A másodosztályból az európai főtáblára
Az FC Vaduz egészen hihetetlen története csupán a legújabb – s mégis egyedülálló – esete annak, hogy egy csapat másodosztályúként legyen érdekelt valamely európai kupasorozat csoportkörében. A liechtensteini klub már a hatodik a sorban, viszont amennyire színesíti a mezőnyt, annyira nem is, hiszen már a harmadik együttes, amely a Challenge League-ből tudta elérni valamelyik nemzetközi sorozat főtábláját.
Az első és az egyetlen továbbjutó
2004-ben az Alemannia Aachen története során harmadik alkalommal jutott be a DFB-Pokal fináléjába. Akkor másodszor tették meg ezt a sárga-feketék másodosztályú együttesként, amit máig sem tudott egyetlen csapat sem megismételni. Ám ahogy 1953-ban a Rot-Weiss Essen, 1965-ben a Borussia Dortmund, úgy akkor a Werder Bremen jelentett megoldhatatlan feladatot, így egy újabb vesztes döntő adatott meg az észak-rajna–vesztfáliaiaknak.
Azonban a brémaiak BL-indulásának köszönhetően ez azt jelentette, hogy az Alemannia nevezhetett az UEFA-kupa selejtezőire. Itt aztán egyetlen párharc várt az aacheni csapatra a kupagyőztesnek járó kiemelés miatt, amely során az izlandi Fimleikafélag Hafnarfjardar ellen a hazai 0-0 után idegenben 5-1-re nyert és már ott is volt a 40 csapatos főtáblán.
Az Alemannia a H jelű csoportban hazai pályán legyőzte az ötöst végül megnyerő Lille OSC-t, a Sevilla FC otthonában elszenvedett vereség és a Zenit elleni döntetlen azt jelentette, hogy az AEK Athént idegenben kellett legyőzni a továbbjutásért. Ezt elérték Dieter Hecking fiai, így hét ponttal a harmadik, továbbjutást érő helyen végeztek. A folytatásban az AZ Alkmaar következett és jelentette a végállomást, mert az Aachen a hazai gól nélküli döntetlent követően a hollandiai visszavágón kikapott, így a nagy kaland a legjobb 32 közt ért véget.
Az athéni győzelem előtti csapatkép (Forrás: alemannia-aachen.de)Nem lett szép, de nem is buktak bele
A Svájci Kupa 2010-es döntőjében az FC Lausanne-Sport – amely akkor 17. alkalommal volt érdekelt a fináléban – a tizedik sikerét szerette volna elérni, ám ebben az FC Basel megakadályozta, azonban az 6-0-s vereség ellenére is megadatott az esély a másodosztályú klubnak, hogy megmérettessen a nemzetközi porondon. Tíz évvel a legutolsó – akkor még UEFA-kupás – sikertelen próbálkozás után, a 2010–2011-es kiírásban az Európa-ligában kísérletezhettek a kék-fehérek.
A selejtező első körében már bekapcsolódtak a küzdelmekbe, ahol a bosnyák FK Borac Banja Luka ellen sikerült odahaza nyerni, majd idegenben döntetlennel abszolválni a továbbjutást. A dán Randers FC ellenében fordított volt a felállás, a svájciak előbb idegenben nyertek, majd otthon döntetlent játszottak. Végül pedig a Lokomotiv Moszkva elleni párharc zárta a selejtezőket, itt két 1-1-et követően az orosz fővárosban 4-2-re hozták a tizenegyespárbajt.
Az F jelű csoportban aztán már sokkal inkább érződött, hogy a svájciakat a bajnoki küzdelem inkább motiválja, mint a nemzetközi szereplés, mert a gazdasági célokat már a csoportkörbe bejutással elérték. A CSZKA Moszkva, a Sparta Praha és a Palermo mögött, egyetlen árva Csehországban kiharcolt ponttal utolsók lettek, viszont a szezon végén a svájci másodosztály megnyerésével feljutottak az élvonalba.
A prágai döntetlen során háromszor is volt ok ünnepelni (Fotó: MICHAL CIZEK/AFP via Getty Images)Kupát nyerni és kiesni
Mindössze egy évet ugrunk előre, 2011-ben az angol ligakupa döntőjében a favorit Arsenal 2-1-re kikapott a Birmingham Citytől, amely a tíz évvel korábbi vesztes finálé után akkor kivívta története első kupasikerét. A csereként beállt Obafemi Martins találata egyben azt is jelentette, hogy az akkor még a kiesés elkerülése ellen harcoló együttesnek helye lett az Európa-liga utolsó selejtezőkörében, azaz a főtáblásra kerülésért játszhatott.
