A látványos felemelkedésben lévő Eyüpspor lehet az élvonal legújabb abszolút újonca

A török labdarúgás egyik jól megszokott eseménye, hogy egy-egy klub élén történő változás egy-két éven belül hatalmas tőkeinjekciót hoz maga után, ami soha nem látott szintlépéseket idéz elő ezeknek a csapatoknak az életében. Az ilyen klubok néhány szezon alatt eljutnak az élvonalig, esetleg még az európai kupaporondra is kijutnak, majd idővel elsüllyednek, és visszatérnek a jól megszokott helyükre. A legújabb jelöltünk erre a folyamatra a másodosztály éllovasa, az Eyüpspor, mely 2019-ben kapott új impulzust, s 2023 nyarára már első osztályú együttes lehet.

null



Eyüpsultan Isztambul egyik kerülete az európai oldalon, az első olyan települési központ volt, amelyet a törökök Konstantinápoly meghódítása után a falakon kívül hoztak létre. Manapság nagyon kedvelt része ez metropolisznak, mert miközben a gyárakat kitelepítették, megannyi modern lakóház épült, így mára több mint négyszázezer lakossal bír a kerület. A minőségi élet vonzotta a gazdagabb embereket, ami aztán kiváló hatással volt a futballra is, aminek folyományaként jó eséllyel rövidesen élvonalbeli meccseket nézhetnek a kerületiek.

Az Eyüpsport 1919-ben alapították Eyüp İdman Yurdu néven, majd 1927-ben lett a Török Labdarúgó-szövetség tagja. A klub hosszú éveken át csak az isztambuli ligákban szerepelt, majd 1956-ban felléptek a már profi szintet jelentő második vonalba. A következő évtizedek többsége ismét az alacsonyabb osztályokban telt, majd 1987-ben jutottak fel ismét a másodosztályba, ahol ekkor hét idényt töltöttek, egy ezüstérem volt a legjobb eredményük, ám ez akkoriban nem ért feljutást. A 1990-es évek közepén kiestek a harmadik vonalba, ahonnét majd egy évtized után tudtak feljutni, de 2009-ben ismét lefelé vezetett az útjuk. A modern kor mélypontját a 2014-15-ös szezon jelentette, amikor a negyedik vonalat is megjárták, de nem töltöttek ott sok időt, azonnali visszatértek a harmadik ligába, majd ennek a bajnokságnak (TFF 2. Liga) a középmezőnyéig tornászták fel magukat, míg nem jött az új vezetés, amely megalapozta az esélyt a „világ megváltására”.


Csatlakozzunk be a klub történetébe 2019 nyarán, amikor új elnököt és igazgatóságot választottak a közgyűlésen. A klub első embere Murat Özkaya lett, aki azonnal jelezte felszólalásában, hogy „a jelenlegi állapotok tarthatatlanok”, ugyanis a hároméves beszámoló 13 millió török líra (körülbelül 650 000 euró) adósságról számolt be. A korábbi elnök, Ali Recep Kiziltepe és a kerület polgármestere, Remzi Aydin felelőssége volt a legnagyobb abban, hogy a beígért összegeket, amelyeket a klubnak évről évre kellett volna kapnia önkormányzati támogatásként, valójában sosem érkeztek meg, így csak termelték az adósságot a kiadásokkal, amikre azt hitték a klubnál, hogy van vagy legalábbis lesz fedezet. A polgármester aztán elveszítette a választásokat, a helyére érkező Deniz Köken pedig a klub támogatását fejezte ki azzal is, hogy jelen volt a közgyűlésen. Jó kapcsolata az elnökkel eleinte félelmet okozott a szurkolókban, hogy hasonlóképpen járhatnak, mint az előző években, de a közös munkájuk révén először az edzőközpontot újíthatták fel, majd új felszereléseket vásároltak, sőt egy éven belül nem csak az adósságokat rendezték, de a klub költségvetését valóban azon a szinten stabilizálták, amiről korábban csak elvi síkon volt szó.




