A mennytől a pokol kapujáig – Dundalk FC

A mennytől a pokol kapujáig – Dundalk FC

2021. szept. 12.

Hogy a sportban mennyi minden változhat három esztendő alatt, azt talán a legjobban az ír élvonalban szereplő Dundalk FC háza táján tapasztalhatták meg az utóbbi időben. Az új tulajdonos megérkezése két bajnoki címet és a nemzetközi porondon való vitézkedést hozott. Mostanra viszont a csapat a kiesés ellen harcol, ráadásul az anyagi helyzete is igen siralmas.


 


Az ír labdarúgás nem arról híres, hogy mennyire sok pénz lenne benne. Ha egy klubot időszakosan csőd közelbe juttat a pocsék vezetés, az nem újdonság, mert a felszínen maradni sem egyszerű arrafelé. A tévés jogdíjak elképesztően alacsonyak, a bevételszerzési lehetőségek ezen a szinten limitáltak, egyszerűen életben maradni sem egyszerű.


Nincs egy évtizede sem, hogy 2012-ben csaknem csődbe ment a Dundalk FC. Az élvonalból való kiesést követően két helyi befektető mentette meg a klubot, amely a fizetésképtelenség rémével fenyegette a játékosokat. A hat év alatt Paul Brown és Andy Connoll igyekezett legjobb tudása és lehetősége szerint irányítani szeretett csapatát, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy a szponzorok terén a város több cége is - ír szinten - jelentős pénzzel szállt be. Ezekkel a támogatásokkal együtt sikeresen helyre tudtak állni, de aztán az utolsó időszak már náluk is túlköltekezésbe fulladt. A 2014-es, a 2015-ös és a 2016-os bajnoki cím elhódítása során övék volt a legjobb csapat, de egyben a legmagasabb bérköltség is. Hiába a három első helyezés, a nemzetközi porondon csak egyszer – 2016 őszén az El-ben – sikerült maradandót alkotni, így nem jött be olyan pénz, ami állandósítani tudta volna a nyereségességet. Egy évvel ezután pedig már mindenki tényként kezelte, hogy a klubnak új tulajdonos kell, mert a helyiek nem tudják ezt fenntartani.


Amikor 2018 januárjában az amerikai Peak6 befektetési cég felvásárolta a Dundalk FC tulajdonjogát, akkor a szurkolókban okkal támadt fel a remény. Hihették, hogy minden rendbe jön, hiszen a „jenkik” az AFC Bournemouth csapatában is érdekeltek a leányvállalatukon keresztül. A klubhoz került Malachy Brannigan, aki korábban a Sheffield Unitednél és több alacsonyabb osztályú angol csapatnál is dolgozott már. Ő lett az egyesület első embere, aki rögtön munkához is látott és elcsábított néhány Premier League tartalékcsapatos játékost, de ekkor került kölcsönbe Írországba Adorján Krisztián is. A jónak tűnő igazolásokkal csak az volt a baj, hogy az ír szokásoknak megfelelően minden labdarúgóval egy idényre írtak alá. A szegényes körülmények miatt – hiszen fizetésre nem tudnak sokat költeni – többnyire félprofi elveken működő bajnokságban évről-évre kötnek új kontraktust a játékosokkal (miután kiértékelték a teljesítményt), ám így a legjobbak ingyen tudnak távozni, és nem generálnak bevételt a klubnak.


 


http://legacy.bunteto.com/interju/azt-gondoltam-megiscsak-maradt-meg-bennem-valami-a-futballbol-ami-kikivankozik-belolem-interju-adorjan-krisztiannal/


 


A 2018-es szezon (Írországban tavaszi-őszi rendszerű bajnokság van) végén az akkor már hat éve a csapatot irányító Stephen Kenny bajnoki címet és kupát nyert, ám a nemzetközi porondon nem tudott sikeres lenni, így távoznia kellett. Előbb az U21-es, majd a felnőtt válogatott irányítását kapta meg, ami bizonyítja, hogy elhamarkodott döntést hoztak Branniganék. A helyét az asszisztense, Vinny Perth vette át, aki 2013 óta állt a klub szolgálatában.


A 2019-es idénynek egy elég erősen kicserélődött kerettel vághattak neki, de ez sem okozott gondot. Volt pénz a klubnál, amiből finanszírozták a legjobbjaik új, valamivel magasabb fizetését, és ők így többnyire maradtak is. A bajnoki cím ezúttal sem maradt el, s a Bajnok Ligája selejtezőjében is mentek egy kört, így elsőre nem volt ez rossz teljesítmény az új edzőtől. 


 



 


A 2020-as év azonban vízválasztó volt a világ számára a koronavírus-járvány miatt, és a Dundalk ezt rendkívüli módon megérezte. A szezont nem kezdték rosszul, de mindössze öt forduló után jött a csaknem öthónapos leállás. Július utolsó napján tért vissza a foci Írországba, de a rövidített bajnokság, valamint a nézők nélküli körülmények minden egyesületet rosszul érintettek anyagilag, hát még a Dundalk csapatát, ahol a chicagói tulajdonosok azonnal jelezték, hogy nagy veszteséget nem lehet összehozni. A szlovén NK Celje elleni első körös BL-búcsú Perth állásába került, mert az volt a terv, hogy két kört kellene menni a bevételek miatt.


