A legszomorúbb gólöröm – Jakub Blaszczykowski lenyűgöző története

Blaszczykowski 1985. december 14-én egy dél-lengyelországi faluban, Truskolasyban született, ahol szüleivel és idősebb testvérével, Dawiddal élt. Gyermekként a helyi focicsapatban szerepelt, itt ismerkedett a játék alapjaival, ám nem volt rá garancia, hogy profi labdarúgóvá cseperedhet. A családi fészek sem volt ideális, édesapja alkoholproblémái és erőszakos viselkedése állandó rettegésben tartotta a család többi tagját, mígnem 1996 augusztusában bekövetkezett egy felfoghatatlan tragédia: a családfő, Zygmunt Blaszczykowski egy vita hevében leszúrta feleségét, Anát, aki a helyszínen belehalt a sérülésébe. A gyerekek sokkos állapotba kerültek, és a nagymamájuk nevelte őket innentől, apjuk 15 évnyi börtönbüntetést kapott a gyilkosságért.

Noha Jakub tehetséges játékosnak számított, a történtek hatására felhagyott a labdarúgással. Szerencsére volt a családban egy kiváló mentor, az egykori válogatott középpályás, Jerzy Brzeczek, az elhunyt édesanya testvére, aki azonban addig noszogatta unokaöccsét, míg az ismét edzésbe nem állt a Raków Czestochowa utánpótlásában. Noha sosem pörgette a fülén a labdát, már fiatalon is feltűnt, milyen állhatatos, időnként úgy tűnt, három tüdeje van, olyan elánnal robotolta végig a mérkőzéseket. Tizenhat évesen szerződtette is a Górnik Zabrze, azonban mégsem itt, hanem a másik chestochowai klubban, a KS-ben mutatkozott be a felnőttek között, méghozzá a lengyel negyedosztályban 2003-ban.

A már említett nagybácsi közreműködésével egy év múlva már az ország legjobb klubjánál, a Wisla Krakównál találta magát Blaszczykowski, épp annál a csapatnál, amelynek gyermekkora óta egyébként is szurkolt. Az első idény végére már alapember volt, holott alig múlt 19 éves, 2007-es távozásáig bajnok, kupagyőztes és a liga legjobb játékosa is lett a fiatal középpályás, aki 2006-ban Szaúd-Arábia ellen debütált hazája válogatottjában is. Formája alapján biztos helye lett volna a németországi világbajnokságra utazó keretben, ám egy sérülés miatt lemaradt a tornáról, miként a 2008-as Európa-bajnokságról is. Ezek a szerencsétlenségek is alááshatták volna Jakub lelkesedését, de nem így lett.

Az időközben a Borussia Dortmundhoz igazoló szélső, a Signal Iduna Parkban is hamar közönségkedvenccé vált, ugyanis hozta magával a megalkuvást nem tűrő játékmodorát, ami később Jürgen Klopp csapatának egyik motorjává tette. Pályafutása legnagyobb sikereit ugyanis azokban az években érte el a sárga-feketékkel, amikor a ma már a Liverpoolnál sikert sikerre halmozó edzővel dolgozott együtt.

Blaszczykowski kétszeres bajnok lett a Bundesligában (2011, 2012) Német Kupa-győztes (2012) és Bajnokok Ligája-ezüstérmes (2013).

A játékos magánélete ugyanakkor ezekben az időkben sem volt sallangmentes, apja szabadult a börtönből és többször is megpróbált kapcsolatba lépni a fiával, főleg ismerve, milyen sikeres labdarúgó lett belőle, ám Kuba – ahogyan mindenki becézi – hallani sem akart az emberről, aki megölte az édesanyját. Kapcsolatuk sosem változott meg, ráadásul az apa három héttel a fia legfontosabb nemzetközi megmérettetése, a 2012-es, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság előtt hunyt el. Blaszczykowski elment a temetésére, de megnyugvásra valószínűleg csak akkor lelt, amikor apját örök nyugalomra helyezték.

A kontinensviadalon csapatkapitányként vezethette övéit, aminél nagyobb megtiszteltetés aligha érhet egy labdarúgót, ő pedig bizonyította, hogy nála alkalmasabb személyt nem is találhattak volna a lengyelek a feladatra. Az első mérkőzésen kiváló gólpasszt rajzolt az ekkor még közel sem ekkora klasszisnak számító Robert Lewandowski fejére, majd a második mérkőzésen egy látványos távoli lövéssel egyenlített Oroszország ellen.

A két mérkőzésen Kuba remeklése ellenére is csak két pontot szerzett Lengyelország, és mivel a csehek elleni utolsó csoportmérkőzést 1-0-ra elveszítette, már a csoportkörben elvérzett, de ez legkevésbé a kapitány játékán múlt.

Klubjában, a Dortmundban továbbra is alapember volt, de a válogatottal nem jöttek a németországihoz hasonló sikerek. A 2014-es világbajnokság selejtezőiben Lengyelország csak a negyedik helyen végzett Anglia, Ukrajna és Montenegró mögött, de Blaszczykowski annak ellenére, hogy többször is sérüléssel küszködött, négy góllal a csapat házi gólkirálya lett. A sérülések később a klubkarrierjét is hátráltatták, 2013 nyarán hiába kapott új, 2018-ig érvényes kontraktust a sárga-feketéknél, ezt már nem tudta kitölteni, nagyrészt a sérülésekből fakadó kevés játékidő miatt. 2015 nyarán, hogy újra felépíthesse magát, kölcsönbe a Serie A-ban szereplő Fiorentinához került egy idényre, de mindössze 15-ször léphetett pályára az első csapatban.

