A meglepetéscsapat Brentford, avagy hogyan törjünk borsot a nagyok orra alá?

Elképesztő, amit az idén a Brentford művel. Azok után, hogy a nyáron elveszítette vezetőedzőjét, csapatkapitányát és a két legveszélyesebb gólvágóját, úgy fogadhatja a listavezető Arsenalt, hogy hetedik a tabellán. Hovatovább az elmúlt két fordulóbeli bravúros győzelmével a tarsolyban játszhat a bajnoki cím várományosa ellen: a nyugat-londoni klub előbb a dobogós Aston Villát, majd a Newcastle-t intézte el, mindkettőt idegenben. Két olyan helyen nyert tehát – a Villa-, illetve a St James’ Parkban –, ahonnan nem szokás a vetélytársaknak pontokkal távozni.

Pusztán a történeti hűség kedvéért, előtte meg odahaza kikapott a Nottingham Foresttől, de egyrészt ilyen azért bárkivel megeshet, másrészt a Forest jobb napján – az amúgy minőségi játékoskerete révén – akárkivel pariban lehet.

Szóval úgy hetedik a Brentford, hogy a nyáron ment a klubot a másodosztályból a Premier League-be juttató, a londoniakból biztos középcsapatot faragó tréner, Thomas Frank, a csapatkapitány, az együttesnek a középpályán rendre stabilitást kölcsönző Christian Norgaard, valamint a szezont egyaránt húsz góllal befejező Bryan Mbeumo és Yoane Wissa. Nem csoda, hogy az angliai szakértők közül jó néhányan az egyik egyértelmű kiesőjelöltnek gondolták a Brentfordot.

Pláne úgy, hogy az addigi set-piece coach, vagyis a rögzített játékhelyzetekért felelős tréner, Keith Andrews vette át a csapat irányítását. Erre ez a vezetőedzőként zöldfülű tréner, aki korábban az ír válogatott, az MK Dons, valamint a Sheffield United pályaedzői feladatait látta el, minden képzeletet felülmúlva akár az európai kupaszereplést érő pozíciók egyikére is navigálhatja legénységét. Az lenne ám a bravúr!

Amikor a klubigazgató Phil Giles a szezon előtt a Brentford honlapján dicshimnuszt zengett az új vezetőedzőről, még legyinthettünk, elvégre éppen így, körüludvarolva szokás az új trénert bemutatni, a sportvezető azonban nem a levegőbe beszélt. A Brentfordnál amúgy sem szoktak.

„Keith nagyon tiszta elképzelésekkel dolgozik, rendkívül alapos, aprólékos, a játékosok és a stáb is nagyon tiszteli. Tudja, mit csináltunk Thomas Franknál, ő ezt igyekszik továbbfejleszteni, remélhetően előre is lépünk.”

Illuzórikusnak tűntek Giles szavai, de nem igaza lett!?

Ami mindjárt feltűnhet az „új” Brentford kapcsán, hogy immár idegenben is képes meglepni ellenfeleit. Azt eddig is tudtuk, hogy a Gtech Community Stadiumban a jóval esélyesebb riválisainak is gyakorta okoz nehéz pillanatokat, idegenben azonban kevésbé tűnt acélosnak: az előző idényben 12. lett az idegenbeli tabellán, az azt megelőző, 2023–2024-es szezonban csak a 17., a 19 bajnokijából mindössze ötöt megnyerve. Andrewszal máris megvan neki az öt vendég diadal.

De melyek azok a készségei, amelyeket továbbra is felsőfokon művel? Nos, mindenekelőtt a villámgyors kontratámadások. Labdaszerzés után hihetetlen sebességgel terem ott az ellenfél kapuja előtt, és elég hatékonyan fejezi be az akciókat. A gyors ellentámadásból berámolt kilenc góljával ligaelső a Brentford, mindenki másnál kettővel többet szerezve. Érdekes egyébként, hogy mennyire dominánssá vált a Premier League-ben a kontratámadás: amíg a 2021–2022-es szezonban 54 gól esett ily módon, a legutóbbi évadban már 112.

