A Leverkusen alkalmazkodott a nagyobb játékerőt képviselő Bayernhez, amelynek a hiányosságai jól látszódtak
Mindössze két hibátlan csapat maradt a Bundesligában három fordulót követően és a sors fintora, hogy éppen egymás ellen küzdhetett meg a 4. forduló nyitányán a címvédő Bayern München és a Bayer Leverkusen. Érdeklődéssel figyelhettünk, hogy Xabi Alonso csapata felvállalja-e a bajorok ellen is azt a proaktív játékot, mint amit az első három játéknapon láthattunk tőlük, vagy visszanyúl az előző idényben alkalmazott középmagasan meghúzott védelmi vonalból indított kontrajátékhoz.
A Leverkusen a jól megszokott 3–4–2–1-es felállást alkalmazta ezen a mérkőzésen. A két szélső védő közül Jeremie Frimpong helyezkedett lényegesen magasabban, sőt a holland szárnyvédőt igyekeztek minél többször izolálni a jobb oldalon, hogy lehetőleg egyedül maradjon a védekezésben sebezhető Alphonso Daviesszel szemben. Ennek érdekében a két tízes közül Jonas Hofmann végig a bal szélen helyezkedett, Florian Wirtz pedig legalább annyit tartózkodott a bal oldali félterületben, mint a jobb oldali félterületben.
Frimponggal ellentétben Wirtz brillírozott, ez a szabad szerepkör nagyon feküdt neki. Rendre jól játszott össze a bal szélről befelé mozgó Alejandro Grimaldóval, négy sikeres cselt mutatott be és általában ő tudta megjátszani Victor Boniface-t, aki befejezte az akciókat. Wirtz a Bundesliga egyik legkreatívabb játékosa, és szemmel látható, hogy a súlyos sérülése sem vetette vissza a karrierjét, mind progresszív labdavezetésben, mind a kulcspasszok kiosztásában, mind a cselezést tekintve a liga legjobbjai közé tartozik 20 évesen. A Bayern ellen négy sikeres csele volt, folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára minden labdaérintése.
Victor Boniface (Forrás: soccernet.ng)Boniface-t nem tudták tartani a Bayern védői
A Leverkusen mindkét gólját rögzített játékhelyzet után szerezte, hiszen Grimaldo egy szabadrúgást tekert a bal felső sarokba, míg Exequiel Palacios tizenegyesből talált be a hajrában, ennek ellenére a mezőnyből is rendkívül veszélyes volt a Leverkusen, elsősorban Boniface-nak köszönhetően. A nigériai csatár az első három fordulóban 21 lövést vállalt, amiből négy találat született, arra lehetett számítani, hogy a német bajnokságban a legerősebb játékoskerettel bíró Bayern ellen kevesebb lehetősége lesz tüzelni. Ezzel szemben még a saját, elképesztően magasnak számító mérkőzésenkénti átlagát is felülmúlta e tekintetben és nyolcszor próbálkozott.
Ha pedig labdát kapott, akkor két lehetőség közül választott: vagy azonnal lőtt – volt, hogy a félpályáról is rátűzte, keveset tévedett –, vagy pedig amikor kiszorított helyzetben kellett átvennie a labdát, akkor olyan könnyedséggel vitte el akár Dayot Upamecano, akár a neki besegíteni igyekvő bármelyik Bayern-védő mellett, mintha csak egy serdülő mérkőzésen lenne. A 22 éves csatár a tizenhatoson belül is képes volt szlalomozni a labdával. Kritika csupán annyiban érheti a teljesítményét, hogy két helyzetben is jobban járt volna, ha passzol, egyszer Wirtznek, egy esetben pedig Edmond Tapsobának. A döntéshozatalban és a lövések kiválasztásában kell még fejlődnie, mert nyolc kísérletéből csak kettő talált kaput, de elképesztő potenciál van benne. Végül csupán egy lesgólig jutott, mert a helyzetkihasználása ezúttal nem volt az igazi, a Wyscout adatai szerint 1,03 xG-t hozott össze.