Filippo Giovagnoli érkezett a kispadra, akit Brannigan egy angliai ismeretségén keresztül szerződtetett le. Vele sikerült ismét elhódítani a kupát, valamint elérni az Európa-liga csoportkörét, ami hatalmas teljesítmény volt még úgy is, hogy egymeccses párharcokat vívtak csak a kvalifikáció során. Ez hozott be valamekkora összeget, ami a klubnak hatalmas plusz lehetett volna, ám az olasz szakembernek nem volt meg az UEFA Pro licence, e miatt pedig az UEFA büntetést szabott ki, ami a befolyó pénzek több mint a felét elvitte. Ha ez nem lett volna elég az utazások és az egyéb költségek mellé, egy másik edző felfogadása is vitte a pénzt, ugyanis a második számú európai kupasorozat meccsein Shane Keegan irányította a csapatot, mint olyan edző, aki ott lehetett a kispadon. Az újabb rossz szakmai döntés Brannigan állását már komolyan veszélybe sodorta.


Annak ellenére, hogy pontot nem szereztek a csoportküzdelmek során, egy találkozó kivételével mindig betaláltak, ez pedig a játékosok számára egy olyan terepen, ahol felfigyelhetnek rájuk, hatalmas lehetőség volt. A selejtezőmeccsekkel együttesen tíz összecsapáson 22 játékos lépett pályára, közülük tízen már másik csapatban kezdték meg a 2021-es évet. A játékpercek 41,21%-a került el más együttesbe, mikor a tél folyamán újra kellett tárgyalni a szerződésüket. Hiába nőtt a futballisták piaci értéke, a kasszába nem folyt be a trnszferekből származó bevétel, csak a lecsökkenő bérköltséget számolhatták el pozitív irányba. Ez Brannigan vesztét jelentette, menesztették a klub éléről, hiszen a klub komoly veszteségekkel zárta az évet, és ezért nagyrészt ő volt a felelős.


 


[su_note note_color="#2e8b57"] Itt tegyünk egy röpke kitérőt, ugyanis a Dundalk FC történetében a rekord eladás Stephen Staunton nevéhez fűződik, akit 1986-ban igazolt le a Liverpool FC. Az akkori 80 ezer fontos ár mellé öt évvel később még 70 ezret kaptak, amikor az Aston Villa csapatába került. Ehhez képest 2016-ban és 2017-ben egymás után veszítették el az aktuális szezon játékosának választott labdarúgókat ingyen. Richie Towell Brightonba, Daryl Horgan pedig a Prestonhoz távozott, miközben előbbit 250 ezer, utóbbit 150 ezer euróra becsülte akkoriban a transfermarkt.de weboldal. [/su_note]


 



rib5250.webp
None




 


A 2021-es idény pedig maga a katasztrófa. Noha Giovagnoli vezetésével elhódították a Szuperkupát, azt követően az első öt bajnokin kettő pontot szereztek, ami a vesztét okozta az olasznak. Beugróként Jim Magilton tíz mérkőzésen át látta el az edzői teendőket a sportigazgatói feladatok mellett, amit az észak-ír egyébiránt december óta végez. Nem volt egyszerű feladata, de a korábbi hibák kijavításának reményében visszahozta Vinny Perth-et, akivel szeretnének elmozdulni az osztályozós helyről. A 45 éves szakembert első regnálása alatt is nagyon szerették a játékosok és a közönség is pozitívan állt hozzá.


A transfermarkt.de becslései alapján a klub a legértékesebb játékosállománnyal rendelkezik az ír élvonalban. A 27 fős keretben 16 légiós is található, és a Dundalk - helyi sajtóinformációk szerint - már csak az ötödik legmagasabb bértömeggel rendelkezik a tízcsapatos ligában. A nyáron három új játékost is sikerült szerződtetni a nem túl fényes anyagi helyzet ellenére. Cameron Yates a Leicester City akadémiáján nevelkedett, de sem ott, sem a Wycombe Wanderersnél nem evett meg sok sót a kapuban. A támadószekcióba Sami Ben Amar érkezett, aki a Nimes színeiben a francia élvonalban is bemutatkozott, de oda kevésnek bizonyult. Wilfried Zahibo Észak-Amerikában játszott az elmúlt évek során, a New England Revolutionnél szép időszaka is volt, előtte pedig a La Ligában is pályára lépett pár perc erejéig. Január óta viszont nem talált magának csapatot, és így jutott el Írországig.


A szezon harmada számukra még vissza van az elmaradt mérkőzéseknek köszönhetően, így a lehetőség adott, hogy elmozduljanak a kilencedik helyről. Nem annyira rossz ez a csapat, hogy a kiesés elleni harcban legyenek érdekeltek, de az biztos, hogy egy-egy rossz döntés nagyon gyorsan tud magasról egészen mélypontig juttatni egy olyan klubot, amely nem tud alkalmazkodni a modern, pénzközpontú világhoz a hátrányos körülményei miatt.


Kitekintésünk az ír futballra és az ország bajnokságára ide kattintva olvasható el!


 




Szerző

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

Ellenbruch Zsolt

A labdarúgás idehaza kevésbé figyelemmel követett bajnokságainak szerelmese, a futballpénzügyek lelkes prófétája.