A legenda búcsúja III. – „Szeretnék csak egy napra Federer helyében lenni”

A legenda búcsúja I. – Válogatás Federer legemlékezetesebb pillanataiból

A legenda búcsúja II. – Federer és a nagy riválisok

Azon kívül, hogy minden idők egyik legsikeresebb teniszezője, csodálatos és bravúros ütéseivel a tenisz szépségét hirdette, Federer a pályán kívül is olyan személyiségjegyeket mutat, amelyek világszerte ismertté, meghatározóvá és közkedveltté tette őt. Amellett, hogy egész jelenlétével az eleganciát testesítette meg, úgy tört világhírnévre, hogy a róla kialakult képben nem nagyon lehet hibát találni. Miközben az ismertség egyik alapvető velejárója, hogy az adott személy nyilvánosság elé tárt karaktere gyakorta tartalmaz ellentmondásokat, vitatott, esetleg megosztó megnyilvánulásokat, addig Federer mindvégig makulátlan tudott maradni. Nem véletlen, hogy 2003 és 2021 között minden egyes évben ő vitte el a szurkolók körében legnépszerűbb férfi teniszezőnek járó, ATP Fans’ Favourite díjat. Mindezt egy olyan érában, amelyben Rafael Nadal és Novak Djokovics is számtalan rajongóra tett szert.

„A sztárság kezelése, a vörös szőnyeg, a fotózások, az, hogy az emberek felismernek téged és követik a mindennapjaidat, kissé szokatlan. Furcsa, és lehetnek vicces hatásai, attól függően, hogy élvezed-e a felhajtást vagy sem. Néhányan menekülnének előle, mások megradják a lehetőséget. Én megtaláltam a középutat” – beszélt a Reutersnek a hírnévről 2013-ban Federer.

A svájci legenda mindvégig ügyelt arra, hogy megmaradjon ebben az udvarias, elegáns úriember szerepkörben. Több nyelven folyékonyan beszél, mindig is jól kezelte a sajtót, a pályán és a pályán kívül is szimpatikusan, sportszerűen, éretten és gálánsan viselkedett. Általában diplomatikusan fogalmazott, kerülte a veszélyes terepet, nyilatkozataival igyekezett senkit sem megsérteni, megjelenésében, családi életében és megnyilvánulásaival csak tovább erősítette népszerűségét.

„Mindig is tisztában voltam azzal, hogy az imidzs, amit türelmesen, egy egész pályafutás alatt felépítesz, egyetlen pillanat alatt tönkre mehet. Ez kissé ijesztő, de így működnek a dolgok” – fogalmazott a svájci a golfozó szupersztár, Tiger Woods botrányai kapcsán egy 2010-es L’Équipe-nek adott interjúban.

Federer nagyon jól kezelte a médiát (corriere.it)

Federer úgy volt magabiztos bajnok, hogy közben a sebezhetőségét is felvállalta. Bátran sírt a pályán egy-egy nagy győzelem vagy vereség után, jelezve, attól még lehet valaki minden idők egyik legnagyobbja, hogy az érzelmeit néha kiengedi, és nem rejti el a csalódottságát sem. Könnyei egy-egy vereség után csak még inkább emberivé tették őt.

A svájci legenda elegáns, teniszpályán bemutatott példaértékű viselkedésével kisebb terhet helyezett az őt követő generációra. Az ő viselkedése alapjaiban határozza meg azt, hogy a szurkolók egy része mit vár el a teniszezőtől a pályán és azon kívül is. A mérkőzések alatt hangosan dühöngő, ütőt törő, ízesen káromkodó játékosok sorát sokan nehezen egyeztetik össze a Federer által csúcsra járatott elegáns sport képével.

Pedig, mint arról Federer maga is számtalanszor beszámolt, tizenévesen ő is az ütőtörők táborát erősítette. Nem egyszer veszítette el a fejét a pályán, és csapott hatalmas balhét, ha nem úgy ment neki a játék, mint ahogy azt elképzelte. Különleges képességeit jelzi, hogy képes volt megtanulni, miként kezelje indulatait, és a kontrollvesztett fiúból minden idők egyik legkulturáltabban viselkedő teniszezője lett. Igazi kuriózumnak számított, amikor Federer egy-egy hangos bosszankodást megengedett magának profi pályafutása során.

Család

Federer egész életében és pályafutásában meghatározó szerepet töltött be a családja. Édesapja, Robert és dél-afrikai származású édesanyja, Lynette gyakran tűntek fel fiuk páholyában. A 2000-es sydney-i olimpia pedig annak ellenére vált a svájci legenda életének egyik legfontosabb állomásává, hogy végül pont lecsúszott az érmekről, és a negyedik helyen zárt. Az ötkarikás játékok során ismerkedett meg későbbi feleségével, Mirkával, aki maga is profi teniszező volt, noha sérülései miatt korán be kellett fejeznie a pályafutását. Mirka az évek folyamán mindvégig ott volt Federer mellett. A 20-szoros Grand Slam-bajnok a legnagyobb sikereit követően és a visszavonulása bejelentésekor sem győzte hangsúlyozni, mennyire hálás ezért a feleségének.

