A Manchester Cityt sok szempontból követve, mégis az Arsenal útján elindulva közeledne a top 3-hoz a Tottenham

2023-ban éles irányváltást határozott el Daniel Levy a Tottenham tulajdonosa, hiszen Antonio Conte (és az olasz mester elküldését követően egy hónapig az addigi segítője Cristian Stellini, majd a két hónapon át megbízott edzőként dolgozó Ryan Mason) után Ange Postecoglut nevezte ki vezetőedzőnek. Amíg Conte köztudottan az ötvédős rendszerben (5–2–3) hisz, és mélyen tartja a védelmét, majd abból próbál a játékosokban automatizmusokat kialakítva gyors kontrákat vezetni, addig Postecoglu – aki a City Group csoporthoz tartozó Jokohama F. Marinost irányította – alapjaiban mást gondol a futballról, és a Josep Guardiola-féle pozíciós játékra, a mérkőzés dominálására, a magas labdaszerzésekre ösztökéli csapatát. Miként is kerülhetett képbe egy 58 esztendős ausztrál edző, aki soha, egyetlen topligás csapatnál nem dolgozott, de még a kontinensen is csupán két évet a Celticnél, amellyel mindkétszer bajnok lett, a második idényében 92 pontot szerezve, amire 2017 óta nem volt példa.

Ebből még nem következik egyenesen, hogy a Tottenham vezetőedzői székébe kerül az illető, de a stílus, amelyet megvalósított, inspiráló volt a Spurs vezetőségének. A másik oka, ami az élet bármely területén fajsúlyos tényező, a kapcsolatrendszer. Ugyanis 2023 áprilisában, amikor Conte, majd Stellini is távozott, akkor a sportigazgatónak, Fabio Paraticinek sem volt maradása a klubnál, és az utódja Scott Munn lett, aki nemcsak, hogy Postecoglu honfitársa, de szintén a City Groupnál dolgozott 2019-től. A kínai Csiuniu sportigazgatója volt, emellett pedig a City Group nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésért is ő felelt. A Spursnél hivatalosan nem sportigazgató, de a futball szakmai részének irányítója ő lett.

Nyilvánvaló volt Postecoglu érkezésekor, hogy számos játékost el kell küldeni, akik erre a fajta játékra nem alkalmas, és bőven kell igazolni, de mivel egy csoporton belül dolgozott Postecoglu és Munn, így várható volt, hogy összehangban tudnak majd dolgozni, ami nagyon fontos egy klub fejlődése szempontjából. Amikor ennyire eltérő edzők követik egymást a kispadon, akkor a tulajdonos is kénytelen mélyebben a zsebébe nyúlni, de Levy vállalta ezt a rizikót. Kane-t eladták, úgy gondolták, hogy ha egy 30 éves csatárért, kaphatnak 95 milliót, akkor is el kell engedni, ha ő a világ egyik legjobbja a saját posztján, és ebből a pénzből az új edzőnek kezdenek csapatot építeni.

A kapus és a belső védő igazolása rögtön minden képzeletet felülmúlóan bevált

Postecoglunak szüksége volt egy kapusra, aki söprögetni is képes, mert a védelmi vonala a csapatának mindig magasan lesz – még emberhátrányban is. Erre a szerepkörre megtalálták Guglielmo Vicariót, aki Emiliano Martínez mellett az előző idény legjobbja volt ezen a téren, és remekül is védett. Kellett Christian Romero mellé egy gyors és nyugodt védő, akinek ha hátrafelé kell futni egy csatárral egy az egyben, azt is képes megoldani. Micky van de Ven személyében egészen kiváló megoldást találtak. A liga egyik leggyorsabb játékosa, fizikálisan sem lehet elnyomni, emellett még higgadt is, és mindössze 23 éves lett idén. A két legdrágább igazolás pedig James Maddison és Brennan Jonhson voltak, akikért nyilván felárat is kellett fizetni, hiszen angliai nevelésű játékosok. Előbbi esetében csupán az elérhetősége a kérdéses, sokat volt sérült az előző idényben. Ha a Manchester Cityt vesszük alapul, akkor ő a csapat Kevin De Bruynéje, aki a középpályáról irányítja a csapatot, és alig több, mint 2100 játékperc alatt jutott el kilenc asszisztig. Johnson helyzete sokkal összetettebb. Postecoglu rendszerében a támadó szélsők jól cselező játékosok, akiket a szélen izolálnak, és elvárják tőlük, hogy egy az egyben cselezzék ki az ellenfelet. Dejan Kulusevski például képes erre, csak ő nem játszik elég direkten a kapu felé. Johnson viszont egyáltalán nem ilyen típusú futballista. Postecoglunak ehhez igazodni kellett, mert nem volt kész a kerete az előző idényben. Johnson kapura veszélyes volt, megjátszható volt a tizenhatoson belül is, a várható góljaihoz képest öttel kevesebbet teljesített. Ez talán idén változhat. A kiszolgálásban viszont minden várakozást felülmúlt. Egy kontrákra játszó csapatból érkezett, mégis remekül futballozott egy labdadomináns csapatban is. A kiválasztáskor megkérdőjelezhető volt a leigazolása, de egyelőre nagyon bevált.

