A magyar, akinek mindene Ohio

Bernie Kosar Youngstownban látta meg a napvilágot 1963-ban egy Ohióba emigrált magyar család sarjaként. Középiskolásként az amerikai futball mellett a baseballban is jeleskedett. Édesapja utóbbiban tartotta nagyobb tehetségnek, a kis Bernie számára viszont mindvégig egyértelmű volt, hogy ő NFL-irányító akar lenni. Ez a célja még erősebbé vált, amikor az 1970-es évek végén a youngstowni acélipar hanyatlásnak indult, így mindössze két lehetősége volt a sikerre: a futball és az egyetem.

Utóbbit a családja nem engedhette meg magának, szóval minden idejét a sportra szánta. Az erőfeszítéseinek meg is lett az eredménye, végzősként nyolc győzelemig vezette a csapatát, és az állam legjobb támadójátékosának is megválasztották, ennek ellenére nem vezetett számára egyenes út az egyetemi futball elitjébe.

Korai sikerek kérdőjelekkel tarkítva

A scoutok és az újságírók ugyanis nem voltak elájulva tőle a kiváló végzős éve ellenére sem. Nem volt kimondottan atletikus, borzasztóan nézett ki a dobómozdulata, ráadásul a karja is elég gyengének számított, a Los Angeles Times újságírója, Jim Murray például így írt róla:

„Nem is dobja a labdát, a mozdulatsor inkább olyan, mint amikor valaki leejti a szappant a zuhanyzóban. Amikor először megláttam a dobómozdulatát, azt hittem, ez csak egy vicc. Láttam olyan menyasszonyi csokrokat, amik gyorsabban repültek, mint az ő labdái.”

Ezek a problémák az Ohio State edzőinek sem kerülték el a figyelmét, így Kosar hiába akart mindennél jobban a Buckeyeshoz kerülni, más opciót kellett keresnie. Ekkor került képbe a Miami Hurricanes. A floridaiak az előző évtizedben az egyetemi bajnokság pofozógépének számítottak, még az is felmerült, hogy megszüntetik a futballprogramot, Howard Schnellenberger 1979-es kinevezése viszont mindent megváltoztatott.

Schnellenberger remekül találta meg a tehetségeket, különösen akkor, ha irányítókról volt szó, őt pedig nem érdekelték Kosar gyengeségei, a játékintelligenciája meggyőzte, ösztöndíjat ajánlott neki. Természetesen a fiatal irányító is szívesen dolgozott volna vele. Az azonban már nem nyerte el a tetszését, hogy a csapat keretében már ott volt a jövőbeli Hall of Fame-játékos, Jim Kelly, valamint a hatalmas tehetségnek számító Vinny Testavardét is sikerült Floridába csábítaniuk, és azon is elgondolkozott, hogy visszautasítja az ösztöndíjat. Végül Schnellenberger meg tudta győzni, hogy remek helyen lesz Miamiban, és nem is tévedett: Kosar a csapat ikonjává vált.

Egy új dinasztia alapköve

Az 1982-es szezonban Kosar redshirtöt kapott, majd egy évvel később a sokkal atletikusabb, erősebb Testavardével kellett megküzdenie a kezdő pozícióért. Schnellenberger úgy nyilatkozott később, hogy ez volt a legjobb verseny, amit edzői pályafutása alatt tapasztalt, és még öt perccel a Florida elleni nyitómeccs előtt sem volt biztos abban, hogy melyik irányító kezdjen.

A döntő faktor végül az volt, hogy ki tud könnyebben felállni egy vereségből, ez pedig Kosar felé billentette a mérleg nyelvét. Schnellenberger megérzése bejött, az állami rivális Gators keresztül gázolt rajtuk, ezzel elszenvedték a szezonban első és egyetlen vereségüket. Ezután ugyanis Kosar vezetésével megnyerték a hátralévő 11 alapszakasz-meccsüket, majd a döntőben a Nebraska 22 meccses győzelmi szériáját is megszakították, Kosart megválasztották a döntő MVP-jének és megszületett a következő két évtized legmeghatározóbb egyetemi programja.