Federer és felesége, Mirka (24.hu)

Federer egyik legemberibb gesztusa volt, ahogy egy-egy rekorddöntés során mindig külön hangsúlyt helyezett arra, hogy alázatosan megköszönje a családjának, amiért mellette állnak. A Laver-kupán történt búcsúztató egyik legmeghatóbb pillanata volt, ahogy Federer négy gyermeke együtt sírt a szülőkkel, nagyszülőkkel. A két ikerpár édesapjuk mérkőzésein is rendszeresen megjelent a nézőtéren, noha Federer elmondása alapján nem mindig kötötte le a gyerekeket a tenisz.

„Mikor 2003-ban először nyertem, legvadabb álmaimban sem gondoltam arra, hogy úgy győzök majd Wimbledonban, hogy a gyermekeim végignézik, ahogy felemelem a trófeát. Eléggé szürreális. És igen, szinte libabőrös lettem, mikor mindez ilyen szépen összejött” – nyilatkozta Federer a 2012-es wimbledoni győzelme után. (Az ikerfiúk később születtek, a svájci klasszis ekkor még csak a lányokra utalt.)

Bázel

Federer meghódította a világot, mégsem feledkezett meg arról, honnan indult. Szülővárosa, Bázel mindig fontos helyet foglalt el a szívében. Tíz alkalommal nyerte meg a bázeli fedett pályás tenisztornát, ahol gyermekkorában labdaszedőként kapott szerepet. Federer szép hagyományt teremtett azzal, hogy a bázeli versenyek végén évről évre pizzázni hívta a labdaszedő gyerekeket, akik tesközelből láthatták, milyen magasságokig lehet eljutni tehetséggel és alázatos munkával. Federer nagy rajongója a labdarúgásnak, gyakran megfordul az FC Basel mérkőzésein, és a svájci válogatottnak is lelkes szurkolója.

Természetesen nem csak Bázel, egész Svájc talán legismertebb állampolgára. Arcképe feltűnt már pénzérmén, bélyegen, mesekönyvben, turisztikai kampányban. Bielben, ahol a Svájci Tenisz Szövetség központja található, pedig utcát neveztek el Federerről.

„Büszke vagyok rá, hogy olyan szimbólum lehetek, mint a svájci bicska vagy a hegyek” – jegyezte meg a róla kibocsátott bélyegek ünnepélyes bemutatása során.

Hatalmas megtiszteltetésként élte meg, amikor a 2004-es athéni olimpián ő vihette hazája zászlaját a nyitóünnepségen. Egyéniben végül nem nyert aranyérmet ötkarikás játékokon, párosban azonban Stan Wawrinkával igen, miként a Davis-kupa serleget is sikerült egyszer magasba emelnie.

Jótékonyság

Federer a hírnevét természetesen jótékony célokra is felhasználja. Saját alapítványa van, többször utazott Afrikába különböző akciók keretében. Legismertebb a Match for Africa elnevezésű jótékonysági sorozata, ahol bemutató mérkőzések során neves játékostársak, vagy éppen Bill Gates részvételével gyűjtöttek pénzt az arra rászorulóknak. A legemlékezetesebb ilyen mérkőzés 2020 februárjában zajlott le, amikor Federer édesanyja szülőhazájában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Fokvárosban mérkőzött meg nagy riválisával, Rafael Nadallal. A találkozón 51,954 néző vett részt, ami új nézőcsúcsot jelentett. Ezzel az egy évvel korábban, Mexikóvárosban lejátszott Alexander Zverev elleni bemutató mérkőzést sikerült felülmúlni (ott is több, mint 40 000 ember ült a lelátón), és végül 3 millió dollár feletti összeget ütöttek össze.

50 000-nél is több néző látta élőben Federerék Dél-Afrikában rendezett bemutató mérkőzését (tennishead.com)

Federer a játékostársak szemében

Federer zsenialitását és személyiségét jelzi az a tisztelet, amellyel a játékostársak kezelték őt. A legtöbben úgy beszéltek a 20-szoros Grand Slam-bajnok elleni mérkőzéseikről, mintha ellenfelük nem is erről a bolygóról származna. Hihetetlen csodálat övezte a svájci klasszist, a fiatalabb teniszezők nem ritkán rajongásukat elfojtva vagy éppen abból táplálkozva álltak ki ellene egy adott mérkőzésre.

Sokat elmond, hogy az idén két Grand Slam-döntőt is lejátszó Casper Ruud a Laver-kupa során a kamerák előtt örömködött azon, hogy az eseményre való meghívóval Federer telefonszámát is sikerült megkaparintania, Sztefanosz Cicipasz pedig egyenesen egy Federer által aláírt teniszütőt választott hálótársának. De még a tenisz ügyeletes rosszfiúja, Nick Kyrgios, – aki Nadalnak és Djokovicsnak többször nekiment már az évek során –, sem vetemedett arra, hogy Federerről valaha is egyetlen rossz szót szóljon.

A svájci legenda a legjobb éveiben szinte már-már verhetetlen volt, aztán 2008-tól, illetve 2011-től Nadal és Djokovics is egyre jobban feljött az egymás elleni mérlegben, mígnem végül mindketten előnnyel zártak. Voltak azonban olyan évek, amikor számukra is inkább bravúrnak számított felülmúlni Federert.

2007-ben a szezonzáró ATP vb-n Nadal még arról beszélt, ha Federer a csúcson van, szinte képtelenség legyőzni őt.

„Ha ő nagyon jól játszik, nekem emberfeletti teljesítményt kell bemutatnom. Ha ezt nem teszem meg, lehetetlen őt legyőznöm, főleg, ha ő magabiztosan játszik. Ha 100 százalékon van, teljesen más ligában teniszezik. Lehetetlen megállítani őt.”

2010-ben pedig a spanyol egyenesen úgy fogalmazott a Roland Garroson: „ha valaki azt mondja, jobb vagyok Rogernél, semmit sem tud a teniszről.”

Djokovics a 2006-os Davis-kupán panaszkodott, mennyire esélytelen a túl jó Federer ellen.

„Ma életem egyik legjobb teniszét hoztam, sok mindent kipróbáltam, de semmi sem működött. Ha te így játszol,é s ő mégis ilyen fantasztikus ütésekkel válaszol, el kell gondolkodnod azon, tényleg ugyanarról a bolygóról származtok-e.”

A szerb bajnok Federer búcsútornáján, a Laver-kupán sem győzte hangsúlyozni, mitől vált a 20-szoros Grand Slam-bajnok a tenisz valaha volt egyik legnagyobb alakjává.

„Óriási hatása volt a játékra. Az, ahogy ő játszott, a stílusa, a könnyedsége gyönyörködtette a teniszedzőket, a játékosokat és a teniszrajongókat egyaránt.”

A „nagy hármas” (forbes.com)

A végére Nadal és Djokovics is utolérte, majd megelőzte Federert a Grand Slam-győzelmek tekintetében. Alighanem mindenkinek a saját döntése, kit tart minden idők legnagyszerűbb teniszezőjének, ugyanakkor sokat elárul Federer hatásáról és zsenialitásáról, hogy volt olyan szakasza pályafutásának, amikor legnagyobb ellenfelei így nyilatkoztak róla.

A svájci egyébként többször is humorral kezelte az oly sokszor nekiszegezett „ki minden idők legjobbja” kérdést. A visszavonulása bejelentését követően vicces kosárlabdás hasonlattal és szójátékkal reagált. Sokszor csak GOAT-kérdésről beszélnek, amikor arra keresik a választ, ki az első számú teniszező a „nagy hármasból”. A GOAT, a the Greatest of All-Time, azaz minden idők legnagyobbja rövidítése, de az angol nyelvben egyben kecskét is jelent.

„Ki a legnagyobb? Valószínűleg Michael Jordan. Vagy LeBron? Néhányan azt mondják, ő az. Szerintem ezt a jelenséget a közösségi média hozta létre. Mindenki „GOAT”-nak hívja a másikat. „GOAT”. „GOAT”. „GOAT”. „GOAT”. „GOAT.” Nem létezik, hogy ennyi „GOAT” van. Nálunk, Svájcban rengeteg van belőlük, de azok a földeken legelnek” – idézi a vicceskedő Federert az Associated Press.

Ahogy arról sorozatunk második részében írtunk, számos olyan teniszező van, aki sokkal eredményesebb pályafutással zárhatott volna, ha nem veszít sorra elődöntőket, döntőket Federerrel szemben. Ezen játékosok azonban bosszankodás vagy frusztráció helyett általában inkább a csodálatukat fejezték ki. Andy Roddick fogalmazta meg a 2005-ös wimbledoni fináléban elszenvedett veresége után kitűnően, mit is jelent Federer riválisának lenni.

„Újra és újra játszani akarok ellene, amíg a mérlegem 1–31 nem lesz” – nyilatkozta viccesen az amerikai. Roddick végül 3–21-nél és négy elbukott Grand Slam-döntőnél megállt.

Szintén sokat mond Federer nagyságáról a hétszeres Grand Slam-bajnok, Mats Wilander híressé vált szösszenete.

„Szeretnék csak egy napra a helyében lenni, hogy átélhessem, milyen érzés így játszani” – hangoztatta a maga korában szintén eredményesnek számító korábbi svéd topjátékos.

Kiemelt kép: skysports.com