A Manchester Unitedé volt a Premier League egyik leggyengébb védelme, a nyári változások okozhatnak-e előrelépést?

A Manchester Unitedé volt a Premier League egyik leggyengébb védelme, a nyári változások okozhatnak-e előrelépést?

2024. aug. 10.

Az előző Premier League idényt a nyolcadik helyen zárta a Manchester United, ami ahhoz képest, hogy a legnagyobb bérkerettel rendelkezik a ligában, óriási csalódás. Ha azonban a haladó statisztikai mutatókat figyelembe vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy számos mutató szerint a kiesőzónában voltak. Az új kisebbségi tulajdonos érkezésével több, a háttérben dolgozó szakmai vezető érkezett az elmúlt fél évben, és Erik ten Hag segítőit is lecserélték, de éppen a holland szakvezető maradt, ami döbbenetes egy ilyen szezon után. Gyakorlatilag mindenki kicserélődött, csak éppen az maradt a helyén, akit az elsődleges felelősség illet a káoszos futballért, amelyet láthattunk.


A Manchester United előző idénye a PL-ben elképesztő vesszőfutás volt. Az elért nyolcadik hely nem tükrözi azt, amit fordulóról fordulóra láthattuk a „vörös ördögöktől”. A várható gólkülönbségük az fbref.com adatai szerint – 12,1 volt, ami a 15. volt a ligában, mindezt úgy, hogy fizetésekre – ami egyébként a leginkább korrelál hosszú távon az eredményességgel – ők költötték a legtöbbet, heti szinten 3,956 millió fontot, ez az összeg több mint a duplája, mint 13 másik csapaté.


32 év alatt csak két csapat engedett több lövést, mint az előző idénybeli MU

Egy csapat teljesítményének rövid összefoglalására alkalmas xG-különbségen túl, érdemes még néhány mutatót megnézni a Uniteddal kapcsolatban, hiszen egészen döbbenetes adatsorokat találunk, és elsősorban a védekezésük terén. A Premier League bő 30 éves történelmében csupán két együttes engedett több lövést az ellenfeleknek egy idényen belül, mint a 23/24-es United (660), természetesen mindkettő (Sunderland 16/17 és Sheffield United 23/24) utolsóként zuhant ki az adott évadban. Hátulról a negyedikek voltak abban, hogy hány labdaérintése van az ellenfélnek a tizenhatoson belül, a harmadik legtöbb várható gólt érték el ellenük. Ezek a drámai számok alapvetően két okból adódtak.


Egyrészt óriási távolságok voltak a csapatrészek között letámadás során, általában négyen magasan voltak, maximum ketten voltak csak a középpályán három-négy ellenfélre, a védelem pedig mélyen ült.


Ha éppen nem rohantak át rajtuk könnyedén a riválisok és lassan építettek támadást, akkor pedig „beültek” a kapujuk elé, és engedték lőni az ellenfelet, csupán arra vigyáztak, hogy igazán nagy helyzetet ne alakítsanak ki ellenük. Pontrúgásokat követően ők kapták a legtöbb lövést (200), tehát nem csupán nyílt játékhelyzetek során voltak bajban, hanem a rögzített szituációk utáni játékuk is teljesen szervezetlen volt a csapat. A támadómutatókban a középmezőnyben voltak, ami szintén elfogadhatatlan egy ilyen erősségű kerethez képest.