(Forrás: Miami Herald)

1984-ben azonban ez még nem látszott, sőt úgy nézett ki, a bajnoki cím mindössze egy kifutott eredmény volt. Schnellenberger elfogadott egy állást a frissen megalakult USFL-ben, a helyét Jimmy Johnson vette át, és bár később neki is voltak sikeres szezonjai a Hurricanesnél, az 1984-es nem tartozott közéjük. A csapat 8-5-ös mérleggel zárt, ami legkevésbé az irányítón múlott: Kosar 3642 yarddal és 25 touchdownnal fejezte be az évet, majd hatalmas meglepetésre úgy döntött, neki elég volt az egyetemi bajnokságból.

„Az egyetemi foci nem jelentett számomra kihívást. A passzjátékunk annyira kimagaslott a mezőnyből, hogy egy idő után túl könnyű volt. A meccseken egy, esetleg két coverage-típust láttam, a védelmek nem voltak túl szofisztikáltak. Emiatt lelassult a fejlődésem, szóval nem volt értelme a maradásnak.”

Hazatérés, megkérdőjelezhető módszerekkel

Kosar jelentkezése felkavarta az állóvizet az NFL-ben, hiszen egyértelműen őt tartották az évfolyam legjobb irányítójának, ezért az összes QB-hiányos klub szemet vetett rá. Az 1/1 a Buffalo Billsé volt, amely addigra megszerezte a USFL-ben játszó Jim Kelly játékjogát, tehát nem volt szüksége irányítóra, ráadásul már megegyezett Bruce Smith-szel.

A második helyen az Oilers választhatott, de a houstoniak keretében is volt franchise irányító, Warren Moon, így a harmadik helyen választó Minnesota Vikings tűnt befutónak. A bonyodalmakat az okozta, hogy Kosar gyerekkori kedvenc csapata, a Cleveland Browns is szemet vetett rá, és megpróbálta megszerezni az Oilers pickjét. A houstoniak élből elutasították az ajánlatot, mondván nem adnak irányítót egy csoportriválisnak, a Vikingsszal viszont nagyon szívesen helyet cseréltek. Kosar édesapja ekkor állt elő egy zseniális tervvel: mi lenne, ha Kosar nem adná be időben a jelentkezését a draftra, így a supplemental drafton kiválaszthatná őt a Browns.

(A supplemental draft azoknak van kitalálva, akik nem vehetnek részt a drafton, de valamilyen okból az egyetemi pályafutásukat sem folytathatják. Abban tér el a normál drafttól, hogy itt a csapatok leadják, hogy milyen körös picket áldoznának az adott játékosra, ha pedig megszerzik a játékjogát, a jövő évi drafton elveszítik azt a picküket, amivel licitáltak. – a szerk.)

(Forrás: news5cleveland.com)

Amikor Kosar nem tartotta be a jelentkezési határidőt, Clevelandben is világossá vált, mi a terv, gyorsan meg is egyeztek a Billsszel. Az Oilers és a Vikings panaszt nyújtott be a liga komisszárjához, Pete Rozelle-hez, hogy vessen véget a trükközésnek. Rozelle Kosarra bízta a döntést, ugyanakkor adott egy hetet a Vikingsnak, hogy győzzék meg a fiatal irányítót, hogy a hagyományos draftról kerüljön az NFL-be. Kosar végül a hosszas győzködés ellenére is a Browns mellett tette le a voksát, mondván nincs baja a Vikingsszal, de a családját jobban szereti. A Bills tehát kiválasztotta Kosart az 1986-os első köre kárára, majd a játékost azonnal el is cserélte Clevelandbe.

