A magyar belső védő a második felnőtt szezonjában már remek játékot nyújt – a DAC-ban

Csinger Márk berobbanása remek hír a magyar futball kedvelőinek, ugyanis a csallóközi egyesületből az elmúlt idények során számos játékos kapott meghívót a nemzeti csapatba (Kalmár Zsolt, Schäfer András, Vida Máté), valamint topbajnokságokba is több játékost adtak el (2), mint a Ferencvároson kívül bármely másik magyar csapat.

Schäfer András 2022-ben igazolt a bundesligás Union Berlinhez, míg Nikola Krsztovics augusztus közepén írt alá a Serie A-ban szereplő Lecce gárdájához. Tehát, ha valaki Dunaszerdahelyen kimagasló teljesítményt nyújt, az jó eséllyel lehetőséget kap arra, hogy egy magasabb szinten is megméresse magát, éppen ezért lesz izgalmas Csinger teljesítményét nyomon követni. Ráadásul mivel a nemzeti tizenegyben is híján vagyunk azonnal bevethető, minőségi belső védőknek, különösen érdekes a jászberényi születésű bekk „felbukkanása”.

Kalandos úton jutott el a Dunaszerdahely kezdő tizenegyébe

Az ifjú belső védő tizenhárom éves korában került Szolnokról az MTK-hoz, ahonnan három szezont követően, 2019-ben igazolt Olaszországba, a SPAL egyesületéhez. Csinger ferrarai kitérője egészen sikeres volt, ugyanis az utánpótlás-csapatokban rendszeres játéklehetőséghez jutott, sőt több mérkőzésen csapatkapitányként képviselte a klubot.

Forrás: the path

Azonban 2022 nyarán hazatért Magyarországra, a Győri ETO-hoz, méghozzá a Dunaszerdahely kölcsönjátékosaként. Bár Csinger egy súlyos sérülés miatt nem játszott sokat a Rába-parti klubban (mindössze 12 bajnokin és 3 kupameccsen volt a pályán, szinte minden alkalommal az elsőtől az utolsó percig), egészen jó idénye volt. Ezt mutatják a védekező statisztikái is, amelyekben rendre a bajnokság felső harmadához tartozott. Igaz, egyik mutatóban sem volt a szűk elit tagja, de ez 19 évesen, az első felnőtt idényében érthető.

Némileg meglepő módon a passzjátékban meglehetősen kis szerepet vállalt. Meccsenként 32 átadást hajtott végre, amely a liga utolsó régiójába pozícionálja őt, bár ETO-s csapattársai sem éppen a felső 10%-ot erősítik, ami részben azzal is magyarázható, hogy a Győr nem volt egy kifejezetten labdadomináns csapat. Ötven százalékban volt náluk átlagosan a labda és egészen direkt játékot játszottak erőteljes letámadással, átmenetekkel, tehát Tímárék nem fektetettek túlságosan nagy hangsúlyt az építkezésre, ez pedig visszaköszön a védők passzmutatóiban is. A kevesebb átadás ellenére Csingeré volt a bekkek között a 8. legmagasabb hatékonyság (88,28%), az ETO-beli védőtársai között pedig az első. A passzjátékáról összességében az állapítható meg, hogy aránylag keveset volt játékban, de magas hatékonysággal tette dolgát.

A védőmunkájáról mindenekelőtt az mondható el, hogy magabiztos és megbízható, nem véletlenül bízta rá Tímár Krisztián 19 éves korában az ETO csapatkapitányi teendőinek ellátását. Csinger biztató teljesítménye magyarázza azt is, hogy a Dunaszerdahely vezetősége a kölcsönszerződés lejártával a Felvidéken tartotta a feltörekvő bekket.

