A magyar női hoki első csírája Újpesten növekedett ki

Szeles Dezső szövetségi kapitány férfi jégkorong-válogatottja 6. helyezettként tért haza az 1991-es C-csoportos (ez volt akkor a harmadik vonal) világbajnokságról Finnországból. Jászberény, Miskolc, Székesfehérvár és Dunaújváros mellett ekkor három budapesti klub adott csapatot a válogatott merítéséül szolgáló első osztályú bajnokságba, az Újpest (Újpesti Dózsa I, II.), az FTC és a Népstadion SZE.

Eközben a hölgyeknél bajnokság sem volt, egyetlen csapat sem akadt, amely akár félprofi formában, egyesületi keretek között hokizott volna. Szervezett női hoki tulajdonképpen nem létezett az országban.

Balogh Tibor, az FTC korábbi hatszoros bajnok kapusa ekkortájt az újpesti utánpótlásban dolgozott, nem is akármilyen szinten: olyan játékosok kerültek ki a keze alól, mint Gröschl Tamás vagy Horváth András. Őket később úgy emlegették a szurkolók: a szapporói hősök.

A 90-es évek elején a Megyeri úti nyitott pályán az Újpesti Dózsa edzői tanfolyamokat tartottak 6-10 éves gyerekeknek, egyfajta kedvcsinálót leendő hokisok számára. A foglalkozásokra volt, aki elhozta a lánytestvérét, más lányok is hírt kaptak róla, hogy van hokiedzés, és maguktól jöttek. A 30-40 gyerek nagyjából negyede kislány volt, így létrehoztak számukra is egy csoportot, s bizonyos idő elteltével válaszúthoz érkeztek.

„Elég szarkasztikus vagyok, így azzal fordultam a lányokhoz edzés végén, hogy a fiúk most elkezdenek majd rendesen hokizni. »Ti mihez kezdtek, a saját harmadban majd babáztok egy kicsit, vagy akartok jégkorongozni?« – tettem fel a kérdést. – Mondták egyből, hogy »B«, »B«, »B«, vagyis hokizni akarnak. A szezon végén pedig jelezték, hogy folytatnák az edzéseket, én viszont mondtam, hogy nem női, hanem férfi edző vagyok” – lapozta fel az emlékiratait Balogh Tibor, aki aztán végül csak elvállalta a munkát. Újpesten nem minden esetben találta meg a közös hangot másokkal, és anyagilag sem volt túl kecsegtető a helyzete. Ezért vállalkozónak állt: az akkori feleségével elindított Újpesten egy gyógynövény szaküzletet. Mellette viszont hobbiból tovább edzette a lányokat.

Tíz évvel korábban, a 80-as évek elején Balogh már foglalkozott a műjégpályán lányokkal: egy KSI-s toborzó után 25 lány és egy fiú jött össze, így nem volt más választás, ezzel a nemi aránnyal indult el a tréning. A kilencvenes évek elején viszont még mindig merő újdonság volt Magyarországon, hogy egy tréner női csapatot eddzen jégkorongban. Balogh Tibor merészet álmodott, és döntően újpesti kötődésű tanítványaival létrehozta a Lombardi Marilyn hokiklubot, ezzel a Megyeri úti pálya lett a hazai női jégkorong bölcsője. 1991 decemberét írjuk.

Hogy honnan a névválasztás?

A névadó szponzor, a Lombardi egy pizzéria volt, mely szívesen odaállt a csapat mellé.

„A Sugár áruházban lévő Lombardi tulaja a feleségem barátnőjének a pasija volt. Nagyjából évi 100 ezer forintos támogatást adott, ebből talán a szerelést, a jégbérlést tudtuk biztosítani. A büdzsének nagyjából a fele innen jött, a másik részét a tagdíjból szedtük be. A szponzor teljes joggal elvárta, hogy a lányok eddzenek és játszanak majd, ha már támogatja őket, ezért szerződést kellett aláírniuk” – emlékszik vissza Balogh.