Kosar a franchise megváltójaként tért haza Ohióba, és egy közepesen sikerült szezon után sikerült is kirángatnia a Brownst a gödörből. A csapat 1986-ban már 12-4-gyel zárt az alapszakaszban, majd egészen az AFC döntőjéig jutott, ahol a John Elway vezette Denver Broncos állta útját kétes körülmények között. A clevelandiek ugyanis a mai napig állítják, hogy a legendás drive végén Rich Karlis valójában mellérúgta a mezőnygólt.ó

A Broncos elleni playoff-vereségek megszokottá váltak Kosar életében: egy évvel később ismét elbuktak, akkor egy fumble-nek köszönhetően, majd 1989-ben is Elwayék ejtették ki a Clevelandet a rájátszásból, de akkor legalább a dráma elmaradt, tükörsimán nyert a Broncos. Akkor még nem sokan sejtették, de ez volt Kosar utolsó valódi lehetősége, hogy Super Bowlt nyerjen kedvenc csapatának.

Keserédes Super Bowl

Az 1990-es, csalódást keltő szezon után új vezetőedzőt neveztek ki a Browns élére, bizonyos Bill Belichicket. Kosar és Belichick viszonya jól indult, 1991-ben az irányító pályafutása egyik legjobb szezonját hozta, de az 1992-es évben változás következett be. Kosar már korábban is küzdött egészségügyi gondokkal, négy évvel korábban egy vállsérülést szenvedett, ami után jelentősen meggyengült az egyébként sem erős karja, 1992-ben pedig egy bokasérülés hátráltatta, és amikor játszott, abban sem volt sok köszönet.

(Forrás: Bleacher Report)

Belichick is érezte, hogy változásra van szükség, és leigazolta Vinny Testavardét, így tíz év elteltével ismét összecsaphatott a két irányító a kezdő pozícióért. A csatát ezúttal is Kosar nyerte, de a sérülések megint közbeszóltak, amikor pályára tudott lépni, akkor pedig folyamatosan romlott a viszonya Belichickkel.

Teljesen más elképzeléseik voltak arról, hogyan kéne működnie az offense-nek, a pohár pedig akkor telt be, amikor Kosar többszöri tiltás ellenére megváltoztatta a játékokat a snap előtt, néha olyanokra, amiket a mérkőzések közben talált ki és rajzolt fel. Ennek a huzavonának az lett az eredménye, hogy az irányítót már szezon közben kirúgták. Kosarnak nem is lehetett volna nagyobb szerencséje, ugyanis a Dallas Cowboys még abban az évben leigazolta őt Troy Aikman cseréjének, így a szezon végén megszerezte a hőn áhított bajnoki gyűrűt. Igaz, nem úgy, ahogy szerette volna.

 „A célom az volt, hogy Clevelandnek nyerjek Super Bowlt, eleve ezért akartam ott játszani. Cleveland az otthonom.” – értékelt akkor.

Kosar még további három szezont húzott le az NFL-ben, de már Miamiban, Dan Marino cseréjeként. A kimagasló játékintelligenciáját a Dolphinsban is bizonyította, és hozzájárult vele Marino karrierjének egyik legemlékezetesebb mozdulatához. Ő mutatta meg edzésen a fake spike-ot Marinónak és Don Shula vezetőedzőnek, az irányító pedig 1994-ben a New York Jets elleni meccs utolsó pillanataiban be is vetette, ezzel győzelemre vezetve a Dolphinst.

(Forrás: Getty Images)

Magánéleti gondok

Kosar az 1996-os visszavonulása után Alan Cohennel közösen megvásárolta a Florida Pantherst, majd Las Vegas arénafutball-csapatának is résztulajdonosa lett, és segített a franchise Clevelandbe költöztetésében is. A 2008-as gazdasági válság aztán őt is érzékenyen érintette, 2009-ben mindössze 44 dollárja volt a 18 milliós tartozása mellett. Erről az ESPN 30 for 30 Broke című részében is beszélt, ahol a rossz befektetéseket és az édesapjába vetett túlzott bizalmát nevezte meg a csőd okaiként. Kosarnak nemcsak a pénzügyi, de egészségügyi problémái is vannak, a rengeteg agyrázkódás hatásai nála is megjelentek, volt felesége szerint pedig egy ideig drogfüggőséggel is küzdött.

Kiemelt kép: AP Photo