A meglepetés erejében, a sorsolásban és néhány játékos formájában bízhat a női kézilabda válogatott az Eb-n

Az feltétlenül növeli a várakozást a kontinenstorna előtt, hogy elkezdődik a harc az olimpiai selejtezős helyekért, a magyar válogatott számára legutóbb is a 2018-as Európa-bajnokságon elért hetedik pozíció jelentett lehetőséget a tokiói szereplésre. Emellett az időfaktor is igen jelentős, hiszen korábban több olyan jóslat is született, amely a 2024-es olimpiára ígérte a női szakág csúcsformáját, ez pedig már igen közeli időpont, a remélt előrelépés jeleit már látnunk kellene.

Az előzmények

Golovin Vlagyimir kinevezése után már elemeztük a helyzetet, az akkori megállapításokat nem ismételnénk, hasznosabb megvonni a mérleget első kapitányi időszakáról.

Az eredménysor nagyon egységes képet mutat, a papíron gyengébb csapatok ellen nyert a magyar válogatott, míg az erősebbek közül egyedül a sok hiányzóval felálló Spanyolországot sikerült megverni egy Eb-selejtezőn. Igaz, az eredmény értékét mindenképpen növeli, hogy ez idegenben történt. Az tehát kijelenthető, hogy a sokak által várt megváltást nem hozta el Golovin kinevezése, de emiatt inkább az irreális elvárásokat kell hibáztatni, mintsem magát a kapitányt. Épp ezért, egy esetleges (és bőven nem kizárható) gyengébb szereplés kapcsán sem lenne érdemes az edzői felelősséget firtatni, mert a problémák bőven túlmutatnak a jelenlegi szakmai stábon.

Golovint azért nevezték ki, hogy elősegítse a korábban az irányítása alatt fejlődő utánpótlás-válogatottak integrációját a nemzeti csapatba. Ha pedig azt vesszük számításba, hogy a 18 főt számláló utazó keretből nyolcan is dolgoztak korábban a kapitánnyal a korosztályos nemzeti csapatokban, akkor feltétlenül sikeresnek mondható ez a folyamat. A valóság inkább abban a tekintetben jön szembe kellemetlenül, hogy ezekkel a játékosokkal nem került közelebb az élmezőnyhöz a magyar kézilabda, sőt az is kijelenthető, hogy a mostani keret talán a leggyengébb az elmúlt tíz évből, legalábbis a világversenyre készülőket tekintve.

Régi ismerősök, nagy reménységek

Térjünk is rá a keret névsorára. A szövetségi kapitány komoly karaktert mutatott azzal, hogy mind Faluvégi Dorottyát, mind Schatzl Nadine-t kihagyta a Szlovéniába utazó együttesből. Főleg utóbbi mellőzése érhetett sokakat meglepetésként, hiszen Schatzl az elmúlt években a magyar válogatott egyik alapembere volt, de a formája ebben a szezonban nagyon aggasztó, és a felkészülési meccseken nyújtott teljesítménye sem indokolta volna a csapatba kerülését. A két győri szélső helyett az első világversenyére készülő Töpfner Alexandra (aki ősszel a Debrecen egyik legjobbja volt, így minden kétséget kizáróan rászolgált a lehetőségre) és a válogatottba hosszú idő után visszatérő, a Rapid Bucuresti színeiben szintén jó őszt záró Korsós Dorina bizonyíthat.

Természetesen meg kell említeni a sérülteket is, hiszen Háfra Noémi és Szöllősi-Zácsik Szandra hiánya feltétlenül nagy érvágást jelent, azonban magunkat csapnánk be azzal, ha ennek a keretnek a hiányosságait a két kiesővel magyaráznánk. Gyakorlatilag kikoptak magyar válogatottból a rutinos játékosok, a csapatot jelenleg egy olyan magnak kellene vezetnie, amelyből csak Klujber Katrinnak, Márton Grétának, Győri-Lukács Viktóriának, a 2017-es vb után újra nagy tornán keretben lévő Debreczeni-Klivinyi Kingának, illetve a kapuban a Janurik Kinga, Szikora Melinda párosnak van értelmezhető nemzetközi tapasztalata.