Az európai kupaszerepelést az FA-kupa győzelemmel harcolták ki. Így is azt lehetett várni, hogy Erik ten Hagot, menesztik, hiszen az elköltött pénzhez képest mutatott játék olyan mértékű csalódás volt, ami nagyon ritka a topfutballban. A 75%-ban tulajdonos Glazer család a klubban az elmúlt idény során 25%-os részesedést szerző Sir Jim Ratcliffe-re bízta, hogy építsen ki egy új szakmai irányvonalat, új vezetőkkel. Ez meg is történt fél év alatt, Ten Hag mégis maradt. Számomra felfoghatatlan, hogy miben bízhatnak az eddig látottak alapján. A játékosokkal való kapcsolattartással is óriási problémái voltak, taktikailag pedig két idény után sem látszott, hogy mit szeretne játszani a csapattal: átmenetfutballt, vagy pozíciós játékot. Mindkettőhöz vannak megfelelő játékosai, de amikor összevissza keveri őket, és ugyanolyan profilokból tesz fel egyszerre hármat a támadósorba, akkor az nem fog eredményre vezetni. A két teljesen eltérő játékstílusú jobbhátvédtől ugyanazt kérte. A 32 éves Casemirót sokszor egyedüli hatosként játszatta a középpályán, és csodálkoztak, hogy átrohantak rajta az ellenfelek. Kifogásként pedig azt hozta fel, hogy nagyon sok a sérült, ami önmagában igaz, de ha megvizsgáljuk azt, hogy miért, akkor nyomban kiderül a holland szakember felelőssége. A támadásépítések során nem nyugtatták a labdát, nem tudtak pihenni a játékosok, mert rögtön vertikálisan ment előre a labda, amiből könnyen labdaeladás is lehet, akkor pedig máris rohanni kell vissza, és a mérkőzéseik zöme ebből állt, amikor nem éppen egy nagycsapattal játszottak, akik pedig beszorították Harry Maguire-éket a kapujuk elé, és folyamatosan tüzeltek az egyébként remekül védő André Onana kapujára.





Kiváló szakmai vezetők érkeztek a klubhoz, a Citytől szívtak el know-how-t

Ratcliffe-ék mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a segédedzőket kell elküldeni és (új) szakmai irányvonalat kell kialakítani. Az utóbbira vitathatatlanul óriási szükség volt, hiszen gyakorlatilag a vezetőedző scoutolta a játékosokat, miközben nem dolga, hogy ismerje a teljes játékospiacot. Nem is ismerte, és ebből lett az, hogy a korábbi játékosait és hollandokat hoztak főként, és így költöttek el Anthonyra 100 millió eurót, miközben nála összehasonlíthatatlanul jobb jobbszélsők keltek el az utóbbi két idényben ehhez az összeghez képest fél-, harmad- vagy negyedáron a piacon.


A menedzsment teljesen kicserélődött, és olyan vezetők érkeztek, akik korábbi állomáshelyeiken óriási eredményeket értek el. Ügyvezető igazgatói posztra Omar Berradát csábították el a városi rivális Manchester Citytől (ott operatív vezető volt), önmagáért beszél, hogy ez mennyire kiváló „igazolás”. Sportigazgatónak Dan Ashworth érkezett, aki a Brighton and Hove Albionnál, majd a Newcastle Unitednál végzett fantasztikus munkát és emelte fel (természetesen más szakemberekkel együtt) a két klubot a munkássága alatt. Technikai igazgatónak pedig Jason Wilcoxot hozták el a Southamptontól, aki korábban (2017–2023) a City akadémiájának volt a menedzsere. Vezető játékosmegfigyelőnek pedig Christopher Vivell jött, aki ebben a pozícióban a Hoffenheimnél töltött el sikeres éveket, majd a Salzburgnál és a RB Leipzignél volt technikai igazgató is, és csupán a 2022-es tulajdonosváltás utáni káoszos Chelsea-időszaka fekete folt az önéletrajzában, de mondhatnánk úgy is, hogy még éppen időben – fél év után – távozott, hogy túl sok mindent lehessen a nevéhez kötni az ott látottakból. Ez a stáb garanciát jelenthet arra, hogy lesz végre hosszú távú stratégiája a klubnak, érkeznek majd a csúcséveik előtt álló játékosok is, akik a Unitednál fejlődve itt válnak igazi klasszissá.


