A legendás edző abbahagyta, és a klub szép lassan lezüllött

Zulte egy nagyjából 15 ezer lakosú kisváros Kelet-Flandriában. A városban a sör és a futball a két legkedveltebb dolog, előbbiből 1891 óta van saját, helyben főzött termékük, utóbbi pedig régóta a város büszkesége, bár most épp aligha van mit ünnepelni.

Egészen 1912-ig kell visszalapozni a belga futball almanachjában, hogy megtaláljuk a Club Zulte Sportif bejegyzésének időpontját. Az első világháborúban a frontvonaltól nem messze lévő településen beszüntették a klub működését, és majd két évtizedig nem is volt hivatalos csapatuk.

1935-ben aztán megjelent a Voetbalclub Zulte Sportif, amely a Belga Királyi Labdarúgó Szövetségnél (RBFA) a 2320-as iktatószámot kapta meg. Mindössze négy év után azonban kiléptek a szövetségből, és a Koninklijk Katholiek Vlaamsch Sportverbon (KKVS) szerveződéshez csatlakoztak.

Ezek után ugorjunk 1943-ra, amikor is a Voetbalclub Sportkring Zulte jön létre, mint a város második csapata, és ők is a KKVS tagjai lesznek, hogy megkezdődhessen a rivalizálás a tartományi ligákban. Négy év után – mérlegelve a másik szervezet által kínált sokkal jobb lehetőségeket – váltanak, csatlakoznak az RBFA-hoz, és megkapják a 4683-as regisztrációs számot. (1957-ben felveszik a Sportkring Zulte nevet, hogy ne legyen keveredés a későbbiekben.)

Három évvel később, azaz 1950-ben a városi rivális is visszatér a Belga Királyi Labdarúgó Szövetségbe, így pedig a Voetbalclub Zulte Sportif lesz a 5381-es számon regisztrált csapat, azaz folytatódhatnak a zultei rangadók.

Majd huszonöt évnyi „ellenségeskedés” után a város vezetésének az az ötlete támad, hogy emeljék magasabb szintre a futballt a városban, így 1976-ban a két klub összeolvad. Létrejön a Zultse Voetbalvereniging (Zultse VV), amely megtartja a Zulte Sportif 5381- es regisztrációs számát.

A remény innentől kezdve még nagyobb erőt mozgat meg, a klub pedig évről évre fejlődik. 1994-ben osztályozót játszhatnak a harmadosztályba jutásért, amit ugyan elbuknak (a Racing Jet Wavre ellen 6–3-as összesítéssel), de a következő idényben bajnokként jutnak fel. A Division 3 már erősebb szint, mint amire számított a klub, és elsőre csak osztályozón keresztül tudják megőrizni a tagságukat, másodjára azonban ezen keresztül már elbuknak, és kiesnek. Ezután jön egy kisebb megtorpanás, ám 1999-ben újból bajnoki címet ünnepelhetnek a Promotionben.

A város ekkor kezd el több pénzt fektetni a futballba, amelynek azonnali eredménye lesz. Újoncként megszerzik a negyedik helyet a harmadosztályban, a második idényben pedig bronzérmesek és résztvevői a play-offnak, bár végül ezt elbukják a KMSK Deinze ellenében.

Itt kell egy kis kitérőt tenni egy szomszédos, bár jóval nagyobb város, Waregem irányába, amelynek első sportegyesülete az 1925-ben megalapított FC Waereghem Sportief volt. Ez a klub és egy másik városi egylet, a Red Star Waregem összeolvadva 1946-ban létrehozta a Sportvereeniging Waregem együttesét a 4451-es regisztrációs számmal. A klub 1951-ben jogosult lett a „királyi” elnevezés használatára (minden 25 évvel korábban alapított gárdának járt ez a megtiszteltetés), és 2001-ig meghatározó szerepet játszott a belga futballban, hosszú évtizedeket töltött az élvonalban, és megjárta Európa több kupasorozatát is. Aztán közvetlenül az ezredforduló után csődbe ment, ám ekkor már csak a negyedik vonalban vergődött a waregemi csapat.

A zultei vezetők az alkalmat kihasználva együttműködési lehetőséget vázolnak fel a négy kilométerre fekvő nagyobb város vezetőinek, mert látnak potenciált egy közös, fényes jövőre, így a klubokat 2001. július elsejétől egyesítik, és megszületik az SV Zulte Waregem.

Az egyesülés bejelentése 2001-ben, a főszereplőkkel (jobbról balra): Luc Dhaenens, Carl Balliere, Willy Naessens, Chris Dhaenens és Francky Dury (Forrás: essevee.be)

A klub a nagyobb waregemi stadiont használja, de közben mégis zultei székhelyűnek számít a 5381-es regisztrációs szám okán. Az egyesülés sikerességét jól mutatja, hogy első szezonjában a gárda könnyedén hódítja el a Division 3 bajnoki címét (2001-02) – ekkor már a kispadra „a zultei oldalról érkezett” vezetőedzővel, Francky Dury-vel, aki később örökre beírja magát a klub, de az egész belga futball történelemkönyvébe.

A másodosztályban ezek után lépésről lépésre haladtak előre, előbb a negyedik, majd az ötödik helyet érték el, ám a rájátszásban nem tudták elérni az áttörést. Azonban a 2004-2005-ös szezon végén jókora fölénnyel hódították el a bajnoki címet, kivívva az új klub második jelentős sikerét, az élvonalba jutást.

Az újonc szenzációs bemutatkozást hozott össze a legmagasabb osztályban, de ami még nagyobb szó volt, hogy Dury együttese végig menetelt a kupasorozaton. Három élvonalbeli riválist is búcsúztattak, mire eljutottak a fináléba, ahol a Royal Excelsior Mouscron csapatát sikerült legyőzniük 2–1-re egy, a ráadás perceiben született góllal. Ez végül európai kupaindulást jelentett a klubnak.

Noha a kettős terhelés a bajnoki szereplés rovására ment, de a Lokomotiv Moszkva legyőzésével bejutottak az UEFA-kupa csoportkörébe, ahol a továbbjutás is összejött számukra. Bár a tavaszi, Newcastle United elleni párharcot elveszítették, így is egész Belgium megsüvegelte a sikereiket a nemzetközi porondon. A bajnokságban a bennmaradás összejött, így szép jövőnek néztek elébe.

A következő három idényben a dobogós álmokat kergették, és bár végül ez egyszer sem jött össze, Dury egyre nagyobb hírnévnek örvendett. Végül 2010-ben elfogadta a KAA Gent ajánlatát, ahol bár nem végzett rossz munkát, de egy év után távozott, ezek után pedig a belga U21-es nemzeti csapat irányítását vette át egy fél esztendőre.

2011 végén tért vissza a Zulte Waregem kispadjára, amely időközben három edzőt is elfogyasztott, ám senkivel sem tudtak megközelítőleg sem úgy szerepelni, mint Dury-val. A klublegenda hazajött, és újabb mestermű formálódott a kezei alatt. A 2012-2013-as szezonban ezüstérmes lett a csapat, az utolsó fordulóban még volt esélye a bajnoki címre is, de a későbbi győztes RSC Anderlecht otthonában nem tudott nyerni. A vezetőedző pedig az összes létező trénereknek kiosztott díjat besöpörte, és megmutatta, hogy vele bármire képes a klub.

A következő idényben a dobogóról lecsúsztak, de az Európa-liga csoportkörét megjárták, sőt a kupafináléba is beverekedték magukat, ám a KSC Lokeren örülhetett a fináléban. Jött egy gyengébb idény, majd a visszaemelkedés, és végül a 2016-2017-es szezon, ahol a bajnoki bronzérem mellett a hazai kupát is megnyerték, a KV Oostende elleni tizenegyes-párbajban ők diadalmaskodtak. Nem volt elég a hat gólt hozó őrült 120 perc, a helyi legenda, a 2006 óta itt védő Sammy Bossut parádéja is kellett a végső győzelemhez, a kapus két tizenegyest is hárított.

A sikeres szezon során már a télen, majd aztán főképp a nyáron is szipkáztak el jó játékosokat a gazdagabb klubok. Így, bár a következő, azaz 2017-2018-as évad őszén még elérték a csoportkört az Európa-ligában, a bajnokságban gyengébb eredményt tudtak felmutatni. Igaz, a 9. hely után a rájátszásban még majdnem elérték az Európa-liga selejtezőjében való szereplést, ám a Genk végül 2–0-s győzelmet aratott a külön versengés döntőjében. A következő időszak eredményei pedig egyértelműen a sikerkorszak lezárulásának jeleit mutatták, visszacsúsztak a középmezőnybe. Francky Dury pedig 2020 őszén, miután ő maga is átesett a koronavírus-fertőzésen, a felesége pedig majdnem belehalt a kórba, úgy döntött, hogy visszavonul és a családnak fogja szentelni a hátralévő éveit.

A szezon második felében még rendben voltak a klub dolgai, ám a 2021-22-es idényben már éppen csak kivívták a bennmaradást. A most lezáruló kiírásban pedig már nem volt menekvésük. A ligarendszer átalakítása miatt három kieső volt, és a Zulte Waregem közéjük került, így 2005 után ismét a másodosztályban kell majd küzdeniük a következő szezonban.

Kiemelt fotó: rtbf.be