A liga, ahol idén nem menesztettek edzőt

1999 a norvég labdarúgás szempontjából sikeres év volt. A válogatott története során először kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra. Tavasszal Ole Gunnar Solskjaer a hosszabbításban gólt szerzett a Bajnokok Ligája döntőjében a Bayern München ellen, ami a Manchester United örökké emlékezetes sikerével ért véget. Az ősszel pedig a bajnok Rosenborg BK eddig utoljára jutott túl a legrangosabb európai kupasorozat első csoportkörén. (A két csoportkörös rendszer 2004-ben megszűnt, de a 21. században már nem is sikerült igazán jól szerepelniük a norvég csapatoknak.)

Ugyanebben az évben, 1999-ben született meg rengeteg, napjainkban már befutott és jól ismert labdarúgó, mint Reece James, Mason Mount, Darwin Núnez, Declan Rice, Gianluigi Donnarumma, illetve Kai Havertz. A norvégoknál Kristian Thorstvedt, Emil Bohinen, Jens Petter Hauge vagy Leo Skiri Östigard sorolható ide, akik talán nem akkora nevek, mint az előbb felsoroltak, de az országuk legjobb fiataljai.

Az akkor 14 csapatos ligában ez főleg a fővárosi újonc Skied Fotball esetében volt igencsak nagy meglepetés, ugyanis az oslói kispadon az akkor 33 éves Bengt Eriksen nagyon nem találta meg a választ arra, hogy együttese miként üthetné meg az élvonal szintjét. Háromszor kaptak öt gólt, de volt hat, hét és nyolc kapott találatos mérkőzésük is. A 26. forduló végére 75 alkalommal kapituláltak, ami csaknem háromgólos átlag, de a vezetőség ezt is képes volt elnézni a fiatal szakembernek, aki a kiesés ellenére csak a következő évad közepén került lapátra, amikor a másodosztályban sem alakultak jól a dolgaik.

Bengt Eriksen állt a legközelebb az 1999-es szezonban a kirúgáshoz (Forrás: VG)

A közelmúltban a futballvilág trendje természetesen Norvégiában is megjelent, és olykor talán meglepően korán, a türelmetlenség jeleit mutatva menesztettek szakembereket. 2017-ben a Tromsö IL együttesétől Bard Flovik június végén távozott, de a helyére kinevezett Simo Valakari sem tudott valódi javulást előidézni. A pont/meccs mutató terén rosszabban állt a gárda a váltás után, mint korábban. 2019-ben már majdnem összejött az, ami 1999 után idén is megvalósulhat. Három éve csak egy edzőt rúgtak ki: Jörgen Lennartsson a szezon végén osztályozós helyen zárt a Lilleström SK csapatával, de öt nappal az IK Start elleni osztályozós párharc mérkőzései előtt menesztették. Ezután az LSK Tom Nordlie irányításával elbukott, kiesett az élvonalból.

Idén a legveszélyesebb helyzetben Christian Michelsen volt, akinek az irányítása alatt a Kristiansund BK az első 14 meccsén csupán két pontot tudott csak bezsebelni, és messze lemaradva a riválisoktól az utolsó helyen szerénykedett. De mégis kitartottak a 2014-ben kinevezett szakember mellett, aki feljuttatta az élvonalba a gárdát, majd öt szezonon keresztül rendre a tabella első felébe kormányozta őket. Július végén az újonc HamKam ellen összejött az első győzelem, majd egy pontszerzés a Tromsö ellen, és ugyan ezt két vereség követte, de az augusztus végi, szeptember eleji három hazai meccsüket kilenc ponttal abszolválták. Öt körrel a vége előtt még mindig öt pont a lemaradásuk az osztályozós pozíciótól, amit nem lesz egyszerű elérni, de még háromszor is alsóházi csapattal mérkőznek – kétszer is odahaza –, ahol nyerniük kell az esélyek életben tartásához.

„Rendkívül stabil helye van Michelsennek a KBK-ban, mindazok után, amit a klubért tett. A betöltött pozíciójával nem hiszem, hogy közel állt volna valamikor is ahhoz, hogy kirúgják. Azt is gondolom, hogy motivált még, hogy ha úgy alakul, akkor visszavezesse a csapatot az Eliteserienbe, és úgy gondolom, hogy lehetőséget is fog erre kapni.” – mondja Asbjörn Myhre, a norvég Eurosport újságírója.

Asbjörn Myhre, a norvég labdarúgás egyik legnagyobb szakértője (Forrás: fotballnerd.no)

Dag-Eilev Fagermo esetében is akadtak kérdőjelek, mert a Valerenga 12 bajnoki forduló után a 14., osztályozós helyen állt mindössze 11 ponttal, miközben már az előző idénybeli hetedik pozíciót is csalódásként élték meg a fővárosban. A 2020-ban bronzérmet összehozó mester mellett még mindig tart a bizalom és a válogatott szünetről visszatérve össze is hoztak egy sorozatban öt győzelmes, összességében pedig kilencmeccses veretlenségi szériát.

A Kjetil Rekdal vezette RosenborgBK a döntetlenekre specializálódva kezdte a szezont. Öt lejátszott forduló után a klub mindössze hat ponttal a 12. helyen állt, de azóta rátaláltak a helyes útra és már a dobogóért, illetve az európai kupaindulásért küzdenek. A nyári szünetet követően volt egy tízes sorozatuk, ami alatt nem találtak legyőzőre, benne egy ötös győzelmi szériával, ami a jól sikerült igazolásoknak is köszönhető.

„Lehet, hogy valamennyire véletlenszerű, és valószínűleg kicsit nagyobb összefüggésben kell nézni, hogy kiderüljön, egészséges trendről van-e szó, vagy csak épp így alakult a pénzügyi körülmények okán. Több klub új edzőt nevezett ki a szezon előtt; a Rosenborg, a Sarpsborg 08, a HamKam és az Odd is. Ilyenkor természetes, hogy kapnak még néhány hónapot, függetlenül attól, hogy hogyan alakultak a dolgok. Emellett úgy érzem, hogy a klubvezetők profibbak lettek, és látják a folytonosság értékét, főleg annak fényében, hogy a liga felénél már legalább két éve ugyanaz a szakember irányít” – mondja Myhre.

Kétségtelen, hogy a helyi futball egyik szakértőjének véleménye megállja a helyét, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a norvég klubokat is erősen érintette a koronavírus-járvány. Bár a nézők visszatérésével valamennyire enyhült a helyzet, ez a nézőszámokat és a helyi jegyárakat látva nem fogja kihúzni őket a gödörből. Így aztán a kiadásait minden egyesület igyekszik minimalizálni, s ebbe az is beletartozik, hogy az edzők menesztése során fellépő végkielégítést inkább megspórolják. Tény, két idény között sokkal egyszerűbb egy edzőváltást meglépni, hiszen a szakemberek szerződései is ekkor járnak le, illetve ilyenkor a „piacon” is nagyobb a merítési, választási lehetőség.

Kiemelt fotó: Eliteserien