Ten Hag stábja is teljesen kicserélődött, de ezúttal is ő választhatta ki a segítőit. Ruud van Nistelrooy és René Haké lettek az asszisztensedzők. Előbbi volt a klub játékosa, a PSV Eindhoven felnőtt csapatánál egy idényen át volt vezetőedző, akkor második helyre hozta be az együttest, míg Haké holland első osztályú kis- és középcsapatok trénere volt az elmúlt években, ő lehet az aki inkább a védekezésért felel majd. Kapusedzőnek Jelle ten Rouwelaar érkezett, aki az előző két idényben a Burnleynél dolgozott. Pontrúgásedzőnek pedig Andreas Georgson jött a klubhoz. Ahogyan említettem a cikk első felében, a rögzített helyzetek levédekezésében a United volt a legrosszabb az előző idényben, így „hiánypozícióba” érkezett, különösen úgy, hogy eddig ezért senki sem felelt a klubnál, míg a vetélytársak mindegyike már nagy hangsúlyt fektetett erre a szegmensre. Georgson a Lilleströmtől jön, ami önmagában nem sokat mond, de korábban a Brentford és az Arsenal pontrúgásedzője is volt.


tenhag2.jpg 16:9
(Forrás: beIN SPORTS)



A játékosigazolásokba nem kezdtek bele olyan fejetlenül, ahogy a Chelsea teszi immár két éve. Eddig két játékost igazoltak a nyáron, Joshua Zirkzee-t és Leny Yorót. Előbbi egy rendkívül technikás, magas csatár. Amolyan jolly joker lehet kilences poszton abból a szempontból, hogy átmenetfociban és pozíciós játékban is remek, azonban a befejezés és a helyzetbe kerülés nem az erőssége. Visszalépő kilencesként képes lehet akár Marcus Rashford, akár Alejandro Garnacho helyzetbe hozására, amolyan Roberto Firminóként, de ha a United elkezdi rá kihegyezni a támadásokat, akkor várhatóan csalódást fog okozni. Felállt védelmek ellen, kis területen is be tud szállni a játékba, remekül cselez, jól fedezi a labdát, a passzkészsége kiváló, és olyan csapatból érkezik, ahol ezt az erényét Thiago Motta kiválóan ki tudta használni, Ten Hag esetében ez erősen kétséges. Rasmus Höjlunddal valószínűleg megosztoznak a játékperceken, de én nem tartanám kizártnak, ha együtt is szerepelnének a pályán és a holland lépegetne vissza, a dán indulna a védelem mögé, csak ebben az esetben kérdéses lenne Bruno Fernandes szerepe, de az ő tehermentesítésére ez egy opció lehet.


A 18 éves Leny Yoro leigazolása 65 millió euróért olyan szerződtetés, amihez nem lehettünk hozzászokva a United részéről, hogy egy poszt egyik legnagyobb tehetségét megszerzik, ebből is látszik, hogy új szelek fújnak a vezetésben. Labdával nagyon ügyes és magabiztos játékos, aki meglepően higgadt a korához képest, nem vállal feleslegesen párharcokat. Abszolút benne van a pakliban, hogy a United leigazolta a következő William Salibát, de azt látni kell, hogy Saliba sem 18 évesen lett a liga egyik legjobb belső védője, előtte háromszor kölcsönadták, de fele ennyiért vették meg ugyanilyen idősen.


Összességében a vörösöknél lezajló változások abszolút pozitívak, de Ten Hag eddigi edzői munkája miatt nem gondolom azt, hogy az 1–3. helyért tud majd küzdeni a csapat, idény közben pedig nagyon nehéz megfelelő edzőt hozni, erre a nyár sokkal alkalmasabb lett volna.

Kiemelt fotó: TEAMtalk

Szerző

Szöllősi Péter

Szöllősi Péter

Szöllősi Péter

Hétéves koromtól minden napot a sport napilap olvasásával kezdtem. Ekkortól alakult ki bennem a sport szeretete. Az iskolában a testnevelés mellett a matematika volt a kedvenc tantárgyam, ezért ilyen irányban tanultam tovább. Az adatok megjelenése a futballban számomra örömteli. Ezek által sokkal jobban leírható, elmagyarázható egy-egy történés, mérkőzés vagy akár egy hosszan tartó sorozat, ebben igyekszem segíteni az olvasókat.