A kapusok kérdése szintén érdekes, Golovin a németek elleni felkészülési meccsen elszenvedett súlyos vereség után mondta el, hogy biztosan három hálóőr utazik majd az Eb-re (a korábban említett duó mellett a mosonmagyaróvári Szemerey Zsófi). Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a szövetségi kapitány számításai szerint is döntő lesz a magyar csapat teljesítménye szempontjából, hogy a kapusok hozzák-e majd azt a 30-35 százalékos tornaátlagot, amit várnak tőlük.

Néhány személyi döntésen persze lehet vitatkozni (én például Albek Anna és Planéta Szimonetta közül nem előbbinek szavaztam volna bizalmat), bizonyos játékosokat (Kukely Anna, Pál Tamara, Kovács Anett és Farkas Johanna kerül elő a legtöbbször) pedig már a bő keretből is sokan hiányoltak, de tévedés lenne azt állítani, hogy a jelenlegi állományból egy sokkal erősebb utazó névsort is össze lehetett volna állítani.

Váratlan döntések a magyar válogatott keretében (Forrás: mksz.hu)

Mire számíthatunk a pályán?

És bár ahogy az eredmények is mutatják, nagyon különböző volt a két összecsapás, az a szombati és a hétfői találkozón is egyértelműen látszott, hogy ennek a csapatnak borzasztóan nagyok a kilengései, nincs olyan alapteljesítmény, amire mindig lehetne alapozni.

Illetve az is nyilvánvaló volt a hétvégi meccseken, hogy a védésszám és Klujber játéka kulcsfontosságú lesz az eredményesség szempontjából, hiszen mind a románok, mind a németek ellen akkor került pozitív szakaszba a magyar csapat, amikor ez a két szempont stimmelt. A válogatott láthatóan próbál nagy tempóval játszani, Golovin eszköztárából pedig több olyan húzás is előkerült, ami a csapat hiányosságait kompenzálhatja, gondolok itt elsősorban a többféle nyitott védekezésre és a 7-6 elleni támadójátékra. A problémák ennek ellenére hátul nem szűntek meg, nehezen lehet látni, hogy a jelenlegi keretből melyik lesz az a két játékos, aki stabil hármasvédőpárt alkothat.

A sorsolás több mint kedvező a mieink számára. Horvátország és Svájc legyőzése már biztos továbbjutást, sőt továbbvitt pontot jelentene, a középdöntőben pedig ebben az esetben (nyilván a többi eredmény függvényében) egy győzelem is elég lehetne az említett nyolc közé jutáshoz. Azonban érdemes óvatosnak lenni, hiszen az előző Eb-n például a mostaninál gyengébb (igaz, aztán egészen a bronzéremig menetelő, ezzel a kontinensviadalok történetének egyik legnagyobb meglepetését okozó) horvát válogatott verte a mainál erősebb magyart, és Svájc is egyre inkább közelíti az európai középmezőny alját. Legutóbb a spanyoloktól 11 góllal kaptak ki, de játszottak szoros meccset a közelmúltban például Oroszországgal is. A svájci kispadon ráadásul egy igen rutinos edző, Martin Albertsen ül, aki irányította korábban a Viborg, a Randers és a Bietigheim csapatát is.

Ez persze nem jó előre megfogalmazott felmentés akar lenni, teljesen egyértelmű, hogy ez ellen a két csapat ellen kötelező a győzelem, de nem lennék meglepve, ha legalább az egyik találkozó szorosabb lenne annál, mint amire a széles közvélemény számít, már csak azért is, mert a magyar együttes tradícionálisan rosszul kezdi a világversenyeket, Eb-t legutóbb 2010-ben indított győzelemmel.

Válogatottunk Svájc, Horvátország és Norvégia ellen lép pályára a csoportküzdelmek során, a mérkőzések helyszíne Ljubljana lesz. A szlovén–montenegrói–északmacedón közös rendezésű torna november 20-ig tart.

Kiemelt fotó: rangado.hu