„Akkor még a kozmetikai üzletek is állami tulajdonban voltak, a feleségemé viszont már maszek volt. A szalonoknak az volt a nevük, hogy kozmetika, én meg elneveztem a miénket Marilynnek, hogy legalább az újsághirdetésben rátaláljanak az emberek. A szépségszalonból közvetlenül nem tettünk a csapatba a pénzt, összeadtuk a lányokkal, hogy meglegyen a költségvetés. Illetve a szalonba külföldről is rendeltünk kozmetikai termékeket, például egy spanyol partnertől, aki barter megállapodás alapján a csapatot is szponzorálta. Barcelonában is van hokicsapat, örült, hogy erre megy a pénz.”

A profi vagy akár félprofi státusztól persze ekkor még fényévnyire volt a csapat.

„Milyen fizetés? Ugyan dehogy! A lányok fizettek, hogy játszhassanak. Én is vállalkozóként dolgoztam, ezt a munkát hobbiként végeztem, nem bérért” – így a tréner.

A Marilyn a Kistadionban (Forrás: Újpesti Jégkorong történelem/Facebook)

UTE–Fradi meccsek lettek a Marilyn–Amazonok összecsapások

Bár még női bajnokság sem volt, 1992-ben megalakult a magyar női hokiválogatott, melynek ki más, mint Balogh lett az első szövetségi kapitánya.

Persze a legnagyobb kérdés továbbra is az volt, hogy bajnokik híján kivel fognak játszani a lányok. A helyzetet megoldotta az emberi természet – Balogh Tibor emlékei szerint.

„Mivel együtt edzett 25-30 lány, előbb-utóbb biztos volt, hogy kialakul majd két csapat. Össze is vesztek néhányan, többen kiváltak, és belőlük jött létre az Amazonok. Az edzőjük Szilassy Béla lett.”

Szilassy fia egyébként az a Szilassy Zoltán, aki a férfiaknál sokáig Újpesten volt vezetőedző, dolgozott a válogatott mellett is, és jelenleg a Gyergyói HK vezetőedzője.

Miután 1993-ban megalakult az Amazonok nevű csapat, végre elindulhatott a magyar bajnokság. A liga két résztvevője „vérgőzös mérkőzéseket vívott.”

Mivel a pizzéria nem tudta tovább támogatni a csapatot, a Lombardi nevet elhagyta a Marilyn, amely egy idő után már nem csak az Amazonokkal viaskodott, hanem az U14-es fiú bajnokságban is. Később Újpestről a megboldogult Budapest Sportcsarnokba került át a hazai pálya, ott edzettek.  

1995 és 2005 között minden egyes évben Marilyn–Amazonok döntő volt a nőknél, és mindig a Marilyn nyert. Az Amazonok idővel felvette a Fradi nevét, a Marilyn pedig stílszerűen az UTE-ét. Ez utóbbi – UTE-Marilyn néven – 2006-ban lett először ezüstérmes a bajnokságban, legyőzte az ekkor már FTC Stars névre hallgató nagy rivális.

A magyar válogatott Kiss Andrea ebben az időszakban, 10-11 évesen kezdett el hokiedzésekre járni a Marilynbe.

„Akkor is elég nagy szemekkel néztek ránk az emberek, hogy mi nőként hokizunk, de ez a mai napig nem változott, legfeljebb valamennyire elfogadottabbá vált. Ráadásul van egy sztereotípia, hogy a hokisoknak jól megtermett, már-már férfias külsővel kell rendelkezniük ehhez a játékhoz, a magyar jégkorongozók nagy része viszont teljesen nőies – szemben néhány bivalyerős válogatott egyes tagjaival” – kezdett bele a 2021-ben az A-csoportot is megjárt játékos, aki a MAC vezetőedzőjeként is dolgozik. Ő eredetileg korcsolyázással kezdett, aztán a Balatonon egy iskolai táborban ismerkedett meg a sportág alapjaival. Egy hokis osztálytársa megkérdezte tőle, lenne-e kedve járni edzésre, így a Megyeri úti jégpálya felé vette az irányt.