A mostani idényre erősítéseinek tervezésekor nem is lehetett kérdés, hogy jól cselező támadó szélsőt és egy befejező csatárt kell igazolnia a Spursnek. Utóbbi posztra 64 millió euróért Dominic Solankét szerződtették, aki 6, illetve 19 góllal zárta a legutóbbi két idényt a PL-ben, a Bournemouth színeiben. Nagyon nehezen indult a pályafutása az élvonalban, hiszen nevelőklubja, a Chelsea, majd a Liverpool sem bízott benne, hiába produkált remek várhatógól-mutatót (0,53 npxG/90 perc) kis mintán 20 évesen. A Bournemouthban visszaestek a számai, majd a csapattal együtt a Championshipbe került, ahol viszont kivirágzott, a második, már feljutást hozó idényben 29 góllal és meccsenkénti 0,62-es npxG mutatóval zárt, és látszott, hogy kimagaslik a másodosztályból. A két legutóbbi élvonalbeli idényének góltermésére már kitértünk. A legutóbbi idénye Andoni Iraolának is köszönhetően alakult ennyire kiválóan, a magasan szerzett labdák után sokszor volt megjátszható és lőtt gólokat, erre a Tottenhamnél is lesz alkalma. Postecoglu korábbi csapataiban is olyan center játszott, akinek a támadásokat a 16-oson belül a félterületből vagy az alapvonalról érkező labdákból kellett befejeznie, erre Solanke alkalmas lehet, és a letámadásban is nagy hasznára lehet a csapatának. A passzjátékba – amely PL-szinten nem megy neki – várhatóan nem kell majd beszállnia.

Három húsz év alatti játékosért 80 millió eurót fizettek

Szélsőnek a 19 éves Wilson Odobert érkezett a Burnley-től. Ha már említettem, hogy Maddison a Tottenham De Bruynéje, Solanke lehet az Erling Haalandja, aki kevés érintésből dolgozik, de a kapu előtt hatékony, Odobert pedig egyértelműen a Jérémy Dokuja a Spursnek. A francia szélső nem mellesleg a City Grouphoz tartozó Troyes-ban játszotta első felnőtt idényét 17 évesen a Ligue 1-ben, Munn még onnan ismerhette. Már az előző idényben is a PL egyik legjobban cselező és labdavezető játékosa volt 18 esztendősen egy kieső csapatban, ahol az ellenfelek nyugodtan megtehették, hogy két embert állítottak rá. Az eredményesség még nála is hiányzik, csupán 3 góllal és 2 assziszttal zárt, a döntéshozatali képessége, passzpontossága nagyon gyenge, ezen kell dolgoznia az elkövetkező időszakban.





Odebert már akár ebben az idényben is segítség lehet a Spursnek azzal, hogy kicselezi a szélső védőket, és megbontja ezzel a rivális védelmét. Az egyaránt 18 éves Archie Gray (Leeds United) és Lucas Bergvall (Djugardens) sokkal inkább a jövőnek szóló igazolás. Gray került a legtöbb pénzbe közülük, 41 millió euróba. Nyilvánvalóan itt is felárat fizettek, mert angol játékosról van szó, akárcsak Maddison esetében. Az ő érkezésükkel csökkenteni tudták a bérkeretet, mert így Pierre-Emile Höjbjerget kölcsönadhatták az Olympique Marseille-nek, Oliver Skippért pedig több mint kétszer annyi pénzt is kaptak, mint amennyibe a svéd tehetség került. Bergvall Maddison és esetenként Pape Matar Sarr helyettese lehet, sőt idővel utóbbi helyét is átveheti, ha töretlen marad a fejlődése, míg Gray egy nyomás alatt remek döntéseket hozni képes játékos, aki Yves Bissouma helyettese lehet ebben az idényben. A jobbhátvéd posztján viszont Pedro Porróé, ha Djed Spence-t továbbra is inkább balhátvédként veti be Postecoglu.

Tisztán látszódik, hogy az edző stílusának megfelelően igazolnak játékosokat, és zömükben a legjobb időszakuk előtt álló fiatalokat, akikben bőven van potenciál. A szakmai vezető (Munn) és az edző (Postecoglu) teljes összehangban dolgoznak. Látható, hogy a City mintáját igyekeznek követni és (most még) kisebb fizetésű, de hasonló profilú játékosokat hoznak jelentős összegekért. A bérkeretük az 1–5.-től messze elmarad, a 7. Newcastle és a 8. Aston Villával vannak „egy ligában” ilyen szempontból. Ha ezek a játékosok beválnak, és a klub előrelép, akkor az Arsenalhoz hasonlóan majd emelni kell a fizetéseket, ragaszkodni a világos elképzelésekkel dolgozó, Guardiola filozófiájára építő edzőhöz, és idővel néhány sztárt is igazolni a riválisoktól.

Kiemelt kép: lastwordonsports.com