A külföldi edzők sokat tettek azért, hogy Angliában is meghonosodjon a magas védelmi vonal és az intenzív letámadás

A The Analysten nemrég megjelent tanulmány magyar nyelvre történő átültetésével ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a téma iránt érdeklődők egy átfogó betekintést kaphassanak arról, milyen is az a hamisíthatatlan brit labdarúgás. Több részes elemzésünk első felvonásában főként a labdával történő játékra és a passzok sajátosságaira helyeztük a fókuszt, de a sportág olyan apró finomságairól is szót ejtettünk, mint a bedobások száma vagy éppen a tiszta játékidő hossza. A másodikban főként a támadójátékot vizsgáltuk, méghozzá abból a perspektívából, hogy a helyzetek minőségét, a kapura lövési kísérletek típusait, átlagos távolságát és volumenét, valamint a lehetőségek gólra történő konvertálását tekintve milyen tendenciák figyelhetőek meg az angol professzionális labdarúgás piramisának különböző szintjein. A soron következő, és egyben záró részben pedig a védekezés bemutatása áll a középpontban.

Az eddig taglalt aspektusok részletes leírása alapján bizonyára fel tudna sorolni a kedves olvasó néhány, a labdás játékot leíró jellemvonást, amely kapcsán számottevő eltérés mutatható ki az egyes osztályok között. De mi a helyzet a csapatok védekezésével, vajon miben tér el az együttesek megközelítése, ha a labda nélküli játékra vagyunk kíváncsiak?

A presszing aranykora

Az elmúlt években a PL-be érkező külföldi edzők angol futballra gyakorolt hatását nem lehet nem észrevenni, gondoljunk csak Josep Guardiolára, Jürgen Kloppra, Mauricio Pochettinóra vagy éppen Marcelo Bielsára, akik mind-mind rengeteget tettek azért, hogy a szigetországban is meghonosodjon a magas védelmi vonalra és az intenzív letámadásra épülő szemlélet. A labdának az ellenél kapujához minél közelebb történő visszaszerzése által olyan szituációk alakíthatók ki, amikor a rendezetlen védelem az átmenet okozta helyzetből fakadó káosznak köszönhetően sokkalta sebezhetőbb, mint bármikor.

Nem véletlen tehát, hogy ha a magasan történő labdaszerzések (high turnovers) számát vizsgáljuk, akkor egyértelműen megállapítható, hogy a Premier League-ben élnek a csapatok a leggyakrabban ezzel az eszközzel, és ahogy közelítünk a negyedosztály irányába, úgy egy folyamatosan csökkenő trend rajzolódik ki.

A vizsgált időszak során kivétel nélkül minden évadban a PL-ben jegyezhették fel a legtöbb ilyen labdaszerzést, átlagban 14,6-ot mérkőzésenként. Ugyanez a Championship esetében 12,7, a League One-nál 12,1, míg a League Two-nál csupán 11,6. A három legmagasabb értéket mind-mind az elsőosztályban mérték, a most zajló versenyfutás 15,7-es értékével elég erősen kiemelkedik a mezőnyből.

Forrás: https://public.flourish.studio/visualisation/9652784/

Ennél a résznél muszáj kiemelni, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az EFL-ben ne lenne olyan klub, amely előszeretettel épít a letámadásra. A jelenleg a harmadosztály kilencedik helyén tanyázó, korábban szebb éveket is megélő Portsmouth FC például 9,5-es PPDA-t tud felmutatni – ez a mutató a nyomásgyakorlások intenzitásának jellemzésére szolgál, és azt számszerűsíti, hogy az adott csapat hány passzt engedélyez az ellenfél játékosainak mindaddig, míg valamilyen védekező akció megindításával közbe ne avatkozna –, ami a Leeds Uniteddel holtversenyben a legalacsonyabb ráta az egész ligarendszerben.