„Csodáltam az UTE játékosait, Dettrich Szilviát, Csiszár Saroltot, Csiszár Rékát, Lencsés Enikőt, Viktor Zsuzsát, vagy a kapust, Kökényesi Esztert, akik engem nagyon fiatalon beengedtek maguk közé. A suliban hokis osztályba jártam: reggel jeges edzés, aztán iskola, utána száraz edzés, majd jeges edzés fiúkkal. Aztán irány haza tanulni, és ha mindennel végeztem, este még elmehettem edzeni a lányokkal is.”

A védőként kezdő, majd csatárt játszó jégkorongozó Balogh Tiborra príma szakemberként emlékszik vissza, akinek mindig nagyszerű meglátásai voltak, és aki képes volt fegyelmet tartani a csapatban. „Láttuk rajta, hogy a szívét-lelkét beleteszi ebbe a csapatba úgy, hogy pénzt ezért nem nagyon kapott. Ahogy elismerést sem igazán, legfeljebb tőlünk. Mi voltunk a mindene, meg is tett a csapatért mindent. Meghatározó edző volt az életemben.”

Bajnokcsapat (Forrás: Újpesti Jégkorong történelem/Facebook)

Negyven gólra nyolcvan volt a válasz

2008-ban már két csapatot indított a Marilyn, és kisajátítva a tabella elejét, az aranyat és az ezüstöt is ők nyerték. Akkoriban a női klubok rettentő kevés időt tölthettek a jégen, és igen szűkre szabott keretek között edzhettek.

„A BS-ben rettenetes időpontokban, péntek reggel 6-tól vagy szombat este 9-től tudtunk tréningezni – a pálya felén, hiszen a másik térfélen egy rivális női csapat edzett. Ám közben megnyílt a fedett újpesti jégcsarnok. Jóban voltam Ancsin Jánossal, végül heti két alkalommal kaptunk helyet, és normálisan tudtunk tréningezni. Újpest nagy kerület, van neve is a sportban, sok gyerek, sok lány érkezett hokizni. A Marilyn II végül is úgy jött össze, hogy a számtalan jelentkező közül néhányan nem az UTE-hez, hanem hozzánk, a Marilynhez kerültek”

– mesélte Balogh.  

A Marilyn erejéről sokat elmond egy miskolci túra, amelyet kedélyesen idézett fel Balogh Tibor. Megérkeztek, bemelegítettek, és egy óra leforgása alatt mintegy 40 gólt ütött a vendéglátóknak az első csapatuk. Sebaj, gondolták a miskolciak, majd játszanak a budapestiek második csapatával is, és őket megverik. Nem így lett, a Marilyn II-től az előzőnél is nagyobb verést kaptak, 82 gólig meg sem állt a számláló.

Eleinte a női válogatott derékhadát is az újpesti lányok adták: az 1997-es első barátságos mérkőzést a britek ellen játszotta Magyarország, és négy sorból három a Marilyn játékosaiból állt össze.

A Lombardi Marilyn egy szlovák csapat ellen játszik a BS-ben (Forrás: Újpesti Jégkorong történelem/Facebook)

Idővel persze szükségszerűen létrejöttek új női csapatok, a Budapest Stars, az MTK vagy a Justicia. Utóbbi Balogh Tibor elmondása szerint azért ezt a nevet kapta, mert az egyik alapító rendőr volt, az MTK pedig ekkoriban valójában egy „Amazon-klón” volt.

Aztán 2011 fordulópont volt a klub életében. Balogh Tibor ekkor a szövetségnek dolgozott, az utánpótlással foglalkozott, és már nem lett volna ideje továbbvinni a Marilynt. Mivel a MAC-nak szakmai és gazdasági szempontból is megfelelt, hogy egy príma női csapat kerül a klub kötelékébe, Balogh kezdeti elnöksége alatt beolvadt a Marilyn a MAC-ba, az edző pedig később kiszállt.

