A korábban forrófejűnek tartott vezér most nyugalmat kölcsönzött egy fiatal keretnek

2019. október 27-én az Arsenal fogadta a Crystal Palace-t és 2–2-es állásnál, a szurkolók nagy örömére Unai Emery a csapatkapitány, Granit Xhaka lecserélése mellett döntött. Az ezt övező közjáték után a svájci játékos kikerült az első csapat keretéből, szinte biztosra vehető volt a távozása.

Ennek az állapotnak Mikel Arteta érkezése vetett véget, aki nem csupán visszaintegrálta a középpályást, hanem hosszú távú terveket is vázolt elé, ám a búcsú így is időről időre felmerült, mígnem a legemlékezetesebb Premier League-idénye után Xhaka elbúcsúzott az Arsenaltól és visszatért Németországba. A ligán belüli választása azonban meglepetést jelentett, miután az évről évre felmerülő mönchengladbachi visszatérés lehetőségével szemben, valamint a Borussia Dortmundtól érkezett megkeresés ellenére is a Xabi Alonso irányítása alatt egyre vonzóbb célpontnak számító Bayer Leverkusenhez írt alá.

Az egykori hatosok terve

Az érkezése pillanatában még nem volt egyértelmű, hogy a pálya melyik pontján és milyen szerepkörben számít rá az új edzője, ugyanis Xhaka a 2022–2023-as szezonban bizonyította, hogy magasabban helyezkedve, rendszeresen érkezve a kapu elé, képes gólveszélyesen futballozni. Ezt a bajnokságban összeszedett 14 kanadai pont is alátámasztotta, ami közel kétszerese az azt megelőző egyéni csúcsának.

Bár Xabi Alonso első Bundesliga-idényében alkalmazott elképzeléseiben nem szerepelt olyan típusú labdarúgó, mint ami Xhaka utolsó angliai évét jellemezte, Leverkusenben rossz szájízzel vonultak nyári szünetre (hétmeccses nyeretlenségi sorozattal zártak), így az érkezők drasztikus változásokat vetítettek elő. Ez a csapat stílusában egyértelműen megtörtént, mivel egy kontrollalapú futballra álltak át, a játékrendszerbe ellenben nem nyúlt bele a sikeredző, ezért Xhakát – a pályafutása jelentős részéhez hasonlóan – a legmélyebben helyezkedő középpályásként kezdte el szerepeltetni.

Hogy mit is vártak tőle? Azt az egyesület sportigazgatója, Simon Rolfes fogalmazta meg, már a bajnoki cím megszerzése után:

„A kulcspozíciót Granit Xhaka töltötte be. Hatosként a csapat szíve, ő diktálja a játék ritmusát, ez taktikailag a legfontosabb pozíció. Tőle függ, hogy mennyire tudunk támadólag és mennyire védekezően fellépni. Ő a csapatrészek összekötője. Az elmúlt szezonban nem volt szerencsénk Charles Aránguiz sérülésével, így azt mondtuk, ezen a poszton kell fejlődnünk. Nem csak a tavaly nyári szerződtetések tettek minket bajnokká, korábban is jó játékosokból állt a keretünk, de egy fontos láncszem hiányzott. Granit technikailag, taktikailag, a játékintelligenciájával, a személyiségével igazi vezető, képes összekötni embereket. Ő egy nagyon fontos igazolás volt.”

Rolfes gyakorlatilag azt a pályán belüli és kívüli szerepet írta le, amit jómaga és Xabi Alonso is betöltött játékosként.

Ennek kivetülése a kontrollnál

A 2022–2023-as idény kivételével Xhaka mindig is ezt a szerepkört töltötte be, amire a nyilatkozatban is utalt a klub sportigazgatója. Ám a leírás egyik állomáshelyén sem volt olyan vitán felüli, mint most Leverkusenben.

Mióta vezetik ezt a statisztikát, minden szezonjában 100 alatt maradt a 90 percre vetített érintéseinek száma, míg a Bayernél bőven meghaladja ezt a mutatót, a topligákban egyedül Rodri (Manchester City) találkozik többet a labdával. Bár a középpályás a labdajáratások során gyakran lép vissza a védelembe, a csapat magas pozíciója miatt arányaiban kevésszer kerül hozzá a labda a védőharmadban.

Xhaka szezonális hőtérképei: a 2021–2022-es, a 2022–2023-as és a 2023–2024-es idény (Forrás: Sofascore)

Ezzel szemben a semleges területeken közel háromszor annyi érintést átlagol, mint az elmúlt idényben, miközben a támadóharmadban is több mint 25 százalékkal emelkedett ezen mutatója. Nem csak mennyiségi változás ment végbe, hanem helyzeti is. Egyfelől a balszélen kevesebbszer tűnik fel, mivel az Arsenallal ellentétben a Leverkusennél a szélsőrotációkban nem vesz részt, ott ez a szárnyvédők és a tízesek territóriuma. Viszont a mostani csapatában a pálya tengelyében kötetlenebb szerepkörben mozoghat, ugyanis a két hatos időszakosan oldalt vált.

Egyetlen olyan területe van a pályának, ahol a karrierátlagához képest kevesebbszer mutatkozik, ez a büntetőterület. Átlagosan két mérkőzésenként van egy érintése a tizenhatoson belül, mégis szinte minden korábbinál többször próbálkozik. Ezért nem is meglepetés, hogy ezek távoli (átlagosan 25,8 méter) és silány minőségű próbálkozások (0,04 NPxG/lövés).

Xhaka akcióból való próbálkozásai, a bal oldalon a 2022–2023-as lőtérképe, mellette a mostani szezon. A körök nagysága jelzi a helyzet minőségét, a zöld színűek pedig a gólokat

A két elképesztően veszélyes szárnyvédő (Jeremie Frimpong, Alejandro „Álex” Grimaldo), a két gólerős csatár (Victor Boniface, Patrik Schick) és Florian Wirtz mellett nem is a kapu előtt kell jeleskednie a svájcinak, inkább abban, hogy ezekhez a játékosok eljusson a labda, ebben pedig nem találni nála alkalmasabb labdarúgót.

Xhakának a Bundesliga mezőnyében a nyolcadik legmagasabb passzpontossága van (91,8 százalék). Ennek megágyaz a rengeteg rövid átadás, amivel a Leverkusen építi a támadásait, azonban bőven vállal kockázatot és kell is neki, hiszen a magukra húzott ellenféllel szemben ő az, aki a legtöbbször próbálkozik a vonalak áttörésével.

A német bajnokságon túl a topligákban sem találni olyan játékost, aki többször juttatta volna el a labdát a támadóharmadba, ahogy progresszív passzok szempontjából is a hátát nézi az európai elit. A feladatköréből és elhelyezkedéséből adódóan a tizenhatoson belülre már kevésbé kiemelkedő számban továbbítja a labdát, de a német bajnokságban elfoglalt nyolcadik helyezése azt mutatja, hogy a kapuja előtt táborozó rivális feltörésében is lehet rá számítani.

Problémák labda nélkül?

Xhakával szemben az egyik kérdőjel a védekezése volt, vagyis a labda nélküli játékának és a temperamentumának keveredése a vele kapcsolatos előítéletekkel. A középpályás egy igazi közönségkedvenc abból az aspektusból, hogy nem riad vissza egyetlen párharctól sem. Ezekben az ütközetekben azonban időszakosan hajlamos rosszul felmérni az erőviszonyokat, és a dinamika hiánya vagy a benne dolgozó revans miatt egy ütemmel elkésni.

20 éves kora óta először tavaly tudott le úgy egy bajnoki szezont, hogy egyetlen alkalommal sem tiltották el és/vagy nem hozott össze büntetőt az ellenfélnek. A mélyebb helyezkedés és az őt övező előítélet a német játékvezetők körében – négy Bundesliga-szezon alatt ötször mehetett idő előtt zuhanyozni, ebből három kiállítás az utolsó évében történt – aggodalomra is adhatott volna okot, de Xabi Alonso alatt a leverkuseniek annyira megfojtják az ellenfelet, hogy Xhakának az eddigieknél kevesebb szabálytalansága van (1,02/90 perc), az is nem túl veszélyes pozíciókban, ezért a figyelmeztetései száma is alacsony (öt sárga lap).

Összegzés

Bár Xhaka akkor váltott klubot, amikor a legkevésbé tűnt indokoltnak, de ezzel egy olyan rendszerbe került, amiben egyrészt ő volt az utolsó, hiányzó fogaskerék, másrészt mindennél jobban megmutatja játékának az erősségeit és elfedi a gyengeségeit. A szezonkezdet előtt talán még ő sem gondolta, de összejött karrierje első topligás bajnoki címe, amit még követhet további két serleg, ezzel pedig egy megismételhetetlennek tűnő idény emblematikus szereplője lett.

Kiemelt kép: DPA Picture Alliance / Alamy Stock Photo