A magyar kézilabda alulértékelt klasszisa új csapat után nézhet

Eredetileg a Lékai Mátéval kapcsolatos átigazolási hírekről szerettem volna írni, de ha már a téma előkerül, érdemes arra is röviden kitérni, hogy a jelenleg még a Veszprém alkalmazásában álló irányító általánosságban mennyire alulértékelt.

Régi közhely, hogy egy klasszist a döntő pillanatokban hozott döntések határozzák meg, ebből a szempontból pedig Lékai igencsak jól áll, hiszen ki ne emlékezne az idei Európa-bajnokságon a portugálok legyőzésére, ahol a végén ő mondta be a figurát, vagy a tavalyi vb-re, amikor a németek elleni nagyon fontos találkozón szintén övé volt a döntés az utolsó támadásban (hogy a 2012-es londoni olimpiát már ne is említsük). Lékai azonban nemcsak emiatt tekinthető a jelenlegi férfi mezőny egyik legjobb magyar játékosának; kivételes játékintelligencia és remek helyzetfelismerés jellemzi, amihez ráadásul egy jó értelemben vett ritmustalan mozgás is társul. Olyan irányítóról van szó, aki az előkészítés mellett a kapura is veszélyes, épp ezért kétirányítós szisztémában is kifejezetten jól használható.

Lékai pályafutásában emellett az is örömteli, hogy (mondjuk Balogh Zsolttal párban) rácáfolt a magyar szakmában régóta jelenlévő vélekedésre, mely szerint a jó kézilabdázó magas és erős; Lékai ezzel szemben egyik fizikai attribútumában sem kiemelkedő, a fentebb említett tulajdonságok azonban ennél fontosabbak voltak.

A portugálok ellen hős volt (Fotó: Getty Images)

Ennek ellenére azonban a megítélése sosem volt igazán jó a szurkolók körében, egy-egy rosszabb veszprémi időszak után gyakran került azok sorába, akiket elsőként elővettek. Ennek egyrészt az is lehetett az oka, hogy sokszor támadásban gyakorlatilag egyetlen magyarként lépett pályára, valamilyen furcsa oknál fogva pedig mintha itthon hamarabb kerülnének terítékre a hazai játékosok. Lékai stílusából pedig az is adódik, ha nem megy neki a játék, akkor bizony jönnek látványos hibák is – az eladott labda az egyik legkönnyebben észrevehető negatívum a kézilabdában, ami egyébként nem mindig az irányító hibája (hiszen például a lövő is érkezhet későn vagy rossz helyre a figura szerint).

Másrészt a negatív megítélés abból is adódhat, hogy Lékai felesége, Lékai-Kiss Ramóna ismert színésznő és televíziós műsorvezető, ami miatt a magyar irányító olyan helyeken, médiumokban is meg szokott jelenni, ahol más játékosok nem igazán. Ebből következik, hogy fórumokon hamar előkerülnek a „celeb Lékai” szókapcsolatok, ami minden szempontból méltatlan egy olyan játékossal szemben, aki egyedüli magyarként tudott kulcsjátékosa lenni egy folyamatosan BL-győzelemre hajtó csapatnak. (Maga a játékos is kitért erre egy korábbi interjúban.)

Most azonban mégis úgy tűnik, hogy vége lehet a veszprémi időszaknak, amely egyrészről érvek mentén indokolható, másrészt viszont kissé méltánytalan. Ami a tényeket illeti: Máté 34 éves, ami azt jelenti, hogy két-három évnél minden bizonnyal már nincs több benne a legmagasabb szinten, a Veszprém pedig láthatóan igyekszik megoldani a sokszor felhozott problémát a keret magas átlagéletkorával kapcsolatban, a már bejelentett igazolások is jórészt 30 alatti játékosok. És az is látszott, hogy Momir Ilics nem igazán számol Lékaival, a szezon végén már több olyan meccs is volt, mikor a keretbe sem került be a magyar válogatott irányító. Ilics a korábbi veszprémi edzőkhöz képest sokkal nagyobb szerepet szánt középen Kentin Mahénak, míg Petar Nenadics nála is bizalmi ember volt (és akkor arról még nem beszéltünk, hogy Rasmus Lauge is tud középen játszani, és Lukács Péter beépítése is várat magára), így Lékai szépen lassan partvonalra szorult.

Kentin Mahé veheti el teljesen Lékai perceit (Fotó: Getty Images)

Mindebben persze semmi igazán különös nincsen, nyilván a sérülések is közrejátszottak a csapaton belüli hierarchia kialakulásában, de egyébként is minden edzőnek megvan a joga ahhoz, hogy saját igényei szerint alakítsa a sorrendet. A nehézséget az okozza, hogy 2020-ban az előző edzői stáb még bizalmat szavazott Lékainak, így meghosszabbították a kontraktusát 2023-ig. Lékai tehát részben annak esik áldozatul, hogy Veszprémben az elmúlt hét évben folyamatosan voltak az edzőcserék, és igazából a mostani keret is még az előző edző, David Davis igényeihez igazodva került kialakításra.

Egy ideje tehát folyamatosan arról szólnak a hírek, hogy Lékai a következő szezont nem Veszprémben kezdi (kézilabdában nagyon ritka a kivásárlás, így valamilyen kölcsönvétel képzelhető el). Bár nyilván sok szempontból lesz ez egy fájdalmas döntés a magyar irányító számára, minden bizonnyal muszáj a távozás mellett letennie a voksát. Jövő januárban olimpiai kvalifikációs világbajnokság következik, utána pedig hamar itt a párizsi olimpia, korából adódóan pedig minden bizonnyal ezek lesznek Lékai utolsó lehetőségei az igazán komoly válogatott sikerre. Az pedig nem igazán fér bele, hogy a nemzeti csapat első számú irányítója gyakorlatilag egyáltalán ne játsszon a klubcsapatában.

Lépni kell tehát, és a hírek szerint több opció is van. Szóba került például a lengyel BL-induló Wisla Plock, ahol a Veszprém korábbi edzője, Xavi Sabaté keres irányítót Niko Mindegia térdsérülése miatt (bár érdekes dilemma, hiszen Fazekas Gergő jövőre itt szerepel majd kölcsönben, így a jelen és a jövő játékosa egymás elől venné el a lehetőséget), ám a hírek szerint a légióslét családi okok miatt hiúsult meg. Így maradnak a magyar csapatok, ahol a másik BL-szereplő Szegedben már megvan a két irányító, így nagyjából ugyanaz a helyzet állna elő, mint Veszprémben. Szóba jöhet még a Tatabánya, bár ott már így is nagybevásárlást tartott. A legtöbben ezek miatt a Balatonfüred – Ferencváros párosra tippelnek a nemzetközi szereplés lehetősége miatt, utóbbi ráadásul egy izgalmas új projekt, ahol a régi kedvenc játszótárs, Balogh Zsolt várná, akivel például a 2019-es vb-n is egészen szemkápráztató módon egészítették ki egymást.

Bármi is lesz a végső döntés, a lényeg most tényleg a játéklehetőség. Mert néhány olyan végjáték még biztosan benne van Lékaiban.

Kiemelt fotó: Getty Images