Kiss Andrea már az egyesülés előtt átment a MAC-ba, az esetek 90 százalékában néhány évvel fiatalabb fiúk között edzett és játszott meccseket. Aztán a többi lány is jött utána az UTE-Marilynből. „Tizenöt-tizenhat évesen az U14-es fiúk között játszhattunk páran a lányok közül, egészen tizennyolc éves koromig fiúkkal is edzhettem, játszhattam. Volt olyan nap, hogy pár lánnyal lejátszottuk a meccsünket a fiúk között, a mérkőzés végén ledobtuk a korcsolyát, bepattantunk anyukám kocsijába, megálltunk a McDonald’s-nál, hogy némi energiát gyűjtsünk, és robogtunk a másik pályára, ahol már felnőtt nők között kellett pályára lépnünk.”

A nagyobb merítés miatt a férfi mezőnyben elképzelhetetlen a korosztályok nagy mértékű keveredése, ám a nőknél kevesebben hokiznak, ezért hatalmas korkülönbségek vannak egy csapaton belül. „Nekem a MAC vezetőedzőjeként van 14 és 32 éves játékosom is a csapatban”

– világít rá az extrém helyzetre Kiss Andrea. 11-12 évesen neki is volt 30 év körüli csapattársa a Marilynben. Ez hatalmas edzői kihívás.

Kiss a MAC-ból aztán Svájcba került az SC Weinfeldenhez, ahol játszott, és az U8-as, U10-es csapatokat edzette, majd végül visszatért a MAC-Marilynhez.

Bolzano felé félúton…

Maradunk a MAC-os kezdeteknél, ám most Marton Tibor veszi át a szót, aki jégkorongozó volt, majd női szövetségi kapitány lett, ma pedig a MAC klubigazgatója. Balogh Tiborral az utánpótlás-válogatottaknál dolgozott együtt.

„A lányok kevés jégidőt kaptak az UTE-ban. Sokuknak volt kettős játékengedélye, így az UTE-ban, illetve valamelyik korosztályos MAC-csapatban, a fiúk között is játszottak. Végül az volt a jó megoldás, hogy nálunk folytatták.”

Ezután következett néhány év (2011-2013), amikor az MTK, a Budapest Stars, illetve a Vasas HC lett a bajnok, vagyis a női mezőny erősödésével a Marilynnek is nehezebb dolga lett.

„Az, hogy a selejtezők után bejutottunk a BEK-be, óriási teljesítmény volt, ugyanolyan nagy dobás, mintha valamelyik férfi csapatunk akkor bejutott volna a Bajnokok Ligájába (a Fehérvár most ott van – a szerk.). Ráadásul akkor még az egész női csapat teljesen amatőr szinten jégkorongozott, fizetést sem kapott senki. Miközben mi a BEK-ben hokiztunk, a válogatottunk a negyedik vonalban játszott. Egyszóval nagy tettet hajtottunk végre.”

A magyar csapat a Neuilly Sur Marne-tól és a Bolzanótól kikapott, a Zagrebet megverte, így végül a D-csoport harmadik helyén végzett.

Kiss Andreáék a jégen kívül is nehezen feledhető élményeket gyűjtöttek.

„Bolzano felé valahol félúton lerobbant a buszunk. Mindig volt nálunk focilabda, így a parkolóban nekiálltunk »fenntartósat« játszani, minél tovább a levegőben tartani a labdát. Aztán a sofőr mondta, hogy a következő benzinkútig még megpróbálunk eljutni. Ehhez azonban segítségre volt szüksége. Az utastérben kinyitotta a motortérbe vezető nyílást, és amikor menet közben beleordította a mikrofonba, hogy »most!«, akkor Pintér Hannával egy fogó és egy villáskulcs segítségével váltottunk. Hát, így érkeztek meg a magyarok a BEK-tornára.”

UTE-Marilyn-Bolzano, 2007 januárjában (Forrás: Újpesti Jégkorong történelem/Facebook)

A MAC-ban a korábbiakhoz képest idővel egészen más anyagi és szakmai erőforrásokhoz jutottak a marilynes lányok. 2015 óta például a klubnak van csapata az osztrák másodosztályban, a DEBL-ben.

