A legszíntelenebb EL-végjáték – vélemény
Már csak nyolc csapat maradt versenyben a második számú európai kupasorozatban, mely sosem látott erősségű mezőnnyel várja a folytatást. Ez amennyire jól hangzik, annyira káros is tud lenni, hiszen a futballromantika, már itt sem létezik, ahogy a Bajnokok Ligájában sem nagyon. Az Európa Liga történetében először az aktuális UEFA-koefficiens lista legjobb hat országa közül öt érdekelt a negyeddöntőkben, ami jelzi, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok.
Az UEFA vezetősége aligha lehetne a jelenlegi állapotnál boldogabb, hiszen talán sosem látott erősségű mezőny jött össze az Európa Liga legjobb nyolc csapata között. Ez alighanem garantálja a hátralévő összecsapások komoly nézettségi adatait, amit meg lehet osztani majd az interneten, hogy micsoda teljesítmény ez a második számú európai kupasorozatban. Pedig valójában nem történt más, mint megmutatkozott, hogy mennyire nagy szükség lenne egy olyan rendszerre – ha nem is a Szuperligára, de az elv nagyon is reális –, ahol a leggazdagabbak, vagyis a topligák krémje játszhat egymással, mert amit a nyolcaddöntőkben láthattunk, az csak arra világított rá, hogy itt többen is egy gyengébb környezetbe „tévedtek”. Talán szükségtelen túlmagyarázni, hogy az előző körben kialakult hatalmas különbségek pontosan azt mutatják, hogy az erőviszonyok nagyon nem jól oszlottak el. Pedig végignézve a kiesők névsorát, olyan csapatok búcsúztak, amelyek az előző években szép eredményeket érettek el a második számú sorozatban.
Legyünk őszinték, egy Liverpool és egy Milan esetében az sem lenne meglepetés, ha most épp a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében lennének érdekeltek. Akár a két klub múltját nézzük, akár a jelenlegi csapatuk erősségét, nekik egyszerűen nem itt van a helyük, hanem egy polccal magasabban. Ráadásul nem elég, hogy erről a párosról el tudjuk képzelni a BL-negyeddöntőt, a közelmúltban a Roma, a Benfica és az Atalanta csapata is meg tudta valósítani. Aztán ott van az első „salátástáljához” hétről hétre közelebb kerülő, még mindig veretlen idényt produkáló korábbi BL-döntős, a Bayer Leverkusen, az előző évtized második felében EL-finalista Olympique Marseille és a legutóbbi EKL-t megnyerő West Ham. Kissé talán túlzó, de ha ezek az együttesek alkotnák a Bajnokok Ligája legjobb tizenhat csapata közt a csoportmásodikokból álló névsort, akkor azt mondhatnánk, hogy ez nagyjából rendben is van, mert egy-egy meglepetés belefér ott is a sorozatnak abban a szakaszában.
Nos, ez most az EL-negyeddöntősök mezőnye, ahol a legnagyobb meglepetés, hogy nincs spanyol csapat a nyolc között. Több mint egy évtized elteltével ismét öt nemzet adja csak a legjobb nyolc névsorát, ami pont nem azt az irányt erősíti, ami jót tenne a második számú sorozatnak. Pedig nemrég megvalósult az is, hogy minden résztvevő más országból érkezett, most pedig 2012 után ismét átéljük, hogy két ország elvisz együttesen öt helyet. Ez persze az UEFA számára aligha probléma, mert csak a legutóbbi döntésüket igazolja. Hiszen már az előző években is érződött, hogy sokkal komolyabban veszik a BL-ről álmodozó klubok is az Európa Ligát.
Ráadásul azzal, hogy az itt összegyűjthető koefficienspontok nagy hatással vannak a következő idény Bajnokok Ligája indulására – a szezonális rangsor első két országa kap egy-egy plusz helyet –, még inkább egyértelművé vált, hogy képesek uralmuk alá hajtani a topligások a nemzetközi porond második színterét is.
Ez utóbbit igazolja az is, hogy először fordul elő a sorozat 2009-es életre hívása óta, hogy az aktuális UEFA-koefficiens lista legjobb hat országa közül öt érdekelt a végjátékra fordulva. Ez pontosan azt a futballromantikus vonalat öli meg, melyet oly sok szurkoló tud értékelni, akár a Bajnokok Ligájában, akár az Európa Ligában. Most sehol sincs, s ahogy haladunk előre az időben, s minél inkább tolódik el a labdarúgás a pénz irányába, annál kevésbé reális a megvalósulása. Ma már ennek létjogosultsága csak a Konferencialigában van, de ott is az eddigi két kiírást topligás klub nyerte, és a fináléban is csak egy kivétel volt, s idén is egy angol és egy olasz csapat a legnagyobb favorit.
A reményt az a változás tartja életben, hogy a következő idénytől már nem lesz olyanra példa, hogy egy a BL-főtáblán szereplő klub „beesik” az Európa Liga tavaszára, mert láthattuk a múltban, hogy a kiírások harmadát ilyen úton érkező csapat nyerte meg. Az is pozitív hatást válthat ki, hogy növekszik a topligások száma az első számú európai kupasorozatban, míg a második számúban változatlan marad, a harmadikban pedig még csökkenni is fog. Ez megadja az esélyt a kisebb országok klubjainak is, hogy elérjenek egy-egy kiugró eredményt a nemzetközi porondon, mert egyre inkább egymás közt kell majd versengeni. Hiszen mióta Európa Ligának hívjuk a sorozatot, csupán egyetlen idényben nyert nem topligás csapat, sőt döntőben is mindössze heten jártak, többségében portugálok, mint az a bizonyos kivételt jelentő győztes.
Kiemelt kép: UEFA