A Löw-búcsú margójára – sajtószemle

ELŐTÉRBEN A POZITÍVUMOK

Németország első számú sportnapilapjánál, a Kickernél elsősorban nosztalgikus hangulatban emlékeztek vissza a Löw-érára, nem elhallgatva a nyilvánvaló hibákat sem. Az egyik vezető riporter, Karlheinz Wild azon a véleményen volt, hogy összességében pozitív az elmúlt 15 év mérlege.

Kiemelte azt, hogy Löw újjáformálta a Nationalelf megítélését a korábbiakhoz képest, és ma már az számít fő csalódásnak, ha a válogatott nem játszik elég látványosan és meggyőzően, szemben a korábbiakkal, amikor a győzelem mindenek felett állt.

Ennek volt kiváló lenyomata a 2010-s dél-afrikai világbajnokság, ahol a német csapat elsöprő tempójú játékkal lett bronzérmes, ezzel kivívva a semleges szurkolók nagy részének a szimpátiáját.

Az 11 Freunde magazinnál is a tréner úttörő szerepét emelték ki, hiszen ő volt az, aki meghonosította a válogatottnál a modern, tempósabb futballt, amiért aztán egész Németország rajongott. Végigvezették azt is, hogy Löw mikor és miért tehette volna meg a legjobb ütemben a távozását. Elsőként megemlítették a 2014-es vb-címet, ami után kétségkívül a csúcson köszönhetett volna el, viszont érthető volt a maradása, hiszen Eb-cím még nem volt a tarsolyában.

Ugyanez volt a közvélekedés 2016-tal kapcsolatban is, akkor a franciaországi Eb-n az elődöntőig jutott az együttes, Löw pedig továbbra is maradt, és újabb célként a világbajnoki cím megvédése lebeghetett a szeme előtt. Ez azonban 2018-ban, Oroszországban súlyos kudarccal végződött. A magazin szerint – és a közvélemény nagy többsége szerint is – ekkor kellett volna leköszönni, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a tehetséges ifjak beépítéséhez egy fiatalos, tiszta lappal kezdő kapitánynak lenne csak energiája.

KEMÉNY KRITIKÁKBÓL SEM VOLT HIÁNY

Az 11 Freundénál a legfőbb problémát abban látták, hogy az oroszországi bukás után Löw folyamatosan önigazolási kényszerben volt, ami ahhoz vezetett, hogy nem mindig a legjobbakat hívta be a keretbe. A Jerome Boateng, Mats Hummels, Thomas Müller trió mellőzése is ennek a jeleként fogható fel, hiszen ezzel is bizonyítani akarta, hogy nála már a fiatalok élveznek elsőbbséget, eközben viszont a válogatott olyan kulcsfigurákat vesztett, akik nélkül végérvényesen oda lett a stabilitás.

A Kicker másik vezető szerzője, Oliver Hartmann is a negatívumokat emelte ki. Szerinte a tréner maga felelős a kialakult helyzetért, amit az Eb előtti kapkodásával csak tovább tetézett. Túl későn hozta vissza Müllert és Hummelst, akik így nem tudtak kellően integrálódni a közösségbe, illetve a csapat taktikai rendszerébe, ráadásul a hirtelen prioritássá tett háromvédős rendszer is nagyon ingatagnak mutatkozott. Hartmann kétfelé osztotta ezt a 15 évet: 2006 és 2014 között a sikerek voltak előtérben, míg a vb-győzelem után már egy folyamatos visszaesés volt megfigyelhető, és szerinte túl későn lett vége ennek a korszaknak.

Lothar Matthäus főleg a taktikai kérdésekre helyezte a hangsúlyt, és komoly nemtetszésének adott hangot a háromvédős felállást illetően. Kiemelte, hogy sok játékos nem a kedvelt posztján játszott - Joshua Kimmich-kel az élen –, de ebben nem csak a kapitány felelősségét látja, a klasszis játékosokat is számon kérte, hogy miért nem érveltek erőteljesebben Löwnél a saját posztjuk érdekében.

A legkeményebb kritikát a Sport Bildben fogalmazták meg, kezdve az elismert kommentátorral és szakértővel, Marcel Reiffel, aki erősen felfokozott hangulatban volt az angolok elleni meccs miatt. Bosszantotta, hogy Löw az erősen visszafogott támadójátékkal igazából a saját elveinek mondott ellent a – mint később kiderült – búcsúmeccsén.

Reif szerint 2014 után a válogatott leszálló ágba került, és szerinte – főleg Löw miatt – a német csapat komoly lépéshátrányba került a világelithez képest, amely így a katari világbajnokságnak nem favoritként fog nekifutni.

Markus Babbel ennél is tovább ment, az övénél valószínűleg nehéz lenne sarkosabb véleményt megfogalmazni. Nemes egyszerűséggel őrültségként jellemezte a Nationaltrainer utóbbi évekbeli munkásságát. Az egykori 51-szeres válogatott védőnek leginkább Löw következetlenségeiből és félreérthető megjegyzéseiből lett elege. Szerinte egy olyan csapatnál nem lehet tapasztalatlanságról beszélni, amelyből kilencen is játszottak már BL-döntőt. Babbel végül reménykedésének adott hangot, hogy Hansi Flickkel pozitív irányt vesz a válogatott, és sajnálatát fejezte ki, hogy a váltásra 2018 után még három évet kellett várni.