Forrás: www.dac1904.sk

Villámgyorsan a Niké Liga egyik legjobb belső védőjévé vált

Egy bajnoki mérkőzéstől eltekintve minden találkozón a pályán volt, és két összecsapástól eltekintve az összes meccsen kezdett, így van már a 10. forduló után 818 perc a lábaiban. A Dunaszerdahely a szlovák első osztály egyik legdominánsabb csapata, idén átlagosan 57%-ban birtokolják a labdát, így Csingernek jóval több feladata van a labdával, mint anélkül. Ennek megfelelően idén sem ő vívja a legtöbb párharcot, de a hatékonysága is mutatja, hogy képes volt szintet lépni. A védekező párharcainak eddig a 77,05%-át nyerte meg, ami a 6. legjobb eredmény a belső védők között. E mellett a passzjátéka itt aztán igazán tud érvényesülni, jól illeszkedik a DAC magas arányú labdabirtoklásra épülő játékához. Meccsenként több, mint 15 alkalommal passzol többször, mint az előző szezonban az NB II-ben, és a pontossága is javult (92,08%), ez a 6. helyre elég az élvonal hátvédjeinek rangsorában. A labda előre juttatásában továbbra sem vállal kimagasló szerepet, ám a hatékonysága az élmezőnyét közelíti. Például a támadóharmadba eljuttatott labdák pontosságának vonatkozásában az 5. helyet foglalja el. A passzain túl még labdavezetéssel is előre tudja juttatni a labdát, mérkőzésenként egy progresszív cipelése van, ami a 12. legjobb.

Azokhoz a számokhoz képest, amelyeket az NB II-ben hozott, jelentőset lépett előre, és egyelőre úgy fest, képes egy labdával kezdeményezőbb csapatban is remekül teljesíteni. Az sem okozott számára nehézséget, hogy Győrben háromvédős szisztémában szerepelt legtöbbször a középső pozícióban (olyanra is volt példa, hogy jobb vagy bal oldali belső védőként játszott), ehhez képest a Dunaszerdahely négyvédős rendszert alkalmaz. Csinger ehhez is sikeresen alkalmazkodott.

Forrás: www.dac1904.sk

Milyen teljesítményt nyújt a válogatott belső védőihez képest a jelenlegi szezonban?

A magyar válogatott keretébe jobblábas belső védőként általában Willi Orbán, Lang Ádám, Balogh Botond és Mocsi Attila szokott meghívót kapni. Közülük Balogh eddig egyszer léphetett pályára, Mocsinak még nincs válogatottsága. A bő keret alap tagjának számít még Botka Endre és Fiola Attila is, ők a jelenleg sérült Orbán jobbján többször bevetésre kerültek már (utóbbi például a szombat este, a szerbek ellen 2–1-re megnyert selejtező során), ám mivel velük az RB Leipzig védőjének alternatívájaként a középső pozícióban nem lehet számolni, így őket nem vettük figyelembe az összehasonlításkor.

Természetesen a Bundesliga nem vethető össze azokkal a bajnokságokkal, amelyekben a többi játékos futballozik, bár Orbán még így is egyértelműen kiemelkedik. Ugyanakkor megállapítható, hogy Csinger dunaszerdahelyi teljesítménye közelíti a többi kerettagét. Balogh Botondnak a Parmában kifejezetten kevés játéklehetőség jut, ezzel együtt ő kissé lefelé lóg ki. Csinger erősségei a többiekkel szemben is kidomborodnak. Magas arányban megnyert párharcok, kiemelkedő passzpontosság és progresszív labdacipelések. A fejpárbajokban gyenge, ahogyan a labdát sem tudja elég magas volumenben előre juttatni, de ezekben Mocsi Attila és Lang Ádám sem kifejezetten erős.

A minőségi belső védő hiánycikk a magyar labdarúgásban, emiatt különösen izgalmas követni a legígéretesebb még fiatal játékosok, Mocsi, Balogh és Csinger fejlődését. Utóbbi dunaszerdahelyi játéka egyelőre nagyon biztató, és remélhetőleg a folytatás is legalább ilyen jól alakul majd, amelynek eredménye lehet akár a közeljövőben az is, hogy – Schäfer András útjára lépve – bemutatkozik egy topbajnokságban, illetve a magyar válogatottban.

Kiemelt fotó: www.dac1904.sk