A 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon még volt egy nagy felvillanása: gólpasszal és góllal segítette csapatát a csoportból való továbbjutás során, majd a Svájc elleni nyolcaddöntőben is eredményes volt.

A későbbi győztes Portugália ellen is egyenrangú felek voltak Blaszczykowskiék a negyeddöntőben, ám fájdalmas pofon számára, hogy éppen ő rontotta el az utolsó lövést a tizenegyespárbajban.

A fentebb említett sérülések miatt a torna után Dortmundban már nem volt maradása, érdemei elismerése mellett ötmillió euróért a VfL Wolfsburgnak adták el a játékjogát. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy amikor a 2016–2017-es idény negyedik fordulójában a Wolfsburg a Dortmundot fogadta, a mérkőzés után a vendégszurkolók magukhoz rendelték a korábbi közönségkedvencet és hosszasan éltették, annak ellenére, hogy már az ellenfelet erősítette.

Sajnos a wolfsburgi időszak sem volt mentes a sérülésektől, bár első idényében alapember tudott lenni és 28 összecsapáson segítette az autógyáriakat, a 2017–18-as szezonban mindössze kilenc mérkőzés jutott neki. Ennek ellenére nem adta fel, maradt az együttesnél, de 2018 végén, egyetlen tétmeccsel a lábában beleegyezett a szerződése felbontásába, nyilván amiatt is, hogy karrierje új irányt vegyen.

Ekkoriban ugyanis kedvenc csapata, a Wisla Kraków már komoly szakmai és anyagi válságba került. A hosszú évek óta vegetáló klub odáig süllyedt, hogy nem tudta fizetni a játékosai és alkalmazottai bérét, ráadásul az Ekstraklasa tabelláján is egyre lejjebb és lejjebb csúszott, 2019 januárjában már csak a kiesés elkerülésért küzdött, na meg a túlélésért, miután a lengyel szövetség az átláthatatlan tulajdonosi viszonyok és a rendezetlen anyagi helyzet miatt (közel tízmillió eurós adósságról lehetett hallani) felfüggesztette a klub működését. Az év első bajnokijára nem is tudott emiatt kiállni a Wisla, amely ekkor már tapinthatóan közel került a kizáráshoz és a harmadik vonalba történő visszasoroláshoz.

Ekkor érkezett meg résztulajdonosként Blaszczykowski, aki két befektetővel együtt a saját vagyonához nyúlva biztosította, hogy egykori együttese legalább a tavaszt biztonságban le tudja játszani.

Pályafutása a válogatottban nagyjából ezzel egy időben, 2019-ben véget is ért. Összesen 108 mérkőzésen szerepelt a nemzeti együttesben, amellyel az örökrangsor második helyén áll Robert Lewandowski mögött. Ezeken a fellépéseken 21 gólt szerzett, amivel Lengyelország kilencedik legeredményesebb futballistája.

Kuba nagyságát mutatja, hogy nem csak a klubházban, de a pályán is segítette szeretett együttesét és ezért fizetséget sem kért, ám a lengyel szabályok szerint, minden profinak kötelező minimum 500 zlotyit, körülbelül 35 000 forintnak megfelelő összeget keresnie. Azonban ő ezt sem vette fel, helyette a krakkói árvaház lakóinak vásárolt  meccsjegyeket, akik így minden hazai mérkőzésen buzdíthatták a nehéz helyzetbe sodródó együttest. A tapasztalt szélső visszatérése idényében nyolc mérkőzésen játszott a Wisla mezében, ezalatt öt góllal és két gólpasszal járult hozzá, hogy az idény végén a kilencedik helyen zárt a csapat.

Játékosként és vezetőként azóta is a klub alkalmazásában áll, ám ma már 36 évesen egyre kevesebbet tud hozzátenni a csapat életéhez, sérülések miatt mindössze két alkalommal lépett pályára a most futó bajnokságban, pedig edzője a nagybátyja, Jerzy Brzeczek, aki annak idején megmentette Kubát a lengyel futball számára. Jakub öccse, Dawid jelenleg a Wisla elnöke, és azon dolgozik ő is, hogy minél előbb visszavezesse az együttest a korábbi fényes sikerek felé.

Blaszczykowski nagylelkűsége persze nem csak a futballhoz kapcsolódóan van jelen. A meccsjegyeken felül is gyakran támogat árván maradt gyerekeket és hátrányos helyzetben élőket alapítványával, de gyakran jótékonysági koncerteket szervez, valamint sérült gyerekek rehabilitációját segíti.

Legutóbb az ukrajnai menekültek számára ajánlott fel negyedmillió zlotyit, közel 20 millió forintot. Ma már ő is édesapa, családos ember, két kislánya van, Oliwia 2010-ben, Lena 2014-ben született és a vele történt szörnyűségek ellenére ma is mélyen vallásos ember. Interjúi és megnyilvánulásai során gyakran említi, hogy a hite nélkül talán nem élte volna túl mindazt, ami vele történt, az Istennel való kapcsolata is arra ösztönzi, hogy ha lehetősége van, segítsen másokon.

Góljait minden alkalommal az ég felé mutatva ünnepli, a korán elveszített édesanyjának ajánlva, aki ha látja odafentről, egészen biztosan nagyon büszke Jakubra, a futballistára és Kubára, az emberre.