A kontráknál gyakorta hosszú labdákkal él a Brentford, ami amúgy is alapeleme játékának: a Premier League-ben csak a Burnley-nek van több hosszú átadása. A Brentford passzainak 14,3 százaléka tartozik ebbe a kategóriába, vagyis előszeretettel rúgja fel a labdát, hogy aztán másik erősségét kamatoztathassa: begyűjteni a lecsorgót, az úgynevezett második labdákat. Éppen ebből szerzett győztes gólt legutóbb a St James’ Parkban. A kapus Caoimhin Kelleher indítását követően Igor Thiago küzdött meg a levegőben Sven Botmannal, a hazai védő által lefejelt labdát Mathias Jensen gyűjtötte be, és egyből Dango Ouattara elé játszotta. A nyáron igazolt szélső átvétel nélkül, két pattanás után tüzelt Nick Pope kapujába.

Itt aztán el is érkezünk a Brentford egy másik, talán legfontosabb erényéhez, a remek játékoskiválasztáshoz. Adatalapon, a személyes benyomásokat is mérlegelve, tűpontosan megrajzolt profilokat keresve scoutingolja kiszemeltjeit, és nagyon ritka az, amikor mellé trafál. Miután igen fontos futballistákat veszített el az elmúlt években, résen is kellett lennie, de úgy fest, nem tud rosszul dönteni – kezdve az Ivan Toney pótlására igazolt Igor Thiagóval. A másfél éve szerződtetett center hosszúra nyúló sérülései miatt ebben a szezonban kezdett el játszani, na de hogy! 17 gólos már az idényben, néggyel marad el mindössze Erling Haalandtól. A Premier League történetében egyetlen brazil játékos sem szerzett ennyit egy szezonban.

„Nem cserélném el senki másra – mondta róla Andrews a Sunderland elleni duplája után. – És nem csak a góljai, a mezőnymunkája miatt sem. Roppant önzetlenül futballozik. Nem akar azzal megelégedni, hogy befurakszik a két belső védő közé, várva, hogy lesipuskás gólt szerezzen. Megfutja a folyosókat, elkezdi a letámadást, nagyszerűen presszinggel, kiváló a levegőben. Nekem ő a komplett csatár.”

Valóban előszeretettel futja meg a területeket, azokból a lehetőségekből meg rendre betalál. Csak hát pont ez lehet a legnagyobb hátránya a brazil válogatott keretének a kijelölésekor. Hogy egészen másban jó, és egészen mást szeret játszani, mint a labdát birtokló selecao. No de a Brentford futballjában nagyon él, ahogy a Mbeumót pótló, a Bournemouth-ból szerénynek nem nevezhető 42,5 millió fontért igazolt Ouattara is. Öt gólt a Burkina Fasó-i szélső is berámolt már, de cselezőkészsége, gyorsasága, fizikuma ugyancsak az átlag fölé emeli.

A Brentford pontrúgásai is átlag felettiek, idén azonban nem a rögzített játékhelyzetek nagyszerű és sokszínű elvégzésében emelkedik ki, hanem azok levédekezésében. 

A legkevesebb gólt kapta rögzített szituációk után – négyet –, ami tízzel kevesebb, mint amennyit például a Liverpool nyelt be. De csak ötöt szerzett, ami az előző szezon végi 13-hoz képest mutat némi lemaradást. A csapat minden harmadik bedobása nagy bedobás, jellemzően a jobbhátvéd Michael Kayode végzi el, remekül; bár nem csak ezért kezdett el udvarolni neki egy-két angliai nagycsapat. De ha már hátvédek, Andrews szemrebbenés nélkül variálja az ember az ember elleni védekezést a 4-4-2-es zónavédekezéssel, a helyzettől, illetve az ellenféltől függően.

Hogy ma már tényező a Brentford, és hogy a klubot, illetve annak működését, felépítését mennyire elismerik Angliában, azt egyebek mellett az is igazolja, hogy a bajnoki cím várományosa, az Arsenal az utóbbi években kettő (David Raya, Noorgard), a Manchester United és a Newcastle egy-egy futballistát igazolt tőle – nem kis pénzért. De a rögzített szituációk jelentőségére is a feljutó Brentford hívta fel a figyelmet a Premier League-ben, ahogyan a Brightonnal egyetemben az adatalapú kiválasztást is a kis londoni klub ültette el.

A folyamatos építkezésnek hála pedig elég szépen halad afelé, hogy klubrekordot döntsön a PL-ben: a 2022–2023-as szezont 59 ponttal fejezte be, ha a maradék 13 meccsén legalább 21 pontot gyűjt, megvan a csúcs.

Habár, akkor is csúcs ez a klub, ha történetesen nem lesz meg a 60 pont.

Borítókép: David Klein/Reuters