A magyar kapusok jobban megkapják az esélyt fiatalon
Január 27-én rendezték meg a Nyerges Mihály-emlékkonferenciát a Magyar Sporttudományi Társaság Sportmenedzsment Szakbizottsága és a Magyar Testnevelési Egyetem közös szervezésében. Az Eredményjelző: Magyar Sport 2021 című fórumon több sportág képviselői értékelték a mögöttünk hagyott évet. A labdarúgást Hegedűs Henrik, az MLSZ adatelemzője és az M4 Sport szakértője képviselte.
Hegedűs Henrik elsősorban a magyar válogatottat és annak Európa-bajnoki szereplését értékelte a számok nyelvén – részletesebb beszámoló a Nemzeti Sport Online-on olvasható –, ez előadást lezáró észrevétele pedig arra utalt, hogy a hazai klubcsapatok egyre kevesebb lehetőséget biztosítanak a fiatal magyar csatárok számára. E gondolatmenet alapján most soronként végigvesszük, hogy az elmúlt években hogyan alakult a trend az NB I-ben. Máshol is megfigyelhető ez, vagy vannak szerencsésebb pozíciók? Nemzetközi összehasonlításban hasonló tendenciák figyelhetők meg? A vizsgálódásunkat a kapusoknál kezdjük.
És mindjárt egy megjegyzéssel kell kezdenünk. A kapu előtt állni a labdarúgásban mindig egyfajta elkülönült szerep volt. A kapusok azok, akik szinte egyéni sportolók egy csapatsportágban.
Az utóbbi évtizedben a magasan feltolt védekezés és a labdajáratásba történő bevonásuk okán azonban egyre jobban integrálódnak a csapatjátékba.
Esetükben nagyon fontos, hogy az edző megbízzon bennük, egy-egy esetleges hiba esetén ne rakja őket ki azonnal a csapatból. Általában hosszú távon válnak igazán magabiztossá és a védelem vezérévé, ezért fiatalon csak a kiemelkedő tehetségek vagy olyan ifjú kapusok válnak a kezdőcsapat tagjává, ahol rutinosabb versenytársak nem állnak rendelkezésre. Az is jellemző erre a posztra, hogy ritkán cserélnek az együttesek kapust mérkőzés közben, így a vizsgálatunk során ez a kiválasztottak játékperceit növeli, a tartalék sorban lévő játékosok idejét pedig csökkenti.
Módszertan
Az elemzés során az fbref.com adatait vettem kiindulópontnak. Az elmúlt öt szezonban pályára lépett 21 évnél nem idősebb labdarúgóikat gyűjtöttem össze. Az fbref.com oldalán a hosszabbítás perceit nem számították be, ezért ha a játékos a teljes játékidőt a pályán töltötte, akkor 90 perc szerepel a neve mellett. További megjegyzésem, hogy a cikkben a rendszeresen játszó fiatalok alatt azokat a futballistákat értem, aki legalább tíz mérkőzésnyi játékidőt – 900 percet – a pályán töltöttek egy szezonban. A nemzetközi összehasonlítás kedvéért a horvát és a német bajnokság legutóbbi szezonjának adataival is összevetjük a számokat. Előbbivel a térségi közelség és a két liga hasonló pályája miatt, utóbbival pedig azért, hogy egy topliga esetleges eltérései is bemutathatók legyenek.
A számok alapján
A diagramon látható, hogy a kapusok esetében egy enyhén emelkedő tendencia figyelhető meg. Az egyetlen kiugró érték a 2019-2020-as idényhez köthető, ez volt az a bajnokság, ahol a Zalaegerszeggel feljutó Demjén Patrik még ebbe a korosztályba esett, így kezdőkapusként összesen 2.970 játékpercet töltött a pályán. Nélküle 1.241 perc marad, ami illeszkedik az évenkénti adatok sorába. A következő bajnokságban viszont kora alapján már nem tartozott a kiválasztott korosztályba – ahogy az ekkor már a Puskás Akadémiánál első számú kapusnak számító Tóth Balázs sem – így a játékperceinek hiánya jelentős visszaesést okozott.