A Leverkusen az eddigi mérkőzéseivel ellentétben sokkal inkább az átmenetekre, a kontrákra törekedett, de nem magasan megszerzett labdákat követően, ugyanis a PPDA mutatójuk 14 felett volt, azaz sokszor a saját térfelükre húzódtak vissza és hagyták a Bayern védőit, illetve Joshua Kimmichet a félpályánál is adogatni. Xabi Alonso a minőségi deficit miatt nem vállalta fel azt az intenzív és domináns játékot, mint az eddigi riválisokkal szemben, ami teljesen érhető. A Bayernnek volt több és nagyobb helyzete, ám rövid periódusokat – főként az első félidő végét – leszámítva a Bayer nem játszott alárendelt szerepet az Allianz Arénában. Eddig átlagosan 11 labdát szereztek a támadóharmadukban, ezúttal csak hétig jutottak. Középpályás kontrollt Palacios beállítása után tudtak kialakítani, Robert Andrich sok labdát eladott, 81%-kal passzolt a pálya tengelyében, az roppant kevés és a párharcait is rendre elveszítette, ám az argentin nem tudott volna 90 percet vállalni, mert magyar idő szerint kedden késő este még Bolíviában játszott világbajnoki selejtezőt, ahol gólpasszt jegyzett. Az ő hiánya az első félidőben az átmenetek megállításában és a támadások építésében, illetve a támadóharmadba való eljutásban érződött igazán.
A jobbhátvéd pozíció hiányossága hatással van a Bayern komplett játékára
A Bayern Münchentől ebben az idényben a támadóharmadban láthattuk már a 2–3–5-ös felállást és a 2–2–6-ot is, amikor a két szélső védő a támadónégyessel szinte egyvonalban helyezkedett. A Leverkusen védekezésben a legtöbbször 5–2–3-ban helyezkedett, ahogyan az várható volt előzetesen is. Ha az öt támadós felállást választja Thomas Tuchel az utolsó fázisban, akkor a játékosok egy az egy elleni kvalitásaiban bízik jobban, a hat támadó esetén pedig a mennyiségi fölényben. A kapu előtti befejezésben kiváló, de nem az ördöngös cseleiről ismert Thomas Müller csapatba állításával arra lehetett számítani, hogy inkább utóbbival fog próbálkozni, ennek ellenére a szélső védői nem léptek fel magasan. Ennek a korlátja Konrad Laimer jobbhátvédként való szereplése volt, aki eleve nem jobbhátvéd, ezért tőle nehéz még olyan pluszt faktort elvárni, hogy felfusson és a támadásoknál magasan helyezkedjen. Azt gondolom, hogy Jamal Musiala kezdőként való szereplése jobb döntés lett volna így, hogy Noussair Mazraoui csak csereként volt bevethető. Benjamin Pavard eladásával és Josip Stanisic kölcsönbe éppen a Leverkusenhez való elengedésével jelentősen csökkentek a Bayern variációs lehetőségei a jobbhátvéd poszton. Az egyedüli jelölt a pótlásukra Kyle Walker volt, aki miután megegyezett a Manchester Cityvel a szerződése meghosszabbításáról és emelték a fizetését, elállt a müncheni lehetőségtől, így sportigazgató hiányában nem volt más opciójuk a bajoroknak erre a posztra.
A másik problémás pozíció a labdaszerző hatos poszt. Kimmich ezúttal is kiválóan irányította a Bayernt, és remekül folyt át rajta a játék, volt négy labdaszerzése 60 perc alatt, de egy valódi hatos nagyon hiányzik továbbra is, mert a Leverkusen a bal oldali félterületben és/vagy középen tudott átrohanni a müncheniek középpályáján. Ez már régóta fennálló probléma Münchenben. Joao Palhinha megszerzése éppen emiatt lett volna nagyon fontos. Ő a Premier League egyik legjobb labdaszerzője, és bár a 65 millió eurós ajánlattal alighanem jelentősen túlértékelték a 28 éves portugált, ám így sem jött össze az átigazolása a Bayernnek – a Fulham visszalépett a transzfertől, mert nem tudták volna pótolni a kulcsemberüket az utolsó napon. Ha a Bayern nem augusztus végén kezd el érdeklődni iránta, akkor biztosan összejött volna az üzlet. Különösen nagy gondot jelent ez, ha olyan remek tízes játszik a túloldalon, mint Florian Wirtz.
(Forrás: Le Matin)A győzelemhez közelebb állt a Bayern München, de a Leverkusennek is voltak bőven lehetőségei, ami a 2–2-es végeredményhez vezetett. Már egyik csapat sem hibátlan, de így mindkettő továbbra is veretlen a Bundesligában.
Kiemelt fotó: getfootballnewsgermany.com