A 2019-es év hátralévő része és a 2020-as első fele is nagyrészt a gazdasági újraszervezés jegyében telt, amit olyan jól sikerült megvalósítania az új vezetőségnek, hogy a koronavírus-járvány hatásait sem érezték meg olyan mértékben, mint más klubok. Miközben máshol a fizetésképtelenség környékére sodródtak a csapatok, addig az Eyüpspor stabilizálta a helyzetét az elsikkasztott pénzek visszajuttatása révén, így a 2020-as nyári átigazolási időszakban igencsak megerősítették a keretet. A harmadosztály legjobbjait a biztos anyagi háttér révén könnyedén magukhoz csábították, mellettük pedig a másodosztály szintjén is rutinos játékosokkal is tudtak erősíteni.


Zafer Turan még 2019 novemberében kapta meg a vezetőedzői állást, de annak ellenére, hogy egykoron Abdullah Avci mellett tanulta a szakmát, nem voltak meg a képességei ahhoz, hogy a legmagasabb szintre eljuttassa a gárdát. Bár a harmadik vonalban sikerrel járt és bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal, ez sokkal inkább volt annak az eredménye, hogy az összehozott keret messze kiemelkedett a harmadosztály Vörös csoportjából. A 17 pontos előny jól jelzi az fölényüket, ám a feljutást követően nem is maradt hosszú ideig a padon a keretet egybefogni és győzelemre vezetni nem igazán tudó szakember, akinek a helyére az a Hamza Hamzaoglu került, aki 2015-ben mindent megnyert a Galatasaray kispadján, de gyakorlatilag már fél Törökországban edzősködött. A nem túl jó hírű szakember gyorsan bele is bukott a projektbe, aminek egy vezető kellett, nem pedig egy diktátor, mint ahogy őt jellemezték. Így az utolsó két bajnokira és a közelgő rájátszásra Ibrahim Üzülmez vette át a helyét, akinek szinten van élvonalbeli tapasztalata – bár lényegesen kevesebb –, s akiről a helyi szakírók úgy emlékeznek meg, mint „vasmarokkal irányító, de mégis közkedvelt” személyiség. Noha a Bandirmaspor ellen elbukták a play-off elődöntőjét, az a néhány találkozó, amin ő irányított, meggyőzte a vezetőséget, hogy vele nagy dolgokra lehetnek hivatottak.


Ennek okán 2022 nyarán jöhetett a nagy bevásárlás, hogy a feljutást ezúttal már semmi se tudja meggátolni. Murat Özkaya kapcsán itt kell a leginkább kiemelni, hogy a Galatasaray egyik főszponzorának, a Sixt SE igazgatósági tanácsának a tagja, nem mellesleg maga is klubtag az isztambuli gigásznál. Innentől kezdve ne legyünk meglepődve, hogy az elnök igen ambiciózus volt az átigazolások terén, és olyan ­– jórészt veterán – játékosokat igazolt, mint Umut Bulut, Alpaslan Öztürk, Jesse Sekidika, Ömer Bayram vagy épp Ryan Babel, aki talán a legismertebb mindegyikük közül. Ők a legismertebb nevek, de rajtuk kívül is érkeztek élvonalbeli vagy épp akár külföldi tapasztalattal rendelkező labdarúgók. Ezeknek az erősítéseknek köszönhetően úgy vághattak neki a mostani szezonnak, mint két évvel korábban a harmadosztálynak, első számú favoritként.




Az Eyüpspor kerete a legidősebb és természetesen a legnagyobb rutin mögöttük van, ami ezen a szinten kiemelten fontos tud lenni.


Noha támadásban ez nem mutatkozik meg igazán, de a védekezésben annál inkább, hiszen a szezon feléhez érve mindössze 11 gólt kaptak, amihez fontos hozzátenni, hogy 11 olyan bajnoki volt, amelyen nem kaptak gólt. A rövidke téli szünetre hatpontos előnnyel mehettek el pihenni, és ilyen előnyből a múltban az aktuális listavezető mindig kivívta a feljutást. Jelenleg nehéz is lenne elképzelni, hogy a lila-sárgák (egészen pontosan levendula-sárgák) ne tudják megszerezni az első két hely valamelyikét, de inkább az elsőt, hiszen toronymagasan kiemelkednek a ligából, és minden körülmény adott is ahhoz, hogy a következő idényt már a Süper Ligben kezdjék meg. Ez pedig történelmi tett lenne ugyebár, hiszen az Eyüpspor még soha nem szerepelt az élvonalban.



Kiemelt fotó: ensonhaber.com