Ha egyénekre is lebontjuk a számokat, akkor rendszeres játéklehetőséget ebben az időszakban Demjén Patrikon kívül csak Bukrán Erik kapott. Ő a 2018-2019-es szezon során védte legalább 10 alkalommal, több mint 900 percen keresztül a DVTK kapuját. Rajtuk kívül csak Rácz Gergő (2017-2018-as kiírásban 630 perc a Paksban), Tóth Balázs (771 minutum 2019-2020-ban a Puskás Akadémia színeiben) és Bese Balázs (2020-2021-ben 720 perc a Budafokban) töltött érdemi időt a csapatában bajnoki találkozón.
A német és a horvát élvonalban az idényenkénti percek a magyarnál lényegesen nagyobb fluktuációt mutatnak. Ha csak az utolsó három szezont nézzük, a Bundesligában 5265, 2177 és 450 perc jött össze. Ugyanebben az időszakban Horvátországban 303, 7688 és 5193 minutumot töltöttek a pályán az ifjú kapusok.
Mindkét ország esetében a nagy kilengéseket az okozhatja, hogy ott, ha bekerül egy hálóőr a csapatba, az hosszabb távra is megkapja a lehetőséget, míg nálunk általában csak két-három találkozó erejéig tart a bizalom.
Míg a magyar bajnokság elmúlt öt évében csak Demjén Patrik volt egy egész idényen át végig az első számú választás együttese számára, addig a németeknél és a horvátoknál ez három esztendő alatt többeknek is sikerült. Nálunk Bukrán Erik tíz bajnokin gyűjtött 900 percével ezüstérmes tud lenni, a Bundesliga három idényében ez csak az ötödik helyet jelentené számára. Sorrendben Florian Müller (Mainz) 2160, majd a következő évadban 1125; Alexander Nübel (Schalke) 1588 és Gregor Kobel (Hoffenheim, Augsburg) 1479 perce is másfélszer annyi időt jelent a kapuban, mint amit Bukrán összehozott. Ez még akkor is nagy különbség, ha tudjuk, hogy náluk egy fordulóval tovább tart a bajnokság.
A horvát adatok vizsgálata hasonló eredményt mutat, igaz ott még nagyobb – 3 mérkőzés – az eltérés a lejátszott találkozók számában. Ivan Nevistic (NK Varazdin) 3240, Nediljko Labrovic (NK Sibenik) 2340, Ziga Frelih (Inter Zapresic) 1980, Dinko Horkas (NK Varazdin) 1938 és Ivor Pandur (HNK Rijeka) 1620 perce minimum másfélszeres időt és több tapasztalatszerzési lehetőséget jelez.
De mi van akkor, ha nem az időtartamot, hanem a lehetőséget kapó hálóőrök számát nézzük?
Ebből az elemzési szempontból is némi emelkedést tapasztalhatunk. Itt azonban sokkal inkább a Covid-19 járványhelyzet és annak következményei befolyásolják a számokat, semmint az utánpótlás-korú kapusoknak több lehetőséget adni akaró edzői döntések. A 2020-2021-es idényben Tóth Balázs hiányában így léphetett pályára három alkalommal Auerbach Martin, és Németh Márk is ennek köszönhette, hogy az el nem halasztott MTK elleni összecsapáson bemutatkozhatott az Újpestben.
A tényleges létszám alapján az NB I nem szorul a Bundesliga mögé. A németeknél 2018-2019-ben 4, 2019-2020-ban 5, legutóbb viszont csak 2 portás kapott lehetőséget. Tekintve azt, hogy Németországban hat klubbal több alkotja az első osztály mezőnyét, így velük összevetve pozitív kép rajzolódik ki. A horvátokkal összehasonlítva már nem ennyire örömteli a helyzet. Déli szomszédunknál sorozatban kettő, hat, majd öt fiatal hálóőrt vetettek be, ami szinte pontosan megegyezik a hazai adatokkal, azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy ott ezt kettővel kevesebb klubcsapat hozta össze.
Amit a számok nem adnak vissza
Jó-jó, szépek ezek a számok, de ezekből a fiatalon is lehetőséget kapó kapusokból lesz olyan, aki hosszú távon is beválik?