Akkorára nőtt az utánpótlásba jelentkező lányok száma, hogy ezt meg lehetett csinálni, és az osztrákok részéről is volt fogadókészség. „Az osztrák második liga erősebb volt, mint a magyar ob I, és több csapattal indult el, több minőségi meccsünk volt. A DEBL-ben döntően magyar és osztrák csapatok játszottak, időnként egy-egy szlovén csapat. Ilyenkor egy road trip alkalmával több bajnoki meccsünk is volt tömbösítve, nem kellett pár naponta messzire utaznunk, az egymáshoz közeli városok közötti távot kellett csak megtenni” – magyarázza Marton Tibor.

2018-2019-től az EWHL-ben is elindul a csapat. „Ez egy osztrák bázisú liga, ahol az olasz Bolzano szinte állandó résztvevő. Vannak olasz, osztrák csapatok, a Bratislava, valamilyen néven elindul a lengyel válogatott és az Aiszulu Almati Kazahsztánból, amely hosszabb időszakokat Ausztriában tölt. A skandináv bajnokságok, illetve a német és a svájci liga után az erősorrendben talán az EWHL következik.”

A meccsekre való rengeteg utazás, a profi szakmai stáb fenntartása ma már stabil pénzügyi hátteret kíván, ezen a szinten már nem lenne elég a lelkesedés és a tagdíj.

„Minden szponzorunk nagyon fontos, a legnagyobb támogatást a Szerencsejáték Zrt. és a szövetség adja, hiszen a válogatottnak is fontos a szereplésünk. A lányok közül nagyon kevesen tehetik meg, hogy csak ebből éljenek. Nem tart ott a sportág, hogy játékosként hosszú távú egzisztenciát építsenek a jégkorongos keresetükre, némi fizetést, illetve tanulmányi hozzájárulást kapnak. Mindenki dolgozik a hoki mellett.”

Az előző szezonban a MAC Budapest aranyérmet szerzett a DEBL-ben, az EWHL-ben pedig a 4. helyen végzett. Itthon pedig rendszerint nagy csatát vív az ob I-ben a Kanadai Magyar Hokiklubbal (KMH), amely a 2014-2015-ös szezontól kezdve hat bajnoki címet is begyűjtött sorozatban, majd a 2020-2021-es kiírásban a MAC ünnepelhetett, az előző évadban viszont a KMH „visszavette” az aranyérmet. (A KMH egyébként az EWHL-ben is remekel, az elmúlt négy idényt kivétel nélkül megnyerte.)

A MAC U25-ös csapata az ob II-ben játszik, itt néhány túlkoros játékos is szerepelhet. És a klub – a KMH mellett – továbbra is a magyar válogatott egyik oszlopa: a 2021-es A-csoportos vb-keretbe kilenc, a 2022-esbe hat játékost adott a klub.

Szlaby Gyöngyvér, Tóvölgyi Tímea és Simon Nikolett Dunaújvárosban (Forrás: Újpesti Jégkorong történelem/Facebook)

A női hoki robbanásszerű fejlődése megkérdőjelezhetetlen. A sportág szerelmesei jól ismerik Pat Cortinát és betéve tudják az eredményeit: a Szapporóban 2008 áprilisában a férfi válogatottal az elitbe jutó szövetségi kapitány 2019-ben a női csapattal is feljutott a legjobbak közé, ám az elitben már nem ő, hanem a szintén kanadai Lisa Haley vezette a csapatot a végül a koronavírus-járvány miatt csak 2021-ben megrendezett tornán. Aztán 2022-ben már Cortina állt a kispad mögött az újabb elit világbajnokságon, amelyen a negyeddöntőbe is bejutottunk.

A 2021-es világbajnoki keretben Kiss Andrea, Pintér Hanna és Pintér Lili, a 2022-esben pedig Huszák Alexandra volt ott a Balogh Tibor vezette Marilynből, ők a Megyeri úti jégről indulva jutottak el végül a sportág első magyar érdekeltségű A-csoportos világbajnokságaira. A hazai női hoki egyik bázisáról indulva a Pintér testvérek a svéd ligába kerültek, a korábban szintén a MAC Marilynt erősítő Medgyes Dorottya pedig első magyar játékosként a legjobb amerikai egyetemi ligába (NCAA) is eljutott.  

És a történet, reméljük, folytatódik.

Kiemelt fotó: Újpesti Jégkorong történelem/Facebook