Az utolsó három bajnoki elvesztése végül azt eredményezte, hogy a Birmingham City kiesett a Premier League-ből, így a The Championshipben való vitézkedés közepette várt rá a portugál CD Nacional elleni két összecsapás. Az angol klub az idegenbeli gól nélküli döntetlent követően hazai pályán könnyedén nyert 3-0-ra, és izgatottan várhatta a sorsolást.
A vegyes előjelek közepette összeálló négyesben ott volt az előző kiarás döntőse az SC Braga, az FC Bruges, valamint a NK Maribor, amely nem tűnt annyira erős riválisnak. A portugálok elleni vereségek és a belgák elleni hazai fiaskó már megelőlegezte, hogy nem lesz folytatás, de a birminghamiek mégis úgy vágtak neki az utolsó fordulónak, hogyha nyernek a szlovének ellen és a másik meccsen is lesz győztes, akkor még lehet remény. Nem lett, a birminghamiek kiestek a másik mérkőzés döntetlenje okán, mert a két rivális egy ponttal előttük maradt.
A hazai vereség a belgák ellen nem fért bele, és ezt a játékosok is jól tudták (Fotó: Richard Heathcote/Getty Images)Ebben több is lehetett volna
Az angolok javuló szereplésének és az FA-kupa magasabbra taksálásának is köszönhetően a 2013-ban hatalmas meglepetésre a trófeát megnyerő Wigan Athletic már egyből csoportkörös szereplője volt az Európa-ligának. A Manchester City elleni 1-0-s siker után még volt két bajnoki forduló, de az egy megszerzett pont azt jelentette, hogy a Wigan már másodosztályú csapatként vághatott neki a nemzetközi porondnak.
A sorsolás igazán biztatóan alakult, mert a Rubin Kazany, az NK Maribor és a Zulte Waregem társaságában azt gondolhatták, hogy ez akár még egy tavaszi folytatás is lehet. Az angolok három kör után öt ponttal álltak, miközben letudták a belga kirándulást és otthon megverték a szlovéneket. A folytatás azonban három vereséget tartogatott, így a végén a negyedik helyre csúsztak vissza.
Szépen indult, de aztán csúfos vége lett – ahogy a waregemiek elleni hazai mérkőzésnek is (Fotó: Clive Brunskill/Getty Images)A bajnokság nem volt akadály
2016-ban a Svájci Kupa elhódítása remek teljesítmény volt az FC Zürichtől, csak közben a klub – 25 év után ismét – kiesett a másodosztályba. A szégyenteljesen teljesítmény ellenére az ország nemzetközi porondon mutatott szép eredményeinek köszönhetően a koefficienslistán elég előkelő helyen állt ahhoz, hogy ne kelljen selejtezni, hanem egyből a csoportkörben kezdje szereplését.
Ott aztán a Villarreal CF, valamint az azóta nevet változtató páros, az akkor még Steaua Bucuresti, valamint a mára már török harmadosztályig süllyedt Osmanlispor társaságában várhatták a csoportmérkőzéseket. A spanyolországi vereség után a jött egy győzelem a törökök ellen, ám a következő három kör döntetlenje már azt eredményezte, hogy Ankarában csak a győzelem jelentett volna továbbjutást, ám végül az FC Zürich veszített, maradt a harmadik hely.
Nem sikerült az ankarai éjszakában kivívni a továbbjutást (Fotó: ADEM ALTAN/AFP via Getty Images)Az új, amely különleges
A liechtensteiniek viszont abban erősen eltérnek a többiektől, hogy ők a svájci második vonalban szerepelnek, mert az országban nincs hivatalosan nemzeti bajnokság, pusztán csak kupasorozat, amelyben a svájci alacsonyabb osztályokban szereplő klubjaik, és azok B, illetve C csapatai mérkőznek meg egymással. A fővárosiak 48 alkalommal nyerték meg a kupát, aminek a győztese 1992-től léphet ki a nemzetközi porondra. Ez eleinte a KEK-et, majd az UEFA-kupát, aztán az Európa-ligát jelentette, s 2021-től kezdődően a Konferencia-liga második selejtezőkörében kapcsolódhatnak be a sorozatba.
Tavaly nyáron itt verte oda-vissza őket az Újpest FC, idén viszont a szlovén FC Koper ellen hosszabbításban kivívták a továbbjutást. Már ez is nagy szó volt, de ezt követte a török bronzérmes Konyaspor kiejtése egy hazai döntetlen után idegenben 4-2-vel, majd az utolsó fordulóban a Rapid Wien ellen ismét idegenben sikerült diadalmaskodni, aminek köszönhetően az ország történetében először ott lesznek a főtáblán. Itt majd az AZ Alkmaar, az Apollon Limasszol és a Dnipro-1 lesz az ellenfelük, s épp oly esélytelenek lesznek, mint a kvalifikáció során, hiszen a Challenge League küzdelmei során még nem sikerült egy meccset sem nyerniük a szezonban.
Kiemelt fotó: Getty Images