A hazai mezőnyben az időszak kapusai közül Demjén Patrik egyértelműen meghatározó játékosa együttesének. Már a másodosztály megnyerésében is szerepet vállalt, és azóta is az első számú választásnak számít. Kortársai közül ezt csak ő mondhatja el magáról. Mellette Tóth Balázs és Rácz Gergő az, aki csapatában is meghatározó. Rácz a Paksban időről-időre bekerül a kezdőbe, Tóth Balázs pedig sérüléséig az NB I-es szinten élcsapatnak számító PAFC kezdőjátékosa – s egy alkalommal a válogatott keret tagja – volt. A többiek vagy alacsonyabb osztályban védenek, vagy tartalékok a jelenlegi csapatukban.
A németeknél ennél valamivel pozitívabb a kép. Alexander Nübel jelenleg az AS Monaco kapusa, a svájci Gregor Kobel a Borussia Dortmund, Florian Müller a VfB Stuttgart hálóját védi első számúként. Mellettük Markus Schubert kap még nagyobb szerepet a Vitesse-nél.
A horvátoknál a legutóbbi három idény kiemelkedő kapusai között nincs olyan, aki mostanra egyértelműen első számú választás lenne, csak Nediljko Labrovic (HNK Rijeka) és Ivan Nevistic (Lokomotiva Zagreb) kap rendszeres játéklehetőséget.
A három liga összevetését tehát a németek nyerik, ha a kinevelt kapusok minőségét nézzük, de ezt nem feltétlenül a játékpercek magas száma okozza. A magyar és főleg a horvát bajnokságban védő kollégáik is megkapják a lehetőséget, azonban egyik félnél sem olyan tudatos a felépítésük, mint a németeknél. Hiába szerepelt sokat például Dinko Horkas a varasdiak mezében, most a Dinamo Zagreb padján ül Dominik Livakovic mögött. Tóth Balázs is felépült már a sérüléséből, a közben igazolt Markek Tamás szenzációs formája miatt nem tud visszakerülni a kezdőbe. Németországban valószínűleg hasonló helyzetben már el- vagy kölcsönadták volna őket.
A magyar és a horvát bajnokság viszonyában az elmúlt időszakban talán felénk húz a mérleg. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a Demjénnél három évvel idősebb Dominik Livakovic a Dinamo Zagreb – és a horvát válogatott – kapusa, a még mindig csak 25 éves Ivo Grbic pedig az Atlético Madrid kölcsönjátékosaként a Lille hálóőre, ráadásul a vb-selejtezők utolsó két fordulójában – így a sorsdöntő oroszok elleni találkozón is – ő állt a horvátok kapujában. Néhány évvel korábban ők is már 18 évesen bemutatkoztak az első osztályban, mi több Livakovic már akkor első számúnak számított az NK Zagreb mezében.
Mi a helyzet a magyar válogatottnál?
Az időszak fiatal kapusai közül a felnőtt válogatottnál eddig csak Tóth Balázst vették számításba, aki egy alkalommal a keretbe is be tudott kerülni, a sérülése azonban ebből a szempontból sem jött jókor számára. Rajta kívül reálisan csak Demjén Patrik jöhetne szóba a válogatott kapcsán, erre viszont jelenleg nincs sok esély.
Marco Rossi keretének ezen a poszton két legstabilabb tagja Gulácsi Péter és Dibusz Dénes (a harmadik számú kapus a keretben pedig az elmúlt időszakban a szintén rutinos, 30 év fölötti Bogdán Ádám volt). A két kapus eltérő utat járt be a pályafutása során, mégis hasonlóak abban, hogy már karrierjük elején megkapták a lehetőséget a felnőtt mezőnyben. Dibusz Dénes 19 évesen már a másodosztályban volt állandó csapattag (először a Barcsnál, majd a PMFC-nél), 21 évesen pedig már az NB I-ben védhetett. Ugyanebben az időszakban Gulácsi Péter a League One-ban kettő, a Championshipben egy 1000 perces idényt produkált.
Az látszik, hogy a mai magyar mezőny kapusai közül Tóth Balázsnak és Demjén Patriknak van lehetősége a nyomdokaikba lépni, ők mindketten lehetséges alternatívát jelentenek hosszú távon a nemzeti együttes számára.
Szerző
