük, és annak az ellenkezője is.

Mintha Révész Attila is azt mutatná, hogy ő más irányba tart ezután (Forrás: MTI)

A nyáron kurta-furcsa módon távozó Szerhij Rebrovot az az osztrák Peter Stöger követte a Ferencváros kispadján, aki korábban az osztrák és a német Bundesligában is letette a névjegyét edzőként, ezért várható és elvárható volt, hogy valamelyik európai kupa csoportkörébe vezesse az anyagilag és szakmailag is egyaránt kiemelkedő lehetőségekkel bíró klubot.

Alábbi összegzésben azonban az ősz dolgairól már keveset értekeznénk, annál is inkább, mert a tavasznak már az orosz Sztanyiszlav Csercseszovval vágott neki a klub, azzal a nem titkolt céllal, hogy mindent megnyerve fektesse le egy olyan csapat alapjait, amely nyáron szintén esélyes lehet egy csoportkörös szereplésre.

Nem mondhatnánk azonban, hogy sétagalopp volt az indulás, mivel a koronavírus épp a téli felkészülés idején söpört végig a csapaton, ráadásul az Afrika-kupa miatt három kulcsember eleve ott sem volt az új vezetőedző első időszakában. A szurkolók aggodalmát tovább növelte, hogy az őszről elhalasztott, ám januárban lejátszott első mérkőzésen 1-0-ra kikaptak az akkor még aranyérmes álmokat dédelgető Puskás Akadémia vendégeként, és az Újpest elleni idegenbeli derbit is csak egy felettébb szerencsés góllal nyerték meg. A Paks elleni hazai 0-3 után egyre többen kételkedtek Csercseszovban és az új irányban, de márciusra magára talált a csapat és elkezdte szállítani a győzelmeket.

A keret erőssége és a rendelkezésre álló erőforrások alapján mondhatni, ez a minimum a FTC esetében, de sokszor pont a nyilvánvaló esélyességet a legnehezebb a pályán is megmutatni. A duplázással régi vágya valósult meg a klubnak, igazolva, hogy Magyarországon jelenleg nincs érdemi vetélytársa. A sorozatban negyedik, összességében 33. bajnoki cím is egy olyan jövőt vetít előre, amelyben az Ferencváros újabb címeket halmoz idehaza, hogy aztán a nemzetközi porondon is alkalomadtán valami rendkívül emlékezeteset alakítson.

Az idény legjobbja: Mivel két trófeát is megnyert az együttes, nagyon nehéz lenne rosszul dönteni, hiszen több játékos is jól, vagy átlag fölött teljesített az idényben. Minden csapatrészben volt olyan játékos, akiről szólhatnának a dicshimnuszok, de talán mindenki előtt Dibusz Dénest kell említeni, aki a helyenként kissé zűrzavaros és eseménydús szezonban megkerülhetetlen és biztos pontja volt a magyar rekordbajnoknak. Már az ősszel is igaz volt rá, de tavasszal különösen, hogy fontos pontokat hozott a csapatnak, majd minden mérkőzésen volt legalább egy olyan védése, ami a bravúr kategóriába sorolható. A válogatottban az Észak-Írország ellen mutatott teljesítménye marad sokáig emlékezetes, ebben az idényben végérvényesen egyértelművé tette, hogy nemzetközi szintű kapus.

Sztanyiszlav Csercseszov (középen) jött, látott és mindent megnyert a Ferencvárossal (Forrás: origo.hu)

A csúcspont: Kevés felemelőbb érzés lehet a ferencvárosi szurkolók életében, mint az ősi rivális Újpest legyőzésével bajnoki címet ünnepelni, idén azonban ez is sikerült. A 2-1-re megnyert áprilisi találkozó dramaturgiai szempontból sem volt utolsó, a hosszabbításban ugyanis úgy tűnt, egyenlít az ősi rivális, elhalasztva ezzel a bajnoki cím bebiztosítását, de a VAR (helyesen) közbeszólt, maradt az előny és a győzelem. A teltházas Groupama Aréna közönsége alighanem sosem felejti el azt a napot.

A mélypont: A Paks ellen úgy szenvedett 3-0-s vereséget odahaza a Ferencváros, ahogyan nem nagyon szokott. A csak magyar játékosokkal felálló tolnai együttes az esélytelenek nyugalmával léphetett pályára, és főleg a bátor támadóinak köszönhetően leiskolázta a címvédőt, amelynek csak meddő fölényre futotta az erejéből. A szezonvégi eredmények ismeretében megállapíthatjuk, hogy ez a pofon sem okozott különösebb törést a csapat életében, sőt, a kupadöntőn ugyanilyen arányú győzelemmel sikerült visszavágni, kiegyenlítve ezzel a számlát az atomvárosiak felé.

Dibusz Dénes idén is biztos pont volt a Fradiban, ráadásul sokszor kiemelkedően teljesített (Forrás: mandiner.hu)

Mi vár a Ferencvárosra?  Nem valószínű, hogy az idén elért sikereknél kevesebbel is beérné a klub, ezért a következő szezonban is első számú esélyese lesz a magyarországi sorozatoknak. A siker mércéje sokkal inkább az lesz, hogy mit tud elérni Európában, ahol az Európa-liga-csoportkör szintén a minimális várakozásokat elégítené ki. Ennek érdekében már most igazolásokat jelentett be a klub, gyakorlatilag minden csapatrészbe.

A brazil Somália második ferencvárosi időszaka is véget ért, az ő távozását legfeljebb a szép emlékek miatt sajnálhatják a szurkolók, elvétve volt már tényező mostanában. Tiraspolból, a Bajnokok Ligáját is megjárt Sheriff csapatából érkezett a mali támadó, Adama Traoré, nagy kérdés, hogy a Franck Boli–Fortune Bassey–Ryan Mmaee trióból ez kinek a jövőjét érinti és miképp. A középpálya passzkirálya lehet a belga OH Leuven korábbi csapatkapitánya, a már 32 éves francia Xavier Mercier, akinek Bese Barnabás személyében volt korábban magyar csapattársa, de aligha ez, mintsem inkább a leendő sikerek vonzották Magyarországra. A védelmet is egy korábbi csapatkapitányra, a 23 éves Mats Knoesterre szeretné építeni Csercseszov, aki a holland élvonaltól idén búcsúzó Heracles Almelotól érkezik, de mellé még mindenképp kellene egy poszttárs, mert a két- és három belső védős formációhoz is ott a legvékonyabb a keret. Opció lehet az NB II-es Vasasnál az elmúlt szezonban alapemberré lett U21-es válogatott Iyinbor Patrick, de ismerve, hogy a Ferencvárosnál mekkora az eredménykényszer, az a valószínűbb, hogy ő még egy évet eltölt Angyalföldön. Nagy kérdés, mi lesz a fiatal szélsők sorsa: Szánthó Regő Dunaszerdahelyről tér majd vissza kölcsönjátéka után, míg Zseljko Gavricsnak egy év is kevés volt, hogy igazán maradandót alkosson. A téli érkezők közül Marquinhos mutatott a hírénél kevesebbet, egy jó nyári felkészülés után felé is egyre nagyobb lesz az elvárás, hogy húzóembere legyen a nagy dobásra készülő csapatának.

Kiemelt kép: 24.hu