Lövéshez vezető hibák

A szakértők (punditok) gyakran emelik ki a magasan végzett letámadások fontosságát, valamint azt, hogy a legfelsőbb szinten bizony elég egy apró hiba a labdabirtoklási fázis közben, amire az ellenfél könyörtelenül lecsapva gyakran azonnal büntet. A kíméletlenség kifejezés kvantifikálásának egyik lehetséges módja az, hogy megnézzük, a lövések mekkora hányada született közvetlenül valamilyen védekezésbeli hibából.

Általánosságban elmondható, hogy meglehetősen szoros összefüggés mutatható ki az egyes bajnokságok színvonala és a hibák kihasználásának effektivitása között.

A Premier League-ben a 2019-20-as idény rajtja óta a lövések 3,3%-a vezethető vissza közvetlenül olyan szituációra, amikor a védelem bizony komoly baklövést követett el. Ez a ráta a Championship-ben 2,3%, a League One-nál 1,5%, a League Two esetében pedig csupán 1,3%, vagyis egyértelműen csökkenő trend vehető ki a számokból.

Az persze egy nagyon jó kérdés, hogy ez a mutató miért éppen a PL-ben a legmagasabb, ami kapcsán talán az a logikus magyarázat, hogy a jelenség aligha magyarázható kizárólag a védelem korlátoltabb koncentrációs képességeivel, hanem bizony a támadók kiváló játékolvasási és elővételezési adottságai szintén meghatározó szerepet játszanak benne. Ezentúl nyilvánvalóan arra is rámutat, hogy az alacsonyabb nívójú bajnokságok védői sokszor azon nyomban előrevágják a labdát, amint nyomást éreznek, ahelyett, hogy azt hátulról építkezve, rövid passzokkal megjátszva próbálnák kihozni.

Forrás: https://public.flourish.studio/visualisation/9652508/

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mérkőzésenként átlagosan mennyi olyan hibát vétenek a csapatok, amely közvetlen lövést indikál, akkor szintén az elsőosztály viszi a prímet, méghozzá 0,8-cal. A másodosztályban ez az arány 90 perce bontva 0,5, a Legue One-ban 0,4, a League Two-ban pedig 0,3, vagyis a PL-ben megközelítőleg háromszor olyan gyakran fordul elő ilyen esemény, mint az az angol profi futball legalsó polcán lévő pontvadászatában.

Összegzés

A háromrészes elemzés megannyi érdekes megállapítással és összefüggéssel szolgált számunkra és maradéktalanul bízunk benne, hogy ha csak egy kicsit is, de sikerült a szigetországi labdarúgást egy olyan nézőpontból bemutatni, amely eddig talán kevésbé volt ismert az átlag szurkoló számára. Na de nézzük is az okfejtés legfontosabb következtetéseit, amely röviden a következőképpen foglalható össze. A League Two-t jellemzi a leginkább direkt játékstílus és ott operálnak az együttesek a leghosszabb labdákkal.

Az EFL-hez tartozó ligákban jóval hangsúlyosabb szerepet kapnak a pontrúgások, mint a PL esetében, ugyanakkor az élvonalban esik átlagban a legtöbb gól, ott használják ki a klubok leghatékonyabban a rendelkezésükre álló lehetőségeket, illetve szintén ott fordítják rendre a legnagyobb figyelmet a magasan történő letámadásra.

Persze, az imént felsorolt tényezők közül sokat intuitív módon igen nagy magabiztossággal meg lehetetett volna tippelni, ezzel együtt érdekes volt azt végigvenni, hogy a konkrét adatok és tények milyen mértékben támasztották alá előzetes várakozásainkat, sejtéseinket. Kétségtelenül a Premier League-ben élvezhetik a mérkőzésre kilátogató drukkerek a legtöbb tiszta játékidőt, és a csillagászati jegyárak ellenére valószínűleg még mindig ezek a mérkőzések bizonyulnak a legjobb befektetésnek, ha az ár-érték arányt nézzük. S végezetül egy dolog bizonyos: a League Two szélső védői nem árt, ha sokat gyakorolják az edzéseken a bedobásokat, a mérkőzések során ugyanis bőven lesz majd lehetőségük kamatoztatni az ezen a téren megszerzett értékes tapasztalataikat.

Kiemelt fotó: Tribuna.com