A legnagyobb vb-meccsek: a németek megint visszajönnek két gólról
Egy isteni formában lévő Diego Maradona és egy fű alatt vb-döntőbe kerülő NSZK. Két, korábban méltán népszerűtlen válogatott, amely most egyre inkább kitesz magáért. A hajráig simának tűnő finálé, de aztán jön tíz perc, és csak kapkodjuk a fejünket. Argentína–NSZK, 1986, Mexikóváros.
A népszerűtlenségi világverseny két biztos döntőse a nyolcvanas évek elején Argentína és az NSZK. Előbbi sehol a világon nem nyerhetett volna világbajnokságot 1978-ban, csak otthon. A közösségi tudat legalábbis így őrizte meg egy állami diktatúra árnyékában diktátor szövetségi kapitánnyal (César Luis Menotti), részre hajló játékvezetés mellett született vb-győzelmet. 1982-ben a címvédés helyett csúnyán ért véget a vb Argentínának, Diego Maradona beleszállt ellenfelébe a már elbukott, brazilok elleni középdöntőben, miközben általános ellenszenv kísérte csapatát – ami még a játékvezetésen is érződött a tornán.
Az NSZK 1980-ban Eb-aranyat ünnepelt, de 1982-ben többször leírta magát a fair play-versenyben. Miután a vb nyitányaként kikapott Algériától (1–2), a csoportkör végén szégyenteljes játék mellett összehozta azt az eredményt Ausztriával (1–0), amely a két szomszéd továbbjutását, az afrikai vetélytárs kiesését jelentette. Majd eljött az elődöntőben Harald Schumacher kegyetlen, ráadásul rosszul megítélt ütközése Patrick Battistonnal szemben, tovább csökkentve a német drukkerek számát a földkerekségen.
1986-ban ellenben Argentína és az NSZK tiszta lappal szállhatott harcba a vb-aranyért, immár Carlos Bilardo és Franz Beckenbauer irányításával. A mexikói vb-t mintha az első perctől kezdve Maradonának találták volna ki, majd az egyenes kiesés rendszerben egymaga intézte el – kézzel-lábbal – az angolokat és a belgákat. Egyértelmű esélyesnek tűnt csapatával a döntő előtt. Az NSZK szinte csendben jutott el a döntőig: miután ötvenszázalékos mérleggel tovább vergődött a csoportból, éppúgy megkapta a maga kellemes sorsolását, mint az utódok 2002-ben. 1986-ban Marokkót és Mexikót összesen egy góllal felülmúlva (1–0, illetve 0–0 és tizenegyesek) lett elődöntős. Ott kezdett el futballozni a torna legnagyobb európai favoritja, az Európa-bajnok Franciaország ellen (2–0), hogy Mexikóvárosban döntőzhessen.
Ez a finálé bebizonyította, hogy Argentína még Maradonánál is sokkal több. Schumacher kapitális hibája kellett ugyan az első gólhoz, Jorge Valdano viszont mestermunkát végzett ziccerben a másodiknál. Minden simának tűnt bő negyed órával a vége előtt. Aztán jött néhány perc, amely minden idők egyik legjobb döntőjévé tette az 1986-ost.
Mi magyarok 1954, a franciák 1982 óta tudták, hogy a németek kétgólos hátrányból is simán visszajönnek, ha nagy a tét. Most már az argentinok is megtapasztalhatták. Más kérdés, hogy kettőt még rúghattak volna utána, ha Jorge Burruchaga győztesnek bizonyuló találata után Maradona javára ítélnek egy jogos büntetőt, Schumacher ellenében.
Az „Isteni Diego” úgy ölelte, ringatta a vb-trófeát, mint édesanya az újszülöttjét. Burruchaga évekkel később arról beszélt, pályafutása során bármi baj, sérülés érte, ez a gól mindig meggyógyította a lelkét.
Beckenbauer így játékosként és szövetségi kapitányként is átélt egy elveszített vb-döntőt (1966, illetve 1986), de négy évvel később azt is elmondhatta, futballistaként és szakvezetőként is van már vb-aranya (1974, illetve 1990).
Kiemelt kép: